Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-209

* g/| 209. országos 1)1 linquae. uniusque moris regnum imbeciile et fragile est." Decr. lib. I. Cnp. 6. §. 3. Következik-e ebből, hogy az hogy több nemzetiség van a hazában, szerencsétlenségnek tekinthető ? Ezzel a törvényjavaslat tehát nem indokolható, s minket akadályul nem tekinthet. Nagyon csodálom, hogy t. és érdemdús vallás és közoktatási miniszterünk ez ügy tárgyalásánál több oly észrevételt tett, melyekből mintegy azt sejteti, hogy bizony, a nemzetiségek elm^omására van e törvényjavaslat szánva. Ugyanazon ember ki — ha csak nem más az Eötvös József iró, és nem más Eötvös József a miniszter. (Egy hang jobbról: Nem más!) — igynyilatkozik „A XIX század uralkodó eszméi nek befolyása az álladalomra, és a nemzetiségi kérdés "czimü müveiben, különösen ez utóbbinak előszavában, méltóztassanak megengedni, hogy felolvassam. (Nem kell, ugy is tudjuk!) Mindamellett én szűkségesnek találom, hogy beszédjét saját szavaival czáfoljam meg; tehát igy szól: „Nem osztom a nézetet, mely a nemzetiségi kérdésben csak veszélyeket lát, s ugy vagyok megyőződve, hogy e kérdés megoldása, mely, ha annál tévedénk, hazánkat vesszélylyel fenyegeti; ha az sikerül, szabadságunk legbiztosabb garantiája lehet; de hogy jelen viszonyaink között e kérdésnéi egy sem fontosabb, hogy a kedélyeknek megnyugtatása, alkotmányos szabadságunk, sőt állami létünk fenállása nagy részben ennek megoldásától függ, az kétségtelen." Azután: „Hogy a nemzetiség kérdése nem egy vagy más külön nemzetiségnek, hanem e hon minden polgárának, az egész nemzetnek közös ügye, s ezért nem, ha a magyar, szerb, román, vagy szláv nemzetiség külön kivánatait támogatjuk, hanem csak ugy intéztethetik el véglegesen, ha a hon közös érdekeit tartjuk szemünk előtt. S a nemzetiségi kérdés békés megoldása, mely e haza jövője fölött határozni fog, csak öttel függ." A nemzetiségi kérdés tehát nem egy nemzetiségnek kiváló érdeke, hanem édes mindnyájunknak közös érdeke lévén, ennek megoldására közös erővel kell közreműködni; kell pedig nem egy uj, idegen és népszerűtlen institufcio behozatala által, nem a centralisatió által, melyet ezen törvényjavaslat kilátásba helyez; hanem egyes egyedül az egyenlőség, testvériség és szabadság, a népképviselet, és a törvényhatóságok teljes önkormányzata mellett. Mondtam : a szabadság mellett, mondtam az önkormányzat mellett; habár Eötvös miniszter ur azt monda beszédében, hogy csakis ily centralizáló törvényjavaslat mellett elégíthetjük ki a nemzetiségi igényeket. De én ismét s aját szavaival fogom megczáfolni, hogy tudniillik július 14. 1870. szabadság és teljes törvényhatósági önkormányzat mellett lehet csak kielégíteni a nemzetiségi igényeket. Eötvös miniszter ur „Nemzetiségi kérdés" czimü munkájában beismeri ezen igazságot, igy szólván az 57. lapon: „Egy részről az államérdekében a centralisatiónak oly foka követeltetik, mely mellett az egyes nemzetiségek kifejlődése csakugyan lehetetlenek látszik." A 63. lapon: „Tagadhatatlan azonban az is, hogy valamint az 1848-ki törvényhozásnak helyhatósági rendszerünk teljes megszüntetése soha szándékában nem állt, ugy, ha e szándékot föltehetnők is, közigazgatási rendszerünknek ily tökéletes átalakítása nem állt volna hatalmában, s pedig azért sem, mert az administrativ centralisatiónak föltételei hazánkban talán inkább hiányzanak, mint bárhol Európában, s mert az akadályok, melyek e rendszer behozásának útjában állnak, nálunk nagyobbak, sőt csaknem legyőzhetlennek." A 65-ik lapon pedig: „S nem kell-e Magyarországról épen az ellenkezőt bevallanunk ? nem kell-e elismernünk, hogy egész multunk, melynek viszonyai csak a legújabb időben változtak meg, ezen közigazgatási formával (értsd: a törvényjavaslatban foglaltat) ellentétben áll, hogy szokásaink ellentmondanak e rendszernek, (t. i. a jelen törvényjavaslattal czélzott rendszernek); hogy műveltebb osztályaink, azaz épen azok, kiknek nézetei a közigazgatás mikénti rendezésére nézve határozók, mert a közigazgatás csak ezekből választhatja orgánumait; a centralisatiót ellenzik, s hogy végre, ha mindettől elvonatkozunk is, maga a nemzetiségi mozgalom, mely hazánkban ujabb időben oly élénken mutatko/dk, az ország administrativ centrálisai dójának legyőzhetetlen akadályokat gördit eléje?" Továbbá a 66-ik lapon ekként: „. . . de hogy országunk, legalább addig, mig a jelen nemzetiségi mozgalmak tartanak, a porosz vagy franczia értelemben vett centralisált állammá (a melyet jjedig a jelen vita alkalmával többen a kormánypárt részéről mintaképül vették föl beszédeikben) nem alakulhat: az előttem már azért is világos, mert az administratiónak ezen formája (mely a törvényjavaslatban is letéve van, például a porosz viril-jog, stb.) alatt a nemzetiségeknek legmérsékeltebb követelései sem elégíttethetnének ki." A 67-ik lapon azt mondja: „. . . bárminők legyenek a centralisatió előnyeiről J, theoriában nézeteink, (pedig a törvényjavaslat merev központosítást akarj, practicusan hazánkban, a jelen pillanatban, csak oly