Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-209
209. országos fités Julius 14. 1870. 88 megtanulják, és most irni és olvasni nem tudás miatt kizárják a bizottságban! résztvéttől azokat, kik talán hivatva volnának abba, egy vagy más tapasztalatuknál és egyéb szakismeretségöknél fogva alkalmas tényezőkként belépni. (Nevetés a jobb oldalon.) Nincs min nevetni, mert ha szabad királyi városok lakosai, melyekre ezen passus szól, csupa iparosok, kereskedők, ügyvédek, orvosok és egyéb honoratiorokból állana, akkor érteném ezen módositványt; de miután a szabad királyi városok majd mindegyikének lakói, és különösen a magyar szabad királyi városok lakói az Alföldön és Erdélyben nagy részben földmivelőkből állnak, teszem föl S zegeden, Kecs keméten, Kőrösön, Aradon, nem szeretném azon becsületes, jómódú földészeket a bizottságokba be nem vehetni, csak azért, mert a régi korból valók és irni, olvasni nem tudnak. {Fölkiáltások jobb felől: Tudnak mind !) Még egy módosítást tett a központi bizottság : azt mondja, hogy a bizottságokba csak olyat lehet megválasztani , ki nagykorú; holott a miniszteri javaslat és a központi bizottság javaslata is a tisztviselőkre csak 22 évet kivan : következőleg a passiv választó-képesség enyhébb, mint az activ. Ily példa egész Európában nem létezik. (Fölkiáltás jobb felől: Lehet!) Ez volt a futólagos jogi szempont, melyre vonatkozólag megmutattam, hogy ezen egész . törvényjavaslat oly hézagos, hogy azt jogi szempontból az átalános tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. Áttérek most a másik tekintetre: a politikai taglalásra. (Halljuk!) Ha a politikai tekintetet veszszük elő, ugy világos, t. ház, hogy ezen egész törvényjavaslaton a központosítás és a kormányhatalom túlterjeszkedésének iránya vonul keresztül. Ugyanis az 1848. III. t. ez. 26. §-a azt rendeli: „Az ország minden törvényhatóságának régi törvényes hatósága ezentúl is teljes épségében fentartandó." Ugyanazon törvény 16-ik ezikke pedig ekként szól: ,,A megyei szerkezetnek Magyarhon s kapcsolt részei alkotmányossága védbástyáinak a közszabadsággal öszhangzásba hozatala tekintetéből a megyei szerkezetnek népképviselet alapján rendezéséről törvényjavaslatot terjes zszen elő (a minisztérium)." A minisztérium azonban jelen törvényjavaslatával az önkormányzatot megcsonkította, és a népképviseletet megszorította, a melyen pedig magunk is állunk. Meggyőződésem szerint — a melylyel osztom más előttem szólók nézetét is— a népképviseleti alapot, a melyen állunk, sem ő, sem mink, a nép megkérdezése nélkül meg nem ingathatjuk. Következőleg a törvényhatóságok önkormányzatát a maga minőségében mindnyájunkKÍPV. H. RAPLÓ 18^4 *• ) nak tisztelni kellene; az igen t. minisztériumtól pedig elvártam volna azt, hogy a megyék rendezését és szervezését egy az 1848-ki törvények irányának megfelelő népképviseleti alapra fektetett törvényjavaslattal álljon elé. Ellenben, ha ezen alapot, ezen irányt elhagyjuk, a kormány tulhatalmának kiterjesztésével az öszpontositást, és ezen öszpontositás által a kényuralmat, a virilis jog behozatala által pedig egy uj socialis bajt fogunk ez országba behozni; be fogunk hozni egy uj idegen castot : a plutocratiát; be fogunk hozni egy oly bajt, mely a vagyonosok és szegények közötti örökös tusát fogja eredményezni. Mindez pedig a közszabadság életében nem haladást, hanem visszamenést jelentene ; mindez az államéletet nem fogja fejleszteni, hanem mindenesetre zsibbasztani: mert a hol társadalmi baj van, ott a szabadság feltétele, a közbéke is meg van rendítve. A közbékének íöntartása pedig hazánk sajátságos viszonyai között annál kívánatosabb, mivel már nekünk eddig is egy egészen más politikai socialis bajunk van, t. i. a nemzetiségi kérdés. Különben ezen baj , t. ház, csak annyiban mondható annak, a mennyiben a kérdés igazságosan és méltányosan még ez ideig nincsen megoldva. T. képviselőtársam Hodossiu fölhozta nemzetünk siralmas helyzetét; hanem én meg fogom bővíteni az ő észrevételeit azzal, hogy ezen siralmas helyzet csak 1868-ig tartott, amidőn egy, mégis nemzetiségi törvénynek mondható törvényt alkottak , a mely legalább a nemzetiségi kérdés jogosultságát törvényileg elismervén, kilátásba teszi a nemzetiségi igényeknek, az igazság és méltányosság elvei szerint mielőbbi kielégítését. Ezen 1868-ik évi XLIV. törvényezikk hozatala után méltán várhattuk volna a t. minisztériumtól, hogy ezen utón fog tovább haladni. De a minisztérium nem halad hanem stagnál, és visszamenést kezd, mit - elhallgatva ezúttal egyéb sérelmeket—jelen törvényjavaslattal is bebizonyít. A törvénjrjavaslatot azzal indokolja, hogy szükség volt ily törvényjavaslat alkotására, szükség volt a főispáni jogkörnek megnagyobbbitására: mert hazánk sajátságos viszonyai ugy követelik. Ezen sajátságos viszonyok csakis reánk alt kalmazhatók; máskép nem érthetem: mert minden országban van vagyonos !és szegény embertöbb társadalmi elem, ugy mint nálunk, s iy, csak a különféle nemzetiségek jöhetnek tekin tétbe. Erre azonban még majd rátérek, de hogs több nemzetiség is van, az hazai szerent esetlenségnek nem mondható. Hiszen Sz. István király, ki nekünk is volt királyunk, már tanácsot adott Imre fiának, mondván neki: „unius 5
