Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-209

32 209. országos Illés Julius 14. 1870. Ez ismét a polgár egyéni szabadságának ujabb jogmegszoritása. Me'g a legdracoibb ren­deletek által sem lehet senkit rosznak, vétkes­nek, bűnösnek tartani addig, mig- az rá be nem bizonyul. Ezen §. pedig már a priori, valakinek becsületét megsérti csak azért, mert valamely személyes ellenségének ugy tetszett, hogy ellene a választási napon, vagy megelőzőleg bűnvádi följelentést, illetőleg keresetet adjon be. Nálunk a büntető eljárás szabályozva nincs. Megengedem, hogy lesznek olyanok, a kik ugy fogják föl a kérdést, hogy bűnvádi kereset csak az, mikor a vizsgálat megejtése után a törvény­szék a perbefogást rendeli el. De nálunk bün­fenyitői eljárás hiányában, a gyakorlatban nincs VLgy, mint az osztrák büntető törvénykönyvben, és annak eljárásában megállapítva van. Hanem nálunk rendesen ugy történik, hogy bead va­laki egy bűnvádi följelentést, az iktató hivatalban azt fölveszik, a tiszti ügye'sz rögtön megidézi a vádlottat, és sommás utón, — mert igy szokták a legtöbb esetben, kihallgatják a tanukat, hitele­siti a fenyítő törvényszék és nvomban Ítéle­tet hoz. Már, hogyha, a törvény ekképen rendelke­zik, hogy senki tisztviselő nem lehet, ki bűnvádi kereset alatt áll, akkor én ez által az egyéni és polgárszabadságot egészen megsemmisítve látom. Mert akármikor valamely alkalmas egyénnek megválasztását ily ellenséges viszonyból szár­mazó följelentéssel megakadályozni lehet A 75. §. ... Elnök: Bocsánatot kérek, kötelességem figyelmeztetni a tisztelt képviselő urat arra, hogy még nem vagyunk a részletes tárgyalásnál; ez most az átalános tárgyalás, a mit méltóztatik mondani, az a részletekhez tartozik. Stanescu Imre: Fölfogásom szerint, t. ház, az egész törvényjavaslatot fölbonczolom §-róI §-ra és miután főlbonczoltam akkor, fogom bebizonyítani, hogy ez olyan mű, melyet hiá­nyos alkatrészeinél fogva a részletes tárgyalás alapjául elfogadni nem lehet. Ez is egy neme a bizonyítási módnak. Szerintem e törvényjavaslat olyan, mint az olyan rongyos felöltöny, melyet valaki elvisz a szabóhoz, hogy igazítsa meg, s a szabó azt mondja reá, hogy inkább csinálok aram ugyanazon árban egészen ujat, mini ezt a rongyosat megfoltozzam, mert annyi folt nem fér már reá! (Zaj.) A mennyiben az időből kiestünk, méltóztat­nak megengedni, holnap fogom folytatni. (Halljuk !) A 75-ik §. szerint a kárt első sorban megtéríti az, ki arra felügyelni tartozik, és nem a fel­ügyelő. Ez is különös elv, hogy nem a pénztár­nok, hanem az, a ki a pénztárra felügyel, t. i, az alispán, s igy az alispán első sorban tartozik megtéríteni a kárt, a pénztárnok pedig csak másod sorban, visszkereset mellett. Ez elv egé­szen uj, s igen sok discussióra fog alkalmat adni. mivel az alispán sokszor kimentvén magát, hogy sok dolga van, hogy hivatalos eljárásban távol levén, nem érhetett reá, hogy a kár elkövetése előtt egy pár perczczel vizsgálatot tartott, s ak­kor a pénztárt rendében találta stb. Holott a 73-ik §. azt mondja: ,,A ki valakit felad, és be nem bizonyítja rá a vádat, ötszáz forintig konok perlekedésben marasztalandó". S igy nem igen lesz kedve senkinek, vádat emelni az alispán ellen, mint a kinek kötelessége a pénztárra fölügyelni, Ezen szakaszt szerintem ekként kellene formu­lázni: „Első sorban akart megtéríteni az tartozik, a ki kezel valamit, s csak második sorban az, ki a kezelőre felügyelni hivatva van". A 78-ik §« a tiszti vizsgát a közgyűlés, vagy a főispán által rendelteti el. Ez szintén nem szabatos, mert két­nemüek lesznek a tisztviselők e törvényjavaslat szerint; először választottak, másodszor helyette­sitettek, illetőleg kinevezettek. A választottak ellen az önkormányzat elvei szerint helyesen csak a törvényhatóság rendelheti el a tiszti vizsgát, ós következőleg egyedül a kinevezett hivatalnokok ellen maradhat fön a főispán intézkedési joga. Ezen szakasz tehát ismét uj jogi zavart tar­talmaz. A 79-ik §-al a fegyelmi választmányba a közgyűlés választ két tagot, a főispán pedig ki­nevez kettőt, és az elnököt; tehát kinevezi a többséget. Ezen szakasz kimutatja, hogy az egész választási actus illusorius. Ugyanis; ha nagy nehezen sikerülne is a bizottságnak, a főispán akarata ellenére is egy­nehány szabadelvűbb és független jellemű egyént tisztviselőknek megválasztani: kifog azon a főispán; mert a fegyelmi választmány kormánypárti ki­nevezett többségből állván, ha a főispánnak nem fog tetszeni a választott tisztviselő, akkor azt okkal-móddal könnyen a fegyelmi választmányban többségben levő pártja kezébe foghatná átadni, és általa a maga rendje szerint hivatalából ki­tétni s gondoskodni arról, hogy mást helyette­sítsen engedelmes embereiből. A miniszteriális törvényjavaslaton átmenvén, a központi bizottság előterjesztésének 20-ik sza­kaszában egy módositványt találok a miniszteri törvényjavaslat ellenében, a melyben az monda­tik : a bizottság fele részben azon nagykorú polgárokból fog állani, kik irni és olvasni tud­nak. A központi bizottság ezen módosítása sújtja a köznépet. Nem kívánhatunk mi tőle egyszerre irni és olvasni tudást; hiszen még az absolut kormány alatt is, (Egy hang jobb felől: Ez rész­letes tárgyalás!) midőn a német nyelvet behozták, idő engedtetett azoknak, kik nem tudták, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom