Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-219

219. országos ülés Julius 26. 1870. 309 históriája szól azon értelmezés ellen, melyet a t. előadó ur adott annak. így áll e kérdés. Nagyon megvitattatott akkor azon kérdés, vajon paedagogikus szempontból helyes-e, hogy a tanitóképezdében benlakjanak a növendékek vagy nem ? és az argumentumok arra birták a bizottságot és a képviselőházat, hogy a miniszteri törvényjavaslatból kitörölje a benlakásra szükséges helyiséget, mig ellenben a női praeparandiákban igenis ben hagyta. így áll a dolog a törvény históriájára nézve, sokat lehet arról vitatkozni, vajon helyesebb-e, hogy benlakjanak, vagy nem a növendékek ? méltóztatnak tudni, hogy legközelebb Bécsben a tanítók gyűlésén Németországnak 6000 tanítója egyhangúlag nyilatkozott a benlakás ellen; tehát nem oly hebehurgyán és megfontolatlanul volt kitörölve a benlakás a múlt országgyűlésen azon törvényből, melyet most, határozottan kimondom, félre magyaráz, vagy balul ért a központi bizottság. En elismerem, hogy lehetnek argumentumok a benlakás mellett is, de tagadom, hogy arról most szó lehetne. Méltóztassék a t. közoktatási miniszter ur, ha a tapasztalás azt mutatja, hogy a benlakás nélkül lehetetlen preparandiát föntartani , a mit én nem ismerek el mert van annak — más módja is, hogy t. i. a növendékeknek szállás pénz adatik, és igy tartják fenn magukat — de ha a tapasztalás az ellenkezőt mutatná, akkor méltóztassék törvényjavaslatot adni be, és a törvényt törvény által változtatni meg. De kérem a t. házat, ne méltóztassék e részben a központi bizottság nézetét elfogadni, mely a törvényt törvény nélkül egyszerű határozat által a póthitel tárgyalása alkalmával akarja megváltoztatni. (Helyeslés bal felől.) Schvartz Gyula: A törvényesség szempontjából, azt hiszem, tisztán álla dolog. A 91. §, melyre a t. képviselő ur hivatkozott, kétség kívül helyezi azt, hogy,—ha csak uj törvényt nem alkotunk,—nem lehet bele menni a bizottság javaslatába ; a másik a ezélszerüségi kérdés. A miniszter ur kettőt mondott, a mit nem hagyhatok megjegyzés nélkül. Egyik nyilatkozata a lakásra, a másik az ösztöndijakra vonatkozott: a mi a lakást illeti, én attól félek, hogy őt azon telekvásárlás vezérli, mely elég szerencsétlenül eszközöltetett Budán a Naphegy alatt. Hogy, ha a Naphegy alá teszszük a preparandiát és a központi mintatanodát, akkor természetesen nem fog akadni senki sem, ki Pestről vagy Budáról a Naphegy alá járjon. Hanem én azt hiszem, hogy nem egyes esetleges bevásárlások szerencsés vagy szerencsétlen esélyeit kell szem előtt tartanunk, hanem az ország italános viszonyait és azon lehetőséget, melyek fölött a miniszter bölcs belátása szerint intézkedhetik. Én azt hiszem, hogy a benlakás azon értelemben, mint Tisza Kálmán képviselő ur azt kilátásba helyezte, megfelel a czélnak. A mi a másik kérdést illeti, melyre nézve ugy veszem észre, hogy a miniszter maga más értelmet tulajdonit szavainak, mint Ghyczy igen tisztelt képviselő ur,—különben meglehet, hogy én értettem félre—de azt hiszem, hogy a miniszter ur nem mást értett, mint hogy az ösztöndijakat azért nem lehet kiosztani előlegesen, mert nem tudni előre: vajon a tanuló megérdemli-e í erre azt jegyzem meg, hogy hiszen a tanfolyam több évre terjed, és a második és későbbi tanfolyamban lehet kiadni azoknak, kik az első év bizonyítványai alapján megérdemlik. A mi az első tanfolyamot illeti, ott azon bizonyítványok vétethetnek számba, melyeket a növendékek azon intézetekből, a hol addig voltak, magukkal hoznak, ós igy e tekintetben sem lehet nehézség. A törvényesség szempontja tehát tisztán áll, a czélszerüség szempontja ellen, nem hiszem, hogy valamit fel lehetne hozni. En tehát pártolom Tisza Kálmán képviselő ur módositványát. (Helyeslés bal felől.) Szontagh Pál (göm.) előadó: Kénytelen vagyok a központi bizottság álláspontját fentartani a törvényesség kérdésére nézve. Ugyan is, ugy vagyok megyőződve, hogy, a mit a törvény határozottan nem tilt, azt tenni lehet, sőt tenni kell, h czél elérésére szükséges ; egyébiránt megengedem azt, hogy a benlakás kérdése oly fontos kérdés, melyet jelenleg itt eldönteni nem lehet: mert a felett az illető szakértők sincsenek egymással tisztában. De a központi bizottság nem is ezt ajánlotta és azért azon érvelést, a mit Csengery képviselő ur ellenem látszott intézni, magamra nem vehettem. A központi bizottság ingyenszállást, pénzzel való segélyezést ajánl, ugyanezt teszi Tisza Kálmán ur bizonyos módosítással, hogy t. i. ez ösztöndíj czimén adassék. A különbség a czélt tekintve, nem igen jön tekintetbe, hogy tandíj, hogy szálas pénz gyanánt adatik-e ? En azon véleményhez járulok, mely a czél elérésének szerintem inkább megfelel, t. i., a központi bizottság javaslatához, a mit is bátor vagyok elfogadás végett ajánlani. Huszár Imre: T. ház! Nem tudom aze a hivatása a központi bizottság előadójának, hogy e központi bizottság álláspontját védje, még akkor is, mikor annak tarthatlansága már ugy be lett bizonyítva, a mint Csengery Antal ur tette. Egyébiránt ez individuális dolog, én részemről szintén azon meggyőződésben vagyok, hogy a törvény e részben világos, és a mit a központi bizottság t. előadója felhozni méltóztatik, hogy, a mi még nincs tiltva, azt szabad tenni,