Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-219

310 219. országot ülés Julius 26. 1870. e tekintetben legyen szabad kijelentenem, hogy ez az én látkörömön túlesik. Egyébiránt a mi a benlakás kérdését illeti: czélszerü-e vagy nem? arra nézve, Csengery képviselő ur elmondotta, hogy e tekintetben a bécsi úgynevezett Lehrertag, már nyilatkozott, de nyilatkoztak egyes tekintélyek is, nevezetesen egy, kire hivatkozni bátor vagyok, s kinek illetékességét, a minister ur is bizonyára elfogadja: Laboulaye is elismeri, hogy az ily együtt lakással, nem szabad polgárok képzésére hivatott tanítókat, hanem papokat és katonákat nevelnek. Miután a Tisza Kálmán képviselő ur által beadott javaslatban a czél, nemcsak hogy tökéletesen eléretik ; hanem ez által a törvény is tiszteletben tartatik, annak elfogadására szavazok. (Helyeslés bal felől.) Eötvös József b. miniszter: T. ház! Pár szóval kénytelen vagyok az előttem szóló képpviselő urnák válaszolni. Ha valami individuális van a világon, az bizonyára a nevelés, és ha valamit, kétségkívül chablon szerint gyermeket nevelni nem lehet. Valamint az apa, kinek több gyermeke van, sem nevelheti egyformán gyermekeit, ugy azon elvek, melyek egy nemzetre czélszerüek lehetnek, másik nemzetre nézve nem ezélszerüek. Hogy az együtt lakás Erancziaországban azon következményeket idézi elő, miket Laboulaye elmondott, főkép azon rendszer mellett, melyet ott alkalmaznak,— a benlakást a casernirozással tökéletesen egy értelemben fogván föl— nem szenved kétséget. Hogy azonban Magyarországban a benlakásnak ily eredménye nem lehet, hivatkozom a tapasztalásra, mely azt mutatja, hogy, ha a t. képviselő ur ezen nézete állana, akkor Magyarország protestánsainak nagy része, vagy pap, vagy katona volna ; miután a protestánsoknak nagy része tanulási ideje alatt az intézetben lakik. Ezen elvet oly átalánosságban álíitauiföl, mint az itt felállíttatott, nézetem szerint nem lehet. Én e kérdésnek nem tulajdonitok oly nagy fontosságot; mivel azonban látom, miként érteim eztetik a népnevelési törvény idézett szakasza, ezen törvénynek módosítását fogom előterjeszteni. Addig pedig elfogadom Tisza Kálmán indítványát. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztassanak azok, kik a központi bizottság ajánlatát elfogadják, felállani. (Megtörténik. As előadó csak maga áll föl.) Méltóztassanak felállani most azok, kik Tisza Kálmán indítványát fogadják el. (Megtörténik.) A ház Tisza Kálmán indítványát fogadta el. Jámbor Pál jegyző (olvassa a pénzügyi bizottság jelentésének negyedik pontját.) Sontagh Pál (göm.) előadó: A központi bizottságnak nincs észrevétele. (Elfogadjuk.) Elnök; Ha nincs senki, ki szólni kíván, a központi bizottság javaslatának a) pontja elfogadtatik. Jámbor Pál jegyző (olvassa a pénzügyi bizottság jelentésének b) pontját.) Szontagh Pál (göm.) előadó: Miután a t. ház magát az elvet, mely e szakaszban kimondatik, elfogadta, a központi bizottság addig, mig a miniszter ez iránt be fogja adni törvényjavaslatát, bizonyos összeget megszavaztatni óhajt, és pedig a f. é. második felére 25.000 forintot. Indokolja e javaslatát a központi bizottság a ház azon határozatával, melyet a múlt budgettárgyalás alkalmával hozott, s mely szerint akkor épen Irányi képviselő ur indítványa folytán határoztatott, hogy a vallás és közoktatási miniszter a népnevelés érdekében póthitel iránti törvényjavaslatát be nyújtsa. Csak arra nézve vagyok bátor megjegyzést tenni, hogy a központi bizottság határozatában megjegyezni kívánja: hogy mielőtt törvény alkottatnék, a módozat iránt : mi módon történjék a segélyezés, leginkább a gyakorlat fog útmutatást adni. Ezért kívánja a határozatban kiemeltetni a központi bizottság, hogy azon módozat iránt, mit a t. közoktatási miniszter gyakorlatba vett, és az általa elért eredmény iránt előleges jelentést tegyen a háznak. Irányi Dániel: T. ház! A pénzügyi bizottság azon föltételhez köti a vallás és közoktatáügyi miniszter ur által a felnőttek tanításának előmozdítására kért hitel megszavazását, hogy azon törvényjavaslat, melyet nekem volt szerencsém beadni, egy más megfelelőbb törvényjavaslat által pótoltassák. Ez által először is pálezát látszik törni a pénzügyi bizottság egy oly törvényjavaslat fölött, mely még a ház által tárgyalva és sem elfogadva, sem elvetve nincs. Másodszor : azon elvből látszik kiindulni, mintha a felnőttek tanitását csakis azon utón lehetne előmozdítani, melyet én törvényjavaslatomban kijelöltem, holott a felnőttek tanítása előmozdításának két módja van, mint azt ugyanakkor szerencsém volt némileg részletesen előadni, t. i. : társadalmi és hivatalos. A társadalmi útra nézve már alakult itt a központban egy úgynevezett népoktatási központi kör, mely mihelyt a mezei munkának vége lesz, miután már meg is alakult, meg is kezdi működését. Van tehát a nélkül, hogy az általam benyújtott törvényjavaslat elfogadtatnék, mód arra nézve, hogy a felnőttek oktatása előmozdittassék, ha t. i. e központi kör által országszerte felállítandó népoktatási körök segittetnek a felnőttek oktatásában. Én tehát e két oknál fogva nem fogadhatom el a pénzügyi bizottság véleményét, s kérem a t. házat, hogy a kért póthitelt még