Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-218

218. országos ülés Julius 3. 1870. 29.; parlamenti kormány a maga működésében föntartóztatnék. Nem ismétlem, a mit ezen tételnek, ezen ellenvetéseknek megczáfolására fölhoztunk, mert miután ezen törvénynek ama pontján, hol az helyesen hozathatott elő, már túlestünk, nem akarom ezt újólag szóba hozni. Midőn a t. kormány most emiitett törvényjavaslata a többség által elfogadtatott, előterjesztette az első birőságoknak szervezése iránti- javaslatát is : ez ugyan még itt a házban elfogadva nincs, de azt hiszem, hogy a többség által ez is elfog fogadtatni. Itt ismét a birák függetlenségéről beszél a t. miniszter ur, holott abban legfölebb egy pár ezer roszul fizetett, roszul választott hivatalnokról lehet szó, kik a miniszter tetszésétől függő előléptetést áhitva, ugy fogják tekinteni a birói állást, mint Jákob lajtorjáját, melyen nem ugyan mint angyalok, de sőt inkább azokkal sok tekintetben ellentétes részrehajló lények, fognak fől-alá mászkálni, az előléptetés lépcsőzetén. Itt is csak hatalmáról gondoskodott a t. minisztérium, mert midőn egy ily sereg neveztethetik ki, ily sereg állittathatik elő egy kormány önkénye, akarata szerint: e tényt valóban ha nem is törvényesnek, de nagy hatalomnak kell nevezni. És mi áron szerezte meg a t. kormány ezen hatalmat? A nemzet legszentebb és legkétségbevonhatlanabb jogának, a szabad biróválásztás jogának árán. Én most nem akarok arról szólói, hogy vajon a birói választásnak nincs-e azon módozatnál, mely szerint az eddig gyakoroltatott nálunk jobb neme ; sőt tisztán kimondom, hogy valóban sokkal jobbnak tartom az esküdtszékeket, jobbnak tai'tom pedig azért, mert ott bíróvá maga a nemzet lesz, — Midőn a hatalmat megszerezte a t-. kormány, gondoskodott talán, hogy a megszüntetett választott biró helyébe azonnal az esküdtszékek lépjenek? Korántsem. Igértetik ugyan, de hisz oly sok igértetett már, és annyiszor megvoltunk csalatva, hogy valóban azon Ígérethez ,nagy reményt kötni jogosítva épen nem lehetünk. Es mit tett a t. kormány, midőn a nemzet által választott bíráktól a jogot, hogy a szabad alkotmányos polgároknak értéke és élete fölött azok Ítéljenek, ekképen elvonta, azt nem az esküdtszékekre ruházta át, hanem ruházta, az általa tetszése szerint kinevezett független bírónak csúfolt hivatalnok seregre; de ezzel sem elégedett meg a t. kormány: hogy ne legyen semmi, hová hatalma ki ne terjedjen, előterjesztette a törvényhatóságokról jelen törvényjavaslatát. És mit akar elérni ez által? Végfeloszlását egy önálló alkotmányos intézménynek. És czélját valóban el is érte: mert nincs oly önálló intézmény a világon, hol elfogadtatnék azon elv, hogy azon intézményben idegen tisztviselők működhessenek, á t. kormány által előterjesztett, nagy részben már el is fogadott törvényjavaslat által pedig épen ezen, semmiféle európai törvényhozás által el nem fogadott anomália hozatik be, mely a feloszlatással egyértelmű. Ha már most így állunk t, ház: miként hiheti valaki, hogy az én módositványomat meg tudja czáfolni, midőn én azt kívánom, hogv miután a t. ház többsége által ezen, az előtt egynemű homogén elemekből állt intézménybe idegen elemek is behozatnak : a felelőség ne csak a választott tisztviselőkre, hanem a kinevezett tisztviselőkre is kiterjesztessék. (Paczolay János közbe szóll: Természetes!) Megvallom nagy örömmel hallottam t. barátom helyeslő beleszólását, bárcsak követnék is; mert ha módositványom, melyet szerenesém volt előterjeszteni, elfogadtatik : akkor az, ezen törvényjavaslatnak —• ha nem is egészen de nagyban — correctivuma lehet; mert ellenkező esetben ha t. i. ezen törvényjavaslat igy mint van, fogadtatik el, Magyarországot az rendőri állammá, — módositásom elfogadása azonban, jogi állammá fogja átalakítani. Alig kell többet mondanom módositványom indokolására, csak röviden említem meg t. ház azt, a mi minden valódi alkotmányos nemzetnél kétségen kivül áll. Sokan nyilvánították azt, hogy pl. a főispán feleiőségét fedezi a miniszteri felelősség. Alkotmányos országban a főelv az, hogy törvénytelenséget, törvénysértést senki meghagyágyásából elkövetni nem szabad, és bárki legyen az, ki azt elköveti, habár maga a miniszter is, biró előtt a sértett fél által feleletre vonathatik: — ez biztosíték; de ha azt fogadjuk el, hogy ha pl. a főispán törvénytelenséget követ el, azért majd feleletre vonatik a miniszter, az őt pártoló többség által ? ez illusio és ez nem is lehet máskép. Miért? Mert a parlamenti miniszter a hivatalnokai által elkövetett minden kihágásért sohasem is volna képes felelni; de azon magasabb czélokat tekintve, melyek föladatai, valódi hivatása nem is ez; ha azt kivánjuk, hogy az állam a haladás terén a parlamenti kormány vezetése mellett ne akadályoztassék ? lehetetlen, hogy legyen közöttünk valaki, ki azt higye, hogy az csak azért szükséges: hogy legyen, ki a hivatalnokok minden legkisebb véstégeért a törvényhozás által feleletre vonassék, s megbüntettethessék, és minden ily eset előfordultával az állam minden viszonya zavarba jöjjön. Hogy ez nem szükségges, mutatja egy nagy nemzet példája. A miniszteri felelősségről szóló törvény ép az, Angliában mint a miénk, s ennek daczára 1868. év óta ezen törvény, miniszterek ellen foganatba nem tétetett, hanem mi vétetett foganatba? foganatba vétetett a politikai felelősség alkalmazása: midőn a miniszter