Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-218
292 S18. országos Kés jnlins 25. 1870. a bizottság, akár a főispán legyen az, — ki a törvényellenes rendeletet kiadta, — visszkeresete van. Ha pedig a tisztviselő a kártérítést teljesíteni nem képes, a károsult a bizottság vagy a főispán ellen intézheti keresetét a szerint, a mint a rendeletet az egyik vagy amásik adta ki. A közpénztárt kezelő tisztviselő által okozott kárt azonban első sorban azok tartoznak viselni, kik a pénzkezelésre törvény szerint felügyelni tartoztak, ha kötelességüket vagy épen nem, vagy nem szabály szerint teljesítették." A 77. §. szerintem következőképen lenne szerkesztve: „Ezenkívül mindazon esetekben, midőn a tisztviselő vagy hivatalnok elmarasztaltatik, de a kár annak vagyonából ki nem telik, a hiányt azon hatóság tartozik pótolni, mely a tisztviselőt választotta vagy kinevezte. Ha a hatóság törvényhatósági bizottság lenne, és nem lehetne kideríteni, a kárt okozó cselekvényt elrendelő határozatra kik szavaztak : , a kárt visszkereseti jog iönmaradása mellett a törvényhatóság pénztára, azon esetben pedig, ha a rendelkező a főispán volt, az állampénztár tériti meg." Ha — mint reménylem, — ezen módositványom eltogadtatik, (FölMáltások jobb felöl: De nem fogadtatik el!) azon esetben igen természetesen, a többi §§. száma változni fog. De valóban én oly minákat látok, melyek reménylenem engedik, hogy eltogadtatik. (Derültség. FölMáltások jobb felől: De nem fogadtatik el!) Miután nekem nincs többé szavam módositványom indokolására, méltóztassék egy kis türelemmel lenni és megengedni, hogy nagyon röviden indokoljam módositványomnak különösen első §-át. (Halljuk !) T. ház! A győzelmes forradalom rendszerint arról szokott megfeledkezni, hogy a törvény és alkotmány körében működő államhatalomnak erősnek kell lenni; a forradalom megbuktatása után hatalomra jutott reactio pedig arról feledkezik meg, hogy nép is van és annak joga van: ezért mindkettő egymással épen ellenkező irányban működik. Az első, t. i. a forradalom, nem biztosítja a rendet, és midőn a rend biztosításáról megfeledkezett, nem veszi észre, hogy a szabadságot tette ki a legnagyobb veszélynek : a másik csak a hatalom terjeszkedéséről és a hatalom biztosításáról gondoskodik ; elfeledi a népet, elfeledi a uép jogait s elnyomja a szabadságot. S a következés rendszerint az, hogy miután az emberiségnek a szabadság azon tulajdona, melyről soha sem mondott le és soha sem fog lemondani, ezen becses kincset a nemzetek, a népek törekednek visszaszerezni, sokszor még a rend árán is. 1789-től fogva a szárazföld történetének ez hü kivonata, és ez az, miből a nemzetek, népek és kormányok közt azon oseillatiók származunk, melyek az európai nyugalmat minden pillanatban kétségessé teszik. Miután ezt a mi t. kormányunk épen ugy vagy nálam még jobban ismerte, megvallom, hogy a midőn oda nyilatkozott, hogy a reformokat akarja Magyarországon életbeléptetni: azt hittem, hogy ezen két szempontot, melyeket a forradalom s a reactio szem elől tévesztenek, fogja tervezeteiben, javaslataiban, irányadókul fölvenni és egy közép utat keresni, és azt föl is találván, biztosítani fogja a rendet; de biztosítani fogja a szabadságot, a jogot is. Azonban ismeretes őszinteségem parancsolja, hogy kimondjam, miszerint én a t. kormánynak eddig előterjesztett javaslataiban e részben nem a helyes, hanem épen a helytelen irányt látom követve. Mert igaz ugyan, hogy egy nagyszerű tárgygyal lépett föl a t. minisztérium a múlt évben, nevezetesen : a független birói hatalomról szóló törvényjavaslattal. Nincs senki, a ki azt ne kívánná, hogy az államban a legnagyobb hatalom, a legfőbb hatalom a független birói hatalom legyen. De a milyen nagyszerű az eszme, épen olyan kisszerűvé vált alkalmazásában; mert a t. minisztérium a múlt évi — ha jól emlékezem — IV. törvényczikkben csak octroyálni akarta a bíróság függetlenségét. De föntartván magának a kormánynak minden megszorítás nélkül az előléptetési jogot, ez által ezen függetlenséget tökéletesen megsemmisítette. (Ugy van bal felől.) De még jobban megsemmisítette azon pontban, mely arra, mi az állam ügyeire nézve legfontosabb, az úgynevezett conílictusok, összeütközések kérdésébeni eljárásra vonatkozik. A t. minisztérium törvényjavaslatában talán arról gondoskodott, hogy a biró és a törvényhatóságok között keletkezhető összeütközések eseteiben egy független biró ítéljen? Nem; hanem azt mondja: ,,e kérdésekben fog Ítélni a minisztérium." Mit tesz az t. ház? Azt, hogy ezen függetlenség, mely a törvényben foglaltatik, nem valóságos függetlenség; hanem épen ellenkező, a függetlennek nevezett bírónak a kormány alárendelése. (Ugy van bal felől.) Azon időben mi részünkről sürgettük, hogy ugy ezen összeütközés esetére, valamint azon esetre is, midőn valamely rendeletnek törvényességéről van kérdés: állíttatnék föl egy valóban független állambiróság. Akkor az mondatott, hogy azt azért nem lehet fölállítani, mert az össze nem egyezhető a parlamenti kormányformával. De különösen azon érv látszott ezen szervezet ellenében legerősebbnek, hogy ez által a
