Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-218

290 218. crszágos ülés Julius 25. 1870. ványt sem tartom elfogadhatónak. A tapaszta, lásból kiindulva, egyetlenegy módot találtam e házban, mely megelégedést és a viszályok kikerülését eszközli, és e mód az 1848-ki törvényekben tétetett le, t. i. hogy a bizottságok egyetértőleg a főispánnal, jelöljék ki a választandókat. Ha visszamegyünk a múlt időkre, tudjuk mennyi zavargások történtek a megyékben ; ha tekintjük, hogy a zavargásoknak mindig a főispánok önkénye volt az okozójuk, valójában két kézzel kell megragadnunk azou módot, mit az 1848-ki tőrvények jelöltek ki, és mely mellett— tekintve a múltban eszközlött választásokat—önkény vagy zavar egy megyében sem történt. Ezen példán elindulva és tanulva,igen csodálkoznám, ha azon mód, mely csakugyan gyakorlatilag megmutatta, hogy az önkényt kizárja, elégedetlenséget a kedélyekben nem szül, zavart sem okoz: elvettetnék. Ajánlom annálfogva a t. háznak a következő módosít ványt : „A kijelölést a főispánok a bizottsággal egyetértőleg gyakorolják." Jámbor Pál jegyző (olvassa Almássy Sándor módositványát.) Tisza Kálmán: T. ház! Csak egy pár szót kívánok e tárgyban szólani. (Halljuk.') Az igen t. központi előadó ur csodálkozik azon, hogy itt nem tartják a módositványt, melyet a központi bizottság készített, őszintének, és nem tartják előnyösebbnek az eredeti törvénynél. Ha már benne vagyunk a csodálkozásban, én meg azon csodálkozom, hogy ő ezen csodálkozik. (Derültség bal felől.) Mert mi az eredménye az egyik és másiknak'? A törvényjavaslatnak eredménye az: hogy a főispán candidálja azt, a kit jónak lát; a központi bizottságénak pedig mi az eredménye és mi az értelme? Az, hogy a főispán választ oly 3 embert, a ki vele mindenben egyetért; a bizottság választ más hármat, csak hogy az a 3, a kit a főispán választ, ő vele — a főispánnal — együtt négyet tesz, képezi tehát a küldöttségnek feltétlen többségét és igy azon módositvány el akarná hitetni az emberrel és a bizottságokkal, hogy nekik jog adatik. Nem adatik pedig semmi jog: mert biztosítja a főispánnak azt, hogy az történjék, a mit ő akar épugy, mint eredeti javaslat szerint. Én tehát azon módositványt, mely eredményében épen olyan rósz, mint az eredeti, de nélkülözi az őszinteséget : még sokkal kevésbbé fogadom el, mint az eredetit. Azt akarom továbbá megjegyezni, hogy ő azt mondja, hogy hiszen épolykevéssé őszinte az ellenzék javaslata, mert a főispánt kijelölési joggal akarja felruházni módositványában, és ezt a jogot illusiorussá teszi. Ha mi azt akarnók, hogy a főispáné legyen a kizárólagos candidationális jog, és akkor proponálnánk ilyet, akkor tökéletesen igaza volna. De mi nem mondjuk ezt: mi a főispánnak a candidatiónál befolyást akarunk engedni, akarjuk és elfogadjuk, hogy ő a candidáló bizottság elnöke legyen; de neki adni a kijelölés jogát, egyátalában nem akarjuk; ezt nem is mondtuk, nem is mondjuk. Mi egyszerűen módositványunkban teszszük azt, a mit mondunk : hogy igenis befolyása legyen ; de hogy a jog az ővé, hogy' azt tehesse, a mit akar, ne legyen. Azon szempontnak is, a melyet az előttem szóló t. képviselő ur mondott, azt hiszem, hogy épen azon módositvány, a melyet Szaplonczay t. barátom beadott, tökéletesen megfelel. Mert az 1848-ki törvény és azon módositvány, a melyet Almássy képviselő ur beadott, csak egy elvet mond ki. Most, midőn rendezni akarjuk a törvényhatóságokat, azon elvnek alkalmazásáról van szó és azon módositvány, melyet Szaplonczay t. barátom beadott, épen annak az elvnek applicatiója: mert kimondja, hogy a főispán is tagja azon bizottságnak, a mely kijelöl ; de a kijelölésnek akként kell történni, hogy 4 közül kettő okvetlenül olyan jelöltessék ki, a kit a bizottság többsége akar, egy pedig az, a kit a kisebbség akar. Tehát ez nem egyéb, mint épen azon elv módosításainak megállapítása, hogy a főispán a bizottsággal egyetértőleg eandidáljon. Mint ilyet tehát én részemről pártolom. (Helyeslés bal felől.) Elnök: T. ház! A szerkezeten kivül 3 módosítván j adatott be: hogy tehát a t. képviselő urak magukat tájékozhassák, ezen módositványok egyenkint fognak felolvastatni. Majláth István jegyző (olvassa Szaplonczay módositványát.) Széll Kálmán jegyző (olvassa Ürményi Miksa módositványát.) Majláth István jegyző (ohassa Al mássy Sándor módositványát.) JElnök: Mindenekelőtt a központi bizottság által megállapított szerkezetre történik szavazás. Méltóztatnak elfogadni? (Elfogadjuk!) A | kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Széll Kálmán jegyző (olvassa a 69—70 — 71 és 72-ik §-kat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Azután a 73-ik §-ot) Nyáry Pál: A törvényjavaslatnak a 6-ik fejezete tán legfontosabb része az egész munkálatnak. (Halljuk!) Fontos már magában is, de különös fontosságot nyer azáltal, hogy a megyei intézmény körül legelőször fordulnak elő e szavak: „tőrvény előtti felelősség." Én ezen fejezetnek 4 első §-ára módositványt kívánok benyújtani; de mielőtt