Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-218

218. országos ffl csak a nevetség terén pályázhatnak. Most legközelebb Ürményi Miksa igen t. képviselő ur terjesztett elő egy módosítást, melyet én teljes szivemből elfogadok,— de csak á conto. Az alispánnál a t. képviselő ur megállapodik és visszamegy az absolutismusnak pártolására a többi tisztviselőt illetőleg, igaz, hogy már voltak ilyen férfiak, —és még kormányra is jutottak — a kik ezt a politikát követték: (Ralijuk !) ezek voltak azok, kik a juste milieu embereinek czimeztettek, de a kikről meg volt jegyezve, hogy oly politikát követnek, a melyet legjobban elő lehet tüntetni az által, hogy a közepet keresve a két szélsőségnél semmivel sem mondanak okosabbat; mert ha p. o. azt mondja a forradalmár, hogy kétszer kettő hat, a reactionarius azt, hogy kétszer kettő három, a középen levő juste millieu embere azt mondja: kétszer kettő tán hogy négy? dehogy, azt mondja: öt. Tökéletesen ilyen Ürményi javaslata is. Az egyik azt mondja, hogy képtelenség a kormány kinevezettének és a pártkormánynyal folytonosan változó hivatalnoknak a főispánnak kezébe adni e jogot. Mert hiszen természetes, hogy, ha nekem van jogom arra, hogy kijelöljek hármat, és kijelöljek olyanokat, kik ugyanazon véleményüek, mint én: természetes, hogy haszontalan időtöltés és fölösleges költség az, hogy összejőjenek a választók és válaszszanak; mert utoljára is az a kormányhivatalnok azt mondja: nekem tökéletesen mindegy, ha ezen három közül akárkit választotok. Ezt senki a világon választási jog gyakorlatának nem nevezi, valamint nem hiszi el senki, hogy a bizottság javaslata egyéb legyen csalásnál, és méltóztassanak megengedni, még a nyilt erőszak és önkény sem oly veszedelmes, mint midőn az önkény a törvény szent ruhájába öltöztettetik. Itt pedig valósággal az történik, mert azt mondják: ki akarja, hogy a kormány képviselőjének ott elhatározó szava legyen ? hiszen meg van engedve, hogy a bizottság hármat válaszszon. De mi beláttunk a tömkelegbe, és midőn azt olvassuk onnan ki, hogy a főispán szintén hiyjon össze hármat, azaz olyanokat, kiknek véleményéről meg van győződve, hogy az övével egészen azonos, aztán meg ő maga elnököl: akkor mindig biztosítva van számára a többség. Most a t. képviselő ur, mint a juste millieu embere előlép, és azt mondja: az alispánra nézve ez bizony nagy önkény lenne; vegyük ki tehát az alispánt ós hagyjuk meg a többit a főispán önkénye alatt. En valósággal azt gondolom, hogy a t. képviselő ur, midőn a kétszer kettőnek megfejtéséről van szó, kitalálta azt, hogy a kétszer kettő nem négy, nem hat, nem három, hanem őt. Én azt hiszem, hogy a kétszer kettő csak négy lehet, és ez ki van mondva SÉPV. H. NAPLÓ 18fJ x. 289 t. barátom Szaplonczay javaslatában, melyet pártolok. (Helyeslés bal, felől.) Perczel Béla előadó: Ha méltóztatnak figyelembe venni, hogy a főispán a bizottság által javasolt mód szerint a bizottsági tagok közül, —tehát a választók közül — tartozik azon egyéneket a bizottságba választani ; ba méltóztatnak tekintetbe venni, hogy mindkét részről oly számban választatnak ezen tagok a bizottságba, melynélfogva ezek ott bizonyosan érvényesíthetik is nézeteiket és kívánságukat, és ha méltóztatnak figyelembe venni, hogy a főispán régenten csak meghallgatta az ajánlatokat és kénye szerint kandidálhatott, most kénytelen a bizottság többsége által kijelölt egyéneket a eandidatióba felvenni: akkor azt hiszem senki e módot mystificatióval nem vádolhatja. (Nyáry Pál közbeszól: Csalás.) A t. ellenzék részéről sem vonatik kétségbe, miszerint kell, hogy a főispán candidationális joggal felruháztassék. Már most nem volna-e az egyéb mystificationál, ha a főispán a bizottságba oly zérusra reducáltatnék, hogy semmit sem nyomna a szava? Azt hiszem, a ki a candidatio szükségességét elfogadja, annak be kell látnia azt, hogy a főispánnak kell, hogy oly arányban folyjon be a eandidatióba, mely neki ezen jogot biztosítja. Annálfogva azt, hogy a központi bizottság javaslata bármi néven nevezendő mystifieatio volna, el nem fogadhatom. A mi Ürményi képviselő ur módositványát illeti, melynélfogva azt kívánja, hogy az alispán és polgármester elvonassék a főispán candidátiója alól, hozzá szintén nem járulok. Ha van valami tisztviselőre nézve a candidatiónak szüksége, akkor azt hiszem annál inkább van szüksége egy magasabb hivatalnokra. Ha a t. képviselő ur az alispánra vonatkozólag hivatkozott volna a régi ususra, s azt hozta volna javaslatba, hogjr a régi usus szerint történjék a candidatio : ennek volna értelme; de azt, hogy az alispán és polgármester épen minden candidatio nélkül választassák, annak okát felfogni képes nem vagyok. (Helyeslés jobb felől.) Almássy Sándor: T. ház! Nézetem szerint a főispáni jog nem abból áll, a mit a t. előadó ur mondott, nem is akarom azon jogot adni neki, hogy a választásokba beavatkozzék. Azt mondja, e módositvány szerint jogától megfosztatik a főispán. A főispán jogától megfosztva nines : mert mi jog adatik a törvény szavai szerint neki? A candidationális jog. A candidationális jog az övé ; a maga embereit candidálhatja ; de azt tagadom, hogy a főispánnak annyi jog adassék, minélfogva válaszszon is egyszersmind a megye bizottsága ellenében. A Szaplonczay képviselő ur által beadott módosit37 és lu.ius 26. 1870