Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-218

2S8. országot Uét jniim 35. I8T0. 281 A t. belügyminiszter urnák eredeti törvényjavaslatában korlátlan eandidatio volt a főispán részére biztosítva, a központi bizottság azt már némileg korlátolja ugyan, de nincs köszönet benne: mert a főispán mégis négy többséggel birván három ellen a candidáló bizottmányban, a kit; akar megválasztathat. De menjünk tovább, még más is következik ebből a törvényből. A 3-ik § igy szól: „Vicecornites aliique Comitatuum oíficiales sint de numero et statu verorum Nobilium possessionatorum, ae dominis terrestribus ejusdem Comitatus nullatenus obligati." Mit akar a törvény itt kifejezni ? Azt, hogy a tisztviselő senkinek se köszönhesse hivatalát, mint a megye többségének. Már ha a a főispán jogosítva van csak azokat eandidálni, a kiket akar, akkor természetes, hogy a tisztviselő a hivatkozott törvény ellenére lekötelezettje lesz a főispánnak. De még ezen törvény 4-ik §ában ezt is föltaláljuk: „qui (t. .i a tisztviselők) hujusmodi officia, ad sensum art: LXX: 1548 cum eonsensu totius Comitatus eligantur ;" tehát a főispán egyedül a megye akarata szerint eandidálhat. Ezt az 1729-ki XV-ik tőrvónyczikk megerősíti, a hivatkozott 1548-ki LXX-ik törvényczikk pedig igy szól: „Vicecomites non per Comitem solum. sed eonsensu totius Comitatus eligantur." A törvény tehát föltételezi, hogy oly tisztviselőt, kit az egész megye szívesen el nem fogad, nem is lehet megválasztani. Ez az, a mit a gyakorlat is oda magyaráz, hogy oly főispánok lehettek, kik — a megye ellenére — candidáltak, meglehet, mert néha, a kormányhivatalnokok kormányíabbak, mint maga a kormány, lehet, hogy erőszakoskodtak, s azt mondták, igy akarom : „Stat pro ratione voluntas" s candidáltak önkényesen, s keresztül is vitték jelöltjeik választását; azt, hogy a főispán a megye akarata szerint candidált — a múltban — proponált. ezt a gyakorlat mutatja, azért voltam bátor felszólalni, mert a képviselő ur az általam idézett törvényre hivatkozott, e törvény pedig egy másik az 1540-ki LXX-ik törvónyczikkre hivatkozik. En tehát igen kérem a kéj:>viselő arakat, hogy ha ezt az igen kitűnő hivatalt, mely a régi időben csak dignitas volt. csak némileg tűrhetővé akarják tenni, ha a megye bíráinak kinevezését, valamint némely megyei hivatalnokok kinevezését a kormány embere a főispán kinevezése által a kétségbeesésig megszorítani nem akarják : méltóztassanak Szaplonczay képviselő ur módosítását elfogadni, mert ez megadja a főispánnak a mi a főispáné, megadja a kisebbségnek a mi a kisebbségé, és megadja a megyének, a mit az általam idézett törvény annak már régen biztosított. Méltóztassanak megi bocsátani, ha még e törvényt tovább is erteli mezem. E törvény nem beszél másról, mint az i alispánokról, akkor, midőn a többi tisztviselőkI ről említést tesz, a candidatióról mélyen halli gat; a miből önkényt következik, hogy azoknak j candidatiója utóbb per abusum jött gyakorlatba: ! mert mint érintem, az csak az alispánokról szól, | a többi tisztviselők még csak említve sincsenek. ] Arra nézve, hogy nem tehetni fel az eszólyes főispánról, hogy a eandidatiónál a megyével ellenkezzék, En mindent fölteszek, mert a főispán is gyarló ember, még pedig a kormány embere, és azért akarom, hogy a törvény tiltja meg neki, hogy ha akarna, sem zsarnokoskodhassak. Igaz, csaknem bizonyos az. hogy a kiket a többség candidál, természetesen azok választatnak meg, nem lehetetlen azért, hogy a főispán minden föltehető befolyása mellett sem viheti keresztül akaratát ; meglehet az is, hogy a megye többségének akarata sem érvényesül a bizottságban. Kérem méltóztassanak a módositványt elfogadni, mert a főispáni hivatal csak igy lehet tűrhetővé, és igy álland a rnegye homogén lábon, habár par foree sokat keresztül lehet vinni, de ez :i kormánynak soha hasznára nem lesz. Pártolom tehát Szaplonczay módositványát. (Helyeslés bal felől.) Simonyi Lajos o. T. ház! Pártolom azon módositványt. melyet tisztelt barátom Szaplonczay beadott, valamint azon elveket is, melyeket képviselőtársam Halász Boldizsár itt előterjesztett, s felszólalásomnak egyik fő oka az ö nyilatkozata volt. melyben azt monda, hogy a központi bizottság némileg a tisztviselők szabad választását illetőleg megváltoztatta a kormány előterjesztését. Én határozottan kimondom nézetemet, hogy a központi bizottság módositványát sokkal roszabbnak tartom, mint a kormányét : roszabbnak tartom pedig azért, mert nem őszinte. Kérdeni a központi bizottság t. előadójától: mit akar elérni ezen módositványnyal ? E szerint akként állíttatik fel a eandidatio, hogy egy kijelölő választmány állíttatik s az választ hármat, a főispán pedig szintén hármat, és ha a szavazásnál elnököl, a főispán szavazata dönt mindenesetre. Mondja meg t. előadó ur : mi garantia van e tekintetben a szabad választásra nézve 1 A főispán, ha erőszakoskodni akar, mindenesetre oly három egyént fog kinevezni a bizottságba, a ki föltétlenül azt akarja, a mit ő; s igy minden körülmény között a főispán akarata fog határozni. Én kimondom azon nézetemet, hogy az ily mistificatiót, a főispáni önkény ilyen eltakarását helyes eljárásnak nem tartom. Nekem egyik sem kell, sem a kormány, sem a központi bizottság szövegezése; de ha a kettő közt választani kell. inkább szeretem azt, a mely' őszintén