Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-218

286 218. orszAgos filés jutius 25, 1870. megsértve, mindenik érvényesíthesse a maga szándékát, s be vihesse a bizottságba azokat, kiket bevinni akar. Ennélfogva azon esetre, ha, miként mondám, a bizottság azon egyénre nézve, ki körül a többség összpontosul , nem tudna közmegállapodásra jutni, akkor kettő jelöltessék ki : egy a főispán részéről, annak szabad akaratával, egy pedig a bizottság többségének részéről. De ismét nem akarnám azt, hogy azok, kik a bizottságban kisebbségben maradtak, akaratjukat ne érvényesithessék, s azért óhajtom, hogy azon egyén, kit a kisebbség forcirozott, s a jelöltségbe bevétetni kívánt, szintén bevétessék, és igy a jelöltségbe a bizottság többsége kettőt, a főispán egyet, a kisebbség szintén egyet, azaz összesen négyet hoznának be. Ez utón minden érdek képviselve lenne a jelöltek között, s a választás a legtágabb körben mozogna. Ezt az igazság, a szabad választás tekintetéből méltányosnak tartom, s ez által elkerülhetőnek látom mindazon visszaéléseket, melyek oly bőven voltak itt már lefestve, s a melyek a tisztviselők candidálása körül elő szoktak fordulni, midőn a főispán annyira viszi a kijelölési jogot, hogy egészen másként történik a választás, mint történnie kellene. Miután ez mindenkor a közjónak történik rovására s ez által tökéletesen mellőzve lesz. mert a eandidatio az intelligentia befolyásával történvén, annyira mennyire mégis igazságos lehet. Kérem módositványom elfogadását. Jámbor Pál jegyző (olvassa Szaplonczay József módosüványát.) Halász Boldizsár: T. ház! Hogy ezen törvényjavaslat ugy. a hogy a minisztérium beadta, nem utolsó ítélet,—t. i. a melyet még fölebbezni nem lehetne—azt megmutatta a központi bizottság, mely a korlátlan candidationális jogot szintén módosította, vagy legalább korlátolni akarta. De maga a miniszter ur is indokolásában azt mondja, hogy eltalálta a törvényjavaslat a kérdés nyitját, és lehető lesz általa a parlamentalis kormány és a megyei önkormányzat is, mint azt a törvényhozás bölcsesége fogja eldönteni. És ime a törvényhozás bölcsesége már eddig is több módosítást elfogadott. most pedig úgy látszik, hogy azt a módosítást is hajlandó elfogadni, melyet a központi bizozttság indítványozott, t. i., hogy a eandidáló bizottmány teljesítse a kijelölést. Igen, de a törvénynek azon indokolása, melyet a t. központi bizottság előadója hozott fel, — t. i., mintha ezzel a bizottmány befolyása biztosíttatnék, — merő alaptalan, a mennyiben az ürügyölt befolyás valóban esak illusorius lenne, mert annak tagjai közül a bizottmány 3-at, a főispán szintén 3-at nevezvén ki, miután maga, mint negyedik elnököl, 3 ellen 4 szavazata lesz. Itt már engedelmet kérek, nincs bizr tositva a bizottmánynak valódi akarata. Én tehát kötelességemnek tartom—miután ez egyike a legfontosabb kérdéseknek, mely a törvényjavaslatra vonatkozik—ha nem méltóztatik azt akarni, hogy a főispáni hivatal gyűlöletes legyen, hanem olyan forma maradjon, mint eddig volt, azaz lehetőleg homogén elem legyen a megyében, — mert hiszen az maga, hogy ő elnöke a bizottmánynak és oda kineveztetett, már ez egy kicsit visszás dolog, méltóztassanak fölvenni, hogyha az országgyűlésre most ismét ő felsége nevezné ki a képviselőház elnökét, mint hajdan a pozsonyi országgyűléseken a personalis volt, bizony egy kicsit furcsán esnék nekünk, így lesz ez jövőre a megyében és mégínkább a királyi városokban, — melyek maguk választották elnöklő polgármestereiket — hogyha nem saját maga által választott elnöke lesz a bizottmánynak. Tehát, ha azt akarja a t. többség, hogy ezen hivatal gyűlöletes ne legyen, és hogy a főispán szép módjával, — mert a magyar embernél szép módjával sokat lehet kivinni — neki megengedi, hogy ő figyelembe vehesse a megye többségének akaratát, és ha ő egyéni befolyásával nem viheti keresztül a kormány szándékát : engedje meg mégis annak azt, hogy egy ellenzéki megyére ne erőszakoljon egyedül jobboldali tisztviselőket. És méltóztassanak megbocsátani, én előre tudom, hogy a t. kormánynak plenipotentiáriusa ismét az átalános tárgyaláskor általa felhozott 1723-ki LYT-ik törvényczikkre fog hivatkozni, miután másodszor nincs jogom szólani, e tekintetben észrevételeimet megtehessem. Hát lássuk, mi van abban a t. miniszteri biztos ur által hivatkozott törvényben ? mert én egészen mást olvasok ki abból, mint a t. képviselő ur. Azon törvény — általam készült magyar fordításban — igy hangzik : (Halljuk deákul! Felkiáltások: Halljuk az eredetit!) Deákul méltóztatnak parancsolni? ugy is felolvasom : az 1723-iki LVI-ik törvényczikk 2-ik §-a, melyre pedig a tisztelt miniszter ur plenipotentiáriusa Tóth Vilmos ur is hivatkozott, igy hangzik: „(Supremi comites) singulo triennio vei etiam citius (necessitate mutationem quampiam in officialibus instituendam exigente.) Sedes restauratorias mdieere; ac candidatos, cum priori Vicecomite idoneos 4 ex Statu Nobilium proponendo (tehát csak ajánlani): istiusmodi restaurationem celebrare teneantur." Tehát nincs itt semmi korlátlan jog, mely a főispánt a bizottmányon fölül emelné; mert azt mondja, hogy proponál, azaz választandó tisztviselőket ajánl, ez — mint azt az 1848-ki törvény is rendeli — a bizottmány egyetértését föltételezi.