Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-217

217. országos Ülés Julius 23. 1870. 265 kimutattam, hogy az indézett 1848-iki törvény Kerkapoly miniszter ur nyilatkozata és az előt­tünk fekvő törvény §-ai, sőt ezek egymás közt is a legnagyobb ellentétben vannak. Az egész arna­bilis confusio, a mint a tul oldalról többen mél­tóztattak magukat kifejezni, tökéletesen ellenke­zik nemcsak nemzeti érzületünkkel, nemcsak jel­lemünkkel, óhajtásaikkal, de ellenkezik az önök ál­tal mindig oly fennen hirdetett jó administratio igé­nyeivel, és végre az állítólag önök által is óhaj­tott önkormányzat sarkalatos elveivel is. Semmi­től sem borzadok ugy, t. ház, mint a teljes een­tralisatiótól, és elismerem, hogy ezen törvény nem megy annyira, mert ez a centralisatiónak is csak igen gyönge kísérlete. De méltóztassanak elhinni, egy azon körülményekhez mért helyes alapokra fektetett, szerves centralistikus rendszer behozatala legalább egyenes, legalább férfias , legalább loyalis eljárás lett volna a nemzettel szemben; sokkal loyalisabb legalább, mint ez igy ámitólag apránkint fosztatván meg a bizottsá­gok legbecsesebb jogaiktól. Még egy kérdés kimaradt, t. ház, a főispáni szervezésből, és e törvényben talán helyesen ma­radt ki abból; de mindenesetre ugy, hogy tu­domást róla ennél fogva nem szerezhetek, vajon a magas kormány ós a t. jobb oldal a kormány­nak — meglehet rá nézve hasznos, de mindenesetre jó és alázatos szolgáit jövőre isdignitariusoknak fogja-e tekinteni, és felsőházi tagoknak meg­hagyni ? Ezen kérdést, melyre magamnak meg nem telelhetek, egyszerűen feltéve, kijelentem, hogy én magamra nézve tökéletesen honfiúi lehetet­lenségnek tekintem ezen törvény 52— 57. %%-a.i­nak elfogadását. Ennélfogva az 52-ik §-ra mint a mely magában foglalja a főelvet, bátor leszek a t. ház asztalára egy módositványt letenni; azon nyilatkozattal, hogy amaz igenis váratlan esetben, ha ezen módositvány netalán elfogad­tatnék, az 53. és következő §§-ra is be fogom adni módositványaimat. Addig kérem a t. házat gondolja és fontolja meg komolyan ezen lépést: alig van már is idő reá; ütött e törvényre néz­ve a 12. óra; a német költő pedig megmondotta „Was die Minute ausgesehlagen, bringt keine E"wigkeit zurück" Akarnák még önök, meg va­gyok győződve róla, önök közül is igen sokan akarnák megváltoztatni ezen törvényt, mikor azt a kormány életbe fogta léptetni, vagy meglehet életbe léptette, annak csakis a főispánokra vo­natkozó pontjait az európai szomorú események ürügye alatt, de valósággal az egekig magasz­talt központi hatalom nevelése czéljából; akar­nák önök megváltoztatni ezen törvényt, midőn gzemeik vagy legalább választóik szemei felfog­nak e tekintetben nyilni: de uraim, akkor már KÉPV. H. NAPLÓ. 18« I. mint a német költő megmondá, késő lesz. Akkor látván, hogy azon hitben, hogy igazuk van meg­engedem, mily hatalomittasan, mily merészség­gel segítették önök eltiporni a megyei önkor­mányzatot, az államgazdászati helyes elveket, a nemzetnek mindenütt hangosan nyilvánult köz­véleményét, szóval mindent, mi e szegény hazá­nak a centralisa, ti o elleni garantia gyanánt szol­gálhatott volna, és képtelennek látva az önök teremtette uj helyzetet a nemzet jövőjének biz­tosítására: ellentétben látva a nemzet tagjait önmagukkal, félrevezetve az ifjúságot, akkor nem tehetnek szomorú öntudatukban egyebet, mint fölkiáltani a nagy költővel: ,,Teremt-e Isten több magyart, ha mi is elfogyánk V (Egy hang jobbról: Szép!) Megbocsássanak, akár szép, akár nem szép, a mit mondani bátorkodom, mit kü­lönben az igaz ízlés rég eldöntött, az nem szép, mit önök most tesznek, s mi igazolja a,,Grlocke <e szerzőjének ama nagy szavait : „Dochder schreck­liehste der Schreeken ist der Mensch in seinem Wahn." Mi, ha szemeink vérkönyüiben is, mos­hatandjuk kezeinket. (Igaz! bal felől.) Ajánlom módositványomat. (Elfogadjuk ! Á bal oldalon.) Majláth István jegyző (olvassa a módositványt.) Az 52. §. kimaradna és helyette tétetnék: A megyékben, székely székekben, a ke­rületek és vidékeken a kormány közege a főispán, illetőleg főkirálybiró és főispán, a szepesi kapi­tány, a kerületi gróf, a főtisztek csakis ellenőr­ködnek a megyei önkormányzat felett, melybe rendelkezőleg elegyedniök és a, választott tiszt­viselőkkel közvetlenül rendelkezniük nem szabad. Kautz Gyula: T. ház! Az előttem szó­lott képviselőtársam az 52-ik §-ra vonatkozó­lag alig tett valami meritorius megjegyzést, és miután én részemről csak e szakaszhoz kívánok szólni: nem tartom szükségesnek, hogy hosszabb beszédére válaszoljak, mely tulajdonképen az egész fejezetre vonatkozik. Miután azonban latin citatiókat méltóztatott többször említeni, legyen szabad mellesleg igen röviden megjegyeznem azt, hogy a bis repetita piacent elvét szívesen elfo­gadom, de alig fog kétséget szenvedni az, hogy centies audita repetere, nauseam parit. Az 52-ik §-ra vonatkozólag nekem is van néhány tiszteletteljes megjegyzésem, illetőleg módositványom. A törvényjavaslat 52-ik g-a, 3. momentuo­sus elvet foglal magában. Először: kimondja azt, hogy a minisztérium a városok élére épen ugy. mint a megyék élére, az eddigi rendszerből elté­rőleg, jövőre egy államkormányi közeget akar ál­lítani. Másodszor: kimondja azt, hogy a megyé­nek főispánja egyidejűleg az illető megye terü­letén létező városnak főispánja is lehet. Végre harmadszor ktmondatik az, hogv a városok élére 84

Next

/
Oldalképek
Tartalom