Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-217

258 217. országos illés Julius 23. 1870. tartalmaz. Mert azt mondja: a megyék és a köz­törvényhatóságok jövőre is gyakorolni fogják a törvény korlátai között az önkormányzatot. Hát erre azt mondtam, hogy egészen jól van fiam; továbbá gyakorolják a vitatkozási, kóreimezési, felírási, levelezési jogot—azt mondtam: helyesen fiam; továbbá azt mondja: hogy eszközli az ál­lami közigazgatás közvetítését; már erre én is azt mondtam : no no fiam, mi ez ? Miután pedig átmentem az 53. szakaszára e törvényjavaslat­nak, mely intézkedik a főispáni hatóságokról, (Felkiáltások bal felől: Bolovul vagy te fiam l) már akkor nem mondom ugy mint mondtam, hanem körülbelül oly formát értettem, (Felkiáltások bal felöl: Mint a pap!) csakugyan mint a pap. Most már, t. ház, igen komolyan akarok szólani ós átalánosan azt mondom e törvényja­vaslatról, {Zaj jobb felől.) —- tessék hallgatni — hogy nincs igazságuk egészen az én igen t. ba­rátaimnak, ha a törvónyjaraslatot mint a centra­lisatio rendszerének mintáját támadják meg. Hi­szen még ha ez volna, talán becsülni lehetne benne azt, hogy tudja: mit akar ; de én azt aka­rom megmutatni, hogy a szervezőknek még ez a dicsőség sem juthat, nem tarthatnak reá igényt, mint e zagyvalék munkásai. Midőn 1845-ben meg­jelent — Lamartinenak igen kedvesen fogadott munkája e czim alatt ,,a Girondiak" azt mond­ták rá, hogy abban az a baj, hogy prózának igen költői, költőinek pedig nagyon prózai. Ezen törvényjavaslat is centralisatioualis intézkedésnek nagyon önkormányzati, és önkormányzatinak na­gyon centralisticus. Azok, a kik ezt készítették, abban az értelemben, abban a véleményben le­hetnek, a mit kifejezett az én különben igen t. és szeretett barátom Bánó József, hogy a midőn a megyékkel, mint törvényhatóságokkal van dol­gunk, valami megrohadt gj'ümölcscsel állanak szemben, melylyel, hogy elbánjanak, arra misem kell egyéb, mint az, hogy a fa egy kicsit meg­rázassák. E felfogásnak tulajdonitható, hogy el­feledték még elemezni is azt: e honban mi valóság­gal az a megye ? hanem folyamodtak az álta­lam már kétszer idézett Eeiehsrath-törvényhez és ott legelőször megtanulták belőle azt, hogy valamint ott az absolutismus megszűnte után csak arról lehetett kérdés, hogy az absolutismus mit enged át a községeknek, mit enged át a Gauoknak vagy Bezirkeknek: Magyarországon is épen az az eset, 3 feledték, hogy Magyarorszá­gon ellenkezőleg van a dolog. Tudva van, hogy mielőtt még függetlenné s szabaddá lett is Amerika, ott már előbb kifej­lődött, és pedig legtökéletesebben a községi rend­szer annyira, hogy Amerika azon időben legjob­ban hasonlított apró kis köztársaságok csopor­tosulásához, mert valóban minden község önmaga kormányozta magát, és épen azért, mert önmaga kormányozta magát, megvetette alapját azon Amerikának, melyben ma-holnap minden jó és minden szép, melylyel az emberi nem bir ós di­csekedhetik, összpontosittatni fog. Az angol kor­mány semmi egyebet nem kivánt, mint azt, hogy ott és szorosan annyiban, hol és a mennyiben a központi kormánynak szükségképen befolyásának kell lenni, azt engedjék meg; és ennyi nem volt nem is lehetett ellenkezésben a legszebb, leg­szabadabb községi rendszerrel sem. És mégis semmi súrlódás nem is volt mindaddig közöttük, mig az angol kormány olyat nem követelt, a mi törvénytelen, a mi szabadság és jogsértő és el­visel hetlennek tekintetett a nemzet által. Az an­gol hatalom megszűnte után népképviseleti, köz­ponti kormány alakíttatott, s ekkor nem arról volt kérdés: mit adjon az ujon alkotott felelős kormány a községnek ? hanem az volt a kérdés, hogy a jogteljességet élvezett községnek önaka­ratából mi engedtessék oda a központi kormány­nak ? Megállapittattak törvény által a községek és a központi kormány közti harmónia fentartásá­ra szükséges orgánumok, és azon orgánumoknak törvényes működése elhárítja a lehető súrlódást, mely bajt okozhatna. Ha a t. szervezők ily ma­gasabb szempontból és nem utánzási viszketeg­ből akartak volna reformot hozni, a fonalat meg­találták volna azonnal nálunk is. Nem áll, mint­ha nálunk közvetítésről lehetne csak szó is; ezt Ausztriában találták fel, s megmondom az okát is miért: ha kétkedik Paczolay ur, keresse ki, ott van az általam idézett Reichsrath-törvénynek 5: 6. T-ik §-ában; ha a megyéket mint létező al­kotmányos intézményeket tekintették volna a tervezők és vizsgálódásuk folyamában feladatul aunak megoldását tűzték volna maguk elé: mi­képen maradhat meg a megyéknek teljes ható­sága oly módon, hogy a képviseleti felelős kor­mánynyal összeütközésbe ne jőjőn, ezt, nem lett volna nehéz feltalálni. Erre csak be kellett volna látniok, hogy Magyarországon valamint eddig, ugy ezután is az önkormányzat nem jelent egye­bet, mint azt, hogy a közigazgatást a megyék, köztörvényhatóságok gyakorolják, a központi ha­talom pedig gyakorolja a íőkormányzatot. A központi hatalomnak a törvényhozással együtt kötelessége, hogy Magyarország egysége­sen kormányoztassék, és ez az, a mire a nemzet képviselői által kell, hogy felügyeljen, hogy mi­helyt ezen feladat megoldásától a király által kinevezett minisztérium eltér, azt azonnal buk­tassa meg azáltal, hogy megvonja tőle'a bizalmat, és állítson helyébe oly kormányt, mely ismét a kormányzati egységet tartja szeme előtt. Ha ezen szempontból indult volna ki a t. szervező bizott­ság, nem lett volna semmi nehézség, és belátta

Next

/
Oldalképek
Tartalom