Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-216

284 216. országos Oféa Julius 22. 1870. Akármiként legyen ez azonban t. ház, anynyi bizonyos és a,z általam mondottakból eonstatálva van, hogy e törvényjavaslat által az eddigi közigazgatási rendszer Magyarországban meg fog változtattatni; az önkormányzati rendszer helyébe az öszpontositott közigazgatás, a eentralisatio fog életbe lépni, és ez, a mint miniszterelnök ur monda, csupán egyedül azért történik, hogy a közigazgatás gyorsabbá, kielégitobbé tétessék, mert a mostani administratio rósz, nem felel meg a helyes administratio igényeinek. En betű szerint akarom venni a miniszterelnök ur szavait, s mivel ő tárgyilagosan nyilatkozott, magam is tárgyilagosan szándékozom észrevételeimet előterjeszteni. Azon okok iránt, melyek miatt a törvényhatóságoknak mostam közigazgatása hiányos, nézeteimet bátor voltam az átalános tárgyalás alkalmával a t. ház előtt bővebben kifejteni; kimutattam, hogy ezen okok nagy részt magával az önkormányzati rendszer lényegével összeköttetésben nincsenek, hanem na,gj részben esetleges, az átmeneti korszakkal együttjáró és azzal együtt megszűnendő körülményeknek tulajdonithatók. Rámutattam a hiányok orvoslása esalhatlan eszközére is, mely főkép abban áll, hogy a megyei bizottságok helyesen alakíttassanak, kellő jogkörrel láttassanak el, különösen pedig, hogy a felelősség elve mind a bizottságokra, mind az egyes tisztviselőkre kellőkép alkalmaztassék. Egyébiránt azon állításra, hogy törvényhatóságainkban a közigazgatás jelenleg rósz, nem lenne nehéz válaszolni az összpontosított közigazgatás hosszú bünlajstromával, és hogy e végett ne kelljen messze földre barangolni—miután az állami közigazgatásnak nagy része hazánkban jelenleg is összpontosítva kezeltetik—kérdezni lehetne : vajon például a pénzügyminiszteri közegek, az adószedők, az adófelügyelők, a dohánybeváltók, a jószágok ós erdők kezelői, a pénzügyőrök és a többi hivatalnokok légiói mindannyian kivétel nélkül angyalok-e % kik minden kötelességüket teljesen, kimeritőleg és hiven teljesítik, soha mulasztást, hibát nem követnek el, és a kiknek körében bármely vétség vagy viszszaélés egyátalában hallatlan 1 kérdezni lehetne : vajon a közlekedési minisztériumnak csak központi közigazgatása ellen voltak-e panaszok emelhetők, és a törvényhatóságokban szétszórva székelő ut- és folyamfelügyelők, vasútépítők, s egyéb hivatalnokok mindnyájan a tökélynek példányképei-e, — kikhez az értetlenség, a számadásokbani tévedés, a vállalkozók iránti kedvezós gyanújának még árnyéka sem férhet? kérdezni lehetne!: vajon igaz-e, hogy a posták és távírdák gyorsasága és pontossága, az e szakbelí pénzkezelők hűsége ellen egyátalában semmi panasz sincs? kérdezni lehetne: vajon igaz-e, hogy a közoktatási minisztérium központi igazgatásának az 1868: XXXVIII. t. ez. megalkotása után például a tanfelügyelők által kivívott eredményei nagyságukra nézve oly meglepők és bámulatosak-e? (Helyeslés bed felől; mozgás a jobb oldalon.) Mindezen kérdésekre t. ház, azt gondolom, a miniszteri bureauk árnyékában titkon működő fegyelmi bizottságok irományai és jegyzőkönyvei különös illustratióul szolgálhatnának. És ha a t. miniszter uraknak lehetséges volna ugy, mint gondolom egy arab kalifáról beszélik, átöltözve és fel nem ismerve megfordulni az ország népe között, annak különböző vidékein: az ez utón hallottak folytán nem jönnének-e ugyanazon véleményre, hogy az állami közigazgatásnak bizonyos ágainál az összpontosítás elkerülhető:—mert el nem kerülhető; de ezen közigazgatási rendszernek tökéletessége íelőli véleményüket bizonyosan mérsékelnék. Tudom azonban, t. ház, hogy semmi sem tökéletes az ég alatt. Hibás minden emberi hité zméuy, hiányos minden közigazgatási rendszer, és ha tökéletes volna is, miután emberek által kell kezeltetnie, azok által hiba, mulasztás, vétség és bün mindig elkövethetők. De azon meggyőződésemet nem hallgathatom el, hogy az említett két közigazgatási rendszer közöl az elkövethető hibák, visszaélések és vétségek számára és mérvére nézve a dolog természete szerint az elsőségnek a központosított közigazgatási rendszert kell megilletni: mert ezen rendszer szerint az illető tisztviselők magánosan, legtöbb esetben a nyilvánosság teljes kizárásával, titkosan működnek, az általuk kezelt ügyekbe hivatalos fölebbvalóik csak az ő általuk szerkesztett iratok és jelentések nyomán tekinthetnek be, és igy ez ügyeket rendszerint csak azoknak ezen iratok, és jelentések által nyújtott megvilágositása szerint bírálhatják meg. E rendszer mellett tehát sokkal kevesebb az eszköz ezen visszaélések napfényre derítésére, mint ott, ahol, mint ez az önkormányzati rendszer természetes következménye, az ügyek teljes nyilvánossággal kezeltetnek. Tanúsítja ezt azon körülmény is, hogy midőn az önkormányzati nyilvános eljárás mellett minden hiba, minden vétség elébb-utóbb napfényre jön, köztudomásra jut, az összpontosított közigazgatási közegeknek kétségkívül számos hibáik és visszaéléseik közül még azok is, melyek hivatalos fegyelmi tárgyalás alá kerültek, eltemetve az acták sírjába, a közönség előtt rendszerint ismeretlenek.