Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-215
201 215. országos ülés Julius 21. 1870. tében alig talál 10—12 intelligens embert. Ily oldalról ismertetvén megyéjét, és igy közvetve saját választóit is, kiket ő képvisel. Kemény ís»t\ r á». báró* Hogy ha a virilis szavazat elbuknék. Györffy Gyula: Mondom, ily oldalról ismertetvén meg azokat, kiket ő képvisel, ezen körülmény igen sokat megmagyaráz. (Derültség.) Hátra van még a tegnapi nap szónokai közül Hoffman Pál képviselő ur, a váratlan meglepetéseknek valóságos nagy mestere; de ő csak a „Pál fordulása" ezimü vígjátékból játszott el egy ujabb jelenetet a nélkül, hogy ez alkalommal bármely oldalról megtapsoltat ott volna. Egyéb baj különben nem történt. (Derültség Lal felölj És ezzel rövid szemlémet bevégezhetem. Mondanom sem kell t. ház, hogy mindezek nem igen alkalmas dolgok arra, hogy meggyengítsék bennem azon meggyőződést, melynél fogva én a népképviselet elvének érvényesítésére, a nemzet szabadságára szavazok. Mert a polgári jogok tiszteletben tartását nem csak a helyes politika, hanem az igazság is követeli. Az igazságnak követelése pedig még hátrányaiban sem oly veszélyes sohasem, mint azon keserűség, melylyel a méltatlanság megboszulja magát rendszerint. Mert nem akarom, hogy rólunk is, mint az egykori Róma bukásának okáról majdan azt jegyezze fel a történelem, hogy e nemzet elveszett azért, mert midőn a hosszú elnyomatás után visszsnyerte szabadságát, már nem volt benne képesség arra, hogy megbecsülje, liogj megőrizze azt. (F'ólkiáltások bal felől: Igaz!) Nemzetem hanyatlásának ily előmozdítását tiltja lelkiismeretem és azért a tárgyalás alatt levő 20. §-t el nem fogadom és Majthény Dezső barátom módositványát pártolom. (Éljenzés bal felől. Stoll Károly: Nem mulaszthatom el t. ház, hogy Szontagh Pál képviselő urnák utóbbi előadására észrevételeimet meg ne tegyem. A t. képviselő ur beszédében a többek közt ezeket monda: „Egy triviális példát hozok fel. Midőn 1850-ben az osztrák institutiok Magyarországba behozattak, különösen a földbeeslés sok oly emberre is bízatott, ki az 1849-ki dicsőséges hadseregben is szolgált, ott történtek a legigazságtalanabbul a földbecslések, hol ily emberek hivataloskodtak, miért? mert felejtetniük kellett nekik valamit magukról. TJgy látszik nekem, hogy kormányunk is az általa legyőzött irány tekintetében felejtetni kivan valamit, azért vetette magát a reactio ölébe." E yád igen súlyos t. ház; hanem nem alapos. (Halljuk!) Hegy mozditattam. el állandó bányászati hivatalomtól, hogy jutottam várfogságra, hogy bízatott későbben rám a magyar catesteicek részbeni vezetése ? mindez nem tartozik ide, tehát ezeket mellőzöm. De igen is ide tartozik az, a mit az emiitettem megjegyzésre elmondani kötelességem. 1853-ban, midőn -az; arad- békés- és esanádi felszólalási bizottság felügyeletével megbízattam és egy körülbelől 30 — 40 tagból álló bécsi vezetés alatt dolgozó bizottsággal a munkálatokat megkezdettem, akkor mondom, oly bizottsággal állottam szemközt, mely azon első osztályú földekre 12—14 forint jövedelem megszabását követelte és az általam kiszámított 8 forintot és 40 krajezárt gunynyal utasította vissza. Hogy ezen 8 forint 40 krajezár ennek daczára még ma is áll, hogy a t. képviselő ur választói a becslésben nem csigáztattak tul, ezt annak köszönik, hogy azon férfiak, kik az 1849-ki eseményekben részt vettek, későbben körülöttem sorakoztak és érvényt tudtak ezen kiszámításnak szerezni, mely, mint mondám, mai napig is áll: bár ugyanakkor ellenünk állott az, hogy a kincstári puszták árendába adatván, nem katasztrális holdonkint első osztályra, hanem átlagosan kisholdonkint 12 —15 forintért lettek berberdva; bár ugyanakkor Erdély is úgyszólván ellenünk állott; mert az olyan földeket, melyeket mi 4 forintra becsültünk, 8 forintra követelték felemeltetni. 1856-ban, midőn egy császári amnestia következtében 8 honvédalezredes és őrnagy kegyelmet nyert, de a világba ugy bocsáttatott, hogy miből élniök nem volt, munkát, keresetet adtam nekik. (Felkiáltások' a bal oldalról: A dologra!) Ezek a dologra tartoznak. Ezen urak voltak azok, kik a községek által drága pénzen, de roszul készített munkákat igen jól és olcsón megkészítették. Ezeknek köszönettel tartozunk s ezek azok, kik ma ismét a magyar honvédseregben rehabilitálva vannak, és a kik hazánknak szégyenére soha nem lesznek. Nem áll tehát az, a mit a t. képviselő ur méltóztatott mondani, hogy azon rósz munkának, mely történt, a személyzet lett volna oka. Azon rósz munkának legfőbb részben a felsőbbség részéről jött pressió volt az oka. Például szolgál a következő eset. Aradmegye egy községében egy hiba követtetett el, mely nem csak az illető községben, hanem a szomszéd községei.keli arányt is mégzavarta. E hiba helyrehozatalára szükség lett egy bizottság kiküldetésére. S ki lett mondva, hog3 r e bizottság költségeit az fogja fizetni, a ki vesztes lesz. A bizottság kijött s helyeselte az én nézetemet, azonban a költségeket rajtam vették meg. A dolog még ma is elintézésre vár. Ily
