Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-214

214. országos ütts Julius 20. 1870. JQK szerencsém volt fölemlíteni, az egyetlen érv, mely azok mellett fölhozatott, az volt, hogy ez által az önkormányzatra legképesebbek jutnak a bizottságba, és hogy ezen jogosítvány kötelesség teljesítésének jutalma. Ez a virilis szavazatok által nem éretik el; ellenben eléretik módositványom által. Vagyok bátor azt a tisztelt háznak ajánlani. Beniczky Gyula: T. ház! Korizmies László képviselő ur tegnapi beszédének zárszavaiban arra intett minket, hogy miután nekünk semmi sem tetszik, a mi a tul oldalról hozatik föl, óvakodnunk kell, nehogy az ellenzékiség határain tul menve ellenséggé váljunk. Csak az a kérdés t. ház, hogy kire és mire applikáljuk ezen szót; mert mi igen is ellenségei vagyunk minden absnlitistikus, reactionárius , ultramontán és Magyarországot elosztrákositani akaró tendentiáknak. (Helyeslés a szélső bal felől) De hogy Magyarországnak, a hazának kik válhatnak előbb, és kik tarthatók inkább ellenségeivé: azok-e, kik azt kívánjuk, hogy Magyarország vére és pénze fölött egyedül, függetlenül minden beavatkozás nélkül a magyar országgyűlés rendelkezzék, kik azt kívánjuk, hogy a magyar kormány ne csak felelős, hanem — a fejedelmet kivéve — minden más hatalom irányában független is legyen, kik azt kívánjuk, hogy Magyarország bírjon mindazon kellékekkel és garanciákkal, melyek nélkül biztosított állami létei nem is képzelhető, mint nemzeti hadsereg független pénzügy és kereskedelem? Kérdem : kik tarthatók válhatnak és inkább az ország ellenségeivé, azok-e a kik ezt kívánjuk, vagy azok-e, kik a nemzetnek mindezen óhajtásait leszavazták, és megbuktatták ? (Helyeslés hal felöl.) A tárgyhoz, t. ház, én már csak igen röviden akarok szólani. Hogy a virilis szavazat elvileg nem indokolható, azt leginkább bebizonyiták a t. kormány és pártjának legjelesebb szónokai. Vannak tehát úgynevezett opportunitási érveik, de ezek is részben gyengék, részben nevetségesek, például az agrárius mozgalmakkal való ijesztgetés. Én ezúttal csak egy érvükre akarok szorítkozni, és ez az, mit bizalmas körökben és az osztályokban is, mint kiválóan döntőt hangsúlyoztak: t. L, hogy a virilis szavazatra kiválóan szükség van oly törvényhatóságokban, melyekben a nem magyar ajkú nemzetiségek a túlnyomók, azoknak ellensúlyozására. Ez lehet önök előtt érv, én el nem fogadom; sőt azt mondom rá, hogy ha orvosság akar lenni, roszabb a betegségnél: mert olaj a tűzre. (Helyeslés a bal oldalon,) Ha önök, uraim, ily Mászréglikkel gondolják elnyomhatni a menthető elégületlenséget: mi nem. En azt tartom, hogy csak őszintén kimondott és életbeléptetett egyen jog aság, egészen azon határáig, melyen tul az ország területi épsége és az egységes kormányzás lehetősége veszélyeztetik ; csak valódi alkotmányos élet, teljes egyéni és polgári és vallásszabadság, nem párturalomra és szenvedélyre, hanem tisztán az igazságra és törvényekre fektetett igazságszolgáltatás és közigazgatás szül elégedettséget, bizalmat, és idéz elő egyenlően lelkes érdekeltséget a hazának minden ajkú és vallású polgáraiban a közös haza sorsa iránt. Ez alkalommal meg nem állhatom, hogy ki ne jelentsem azon meggyőződésemet, mely szerint én nem tartom és nem látom a nemzetiségi kérdést és mozgalmakat oly veszélyeseknek, milyeneknek azt a kormány és pártja hiszi és hirdeti, csak azért, hogy mégis legyen valami, mivel indokolhassa és menthesse, más egyébbel ugy sem indokolható és menthető szerencsétlen politikáját és félszeg eljárását. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Nem akarok hosszas lenni, nem akarom ismételni mindazokat, miket elvbarátaim oly meggyőzőleg elmondottak: csak azt jelentem ki, hogy e § megszavazása ismét egy szégyenfolt lesz a magyar országgyűlés liberalismusán. Ajánlom Majthényi barátom módositványát. (Helyeslés hal oldalon.) Urményi Miksa: T. ház! Túlnyomó tekinteteket engedni a gyakorlati elemnek a bölcsészeti theoriák fölött, keveset törődni a symmetriával, de igen sokat a méltányossággal, nem szüntetni meg valamit, a mi anomália csak azért: rnert anomália, — soha sem segíteni, csak mikor annak szükségét érezzük, ezek azon törvények, melyek jellemzik Anglia parlamentjének eljárását János királytól Viktoriáig. Körülbeiül ezen szavakkal végzé Anglia nagy történetirója dicső munkájának egyik fejezetét. Én, t. ház, szószólója az utánzásnak semmi esetre sem akarok lenni: részletekben véve azt mindenesetre elvetendőnek tartom ; de igy egészben, nagyban tekintve ezen nagy nemzetnek eljárását a törvényhozás körül, ugy hiszem, hogy oly rajz tűnik fel előttünk, melyre haszonnal tekinthetünk, mikor hasonló munkát vagyunk végzendők. T. ház! Mikor e §-sal szemben megemlékszem e tanról, először is egy fájdalmas gondolat száll meg: méltóztassanak megengedni, hogy annak kifejezést adjak. Sajnálom, hogy már 3 év előtt nem lett megkísértve megoldani azt, mi e §-ban elérni czéloztatik, akkor könnyű lett volna meghatározni néhány rövid §-ban. hogy a megye jelen szerkezetében fenállni többé nem képes, miután jövőre ez és ezen módon lesz képviselve. Könnyebb volna munkánk ma, hol egyúttal factorok teremtettek, és ezen factoroknak hatásköre 9r>*