Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-214

214. országos illés jniius 20. 1870. 1 £5 fájdalmát és szenvedéseit, hogy megérthessük: mi a nép valódi akarata. Azok például, a kik 1848 előtt ki voltak zárva az alkotmány sánezaiból, de egyszersmind birfcak az emiatti veszteség tel­jes ismeretével, azok kellően meg tudják hatá­rozni azon veszteséget is, azon sebet, melyet ezen 20-ik § fog ütni a nép testén. Pedig őket gyermekkoruktól fogva azon fogalomban nevel­ték, azon hit erősödött meg bennök, hogy „pá­riák" lesznek ; reményük is, — főleg a régibb időben — alig volt, hogy e szerencsétlen hely­zetből megszabaduljanak. Annyival nyomasztóbb t. ház, azoknak helyzete, kik e 20. §-sal szem­ben érzik magukban a jogosultságot, hivatást, képességet és reményük sincs arra, hogy része­süljenek a képviseleti jogúkban, miután egy ré­szét a térnek a privilegiáltak fogják elfoglalni. Ezen kirekesztés miatti keserűségnek, a le­alázó, megszégyenítő helyzetnek ezen érzékével nem birnak önök, nem bírnak önöknek kormány és vezérférfiai; mert ha bírnának, velünk együtt elvetnék e 20-ik §-t. Végül, t. ház, Pulszky képviselőtársam sza­vaira visszatérve, ki azt mondta, hogy a kor­mánynak válságos pillanatokban, tehát a mos­taniban is, tömör többségre van szüksége, el­ismerem, hogy lehetnek oly pillanatok, midőn ez állítás különös fontossággal bir, elismerem, hogy a jelen pillanat épen ilyen; de ebből szerintem az következik, hogy a kormány érdekében áll épen ily válságos pillanatban, hogy ne csupán egy tömör párt, hanem az egész nemzet álljon tömörülve báta mögött. Ezzel ellenkezőleg a je­len törvényjavaslat, különösen ezen 20. § két osztályra, hogy igy mondjam, két sectára fogja szakítani a nemzetet: a valódi tiszta népképvi­seletet, és a privilegiált képviseletet védők osz­tályára. Nem állhat a kormány érdekében e megszakítás épen most; mert, ha a törvényjavaslat keresztülmegy, e megszakítás pyrhusi győzelem volna a kormány részére, melyet sem a kormány, sem hazánk érdekében nem kívánok, sőt e győ­zelem fölött csak sajnálkozni tudnék. (Élénk he­lyeslés bal felől.) Elnök: (leszáll és helyét Gajzágó Salamon foglalja el.) Kemény István báró: T. ház! Kern szenved kétséget, hogy a koczka most fog el­gördülni nemzetünk jó vagy balsorsa iránt. (Oh! Oh! hal felől.) Nem riadok vissza szavaimtól, sőt ismételni kívánom meggyőződésemet: a virilis szavazat nemcsak sok, hanem úgyszólván a minden. Én teljesen meg vagyok győződve arról, hogy ha a tisztelt bal oldalnak a szőnyegen levő törvény­javaslat némely pontjaira tett észrevételei több­ségre jutnának, abból az országra nagy veszély KÉPV. H. NAPLÓ 18 ?4 x. következnék. (Derültség a bal oldalon: és felkiál­tások : Ohó!) Ily legfökép megtámadott pont a virilis szavazat. A történelem csalhatatlan ada­tai szerint olykor a miveletien népek is bírtak szabadsággal, — de csak akkora mérvben, ós csak azon határokig, a meddig azt a felettük levő kényúr megengedte; de bizonyos az, hogy a miveltség a leghatalmasabb támasza a szabad­ságnak, bizonyos az, hogy a kényuralommal folytonos viszálkodásban élő szabadság emelke­dése mindig, vagy sok esetben karonfogva men­vén a gazdagsággal, elvégre a kényuralom meg­buktatására vezet. Es már most kérdem, hogy mindezen a történelem által sanctiouált szabályokkal szem­ben mit tesz a bal oldal? Azt teszi, hogy a birodalom, tekintélyes részében Erdélyben, de sőt Magyarországon is több helyt a törvényhatósá­gokban, a törvényhatósági gyűlésekben az intel­ligenciát nagyhirtelen egy törpe kis minori­tásra szorítja le. Mert szerintem a virilis sza­vazat nem egyéb, mint a censusnak elfogadása és annak egyedül lehető practikus alkalmazása, (Ellenmondás a hal oldalon.) Hallottam én már azt több oldalról fölhozni, hogy a reform mezején nincsen retrográd lépés. Én ezt elfogadom; csakhogy azt a jelen esetre alkalmazni nem lehet: mert a censust föltalál­juk már a bibliai mythosokban is. (Derültség bal felől. Halijuk! Halljuk!) Gedeonnak azt mon­da az ur, hogy íme a kezedbe adom Midiant az ellenségedet; hanem igen sok az embered. Hirdesd ki, hogy a ki haza akar menni, az me­het, és másnap eltávozott 22 ezer ember; és akkor az ur újból szemlét tartott, és azt monda: Most is igen sokan vannak, vidd el őket a fo­lyó vizhez, és a ki ugy iszik, mint szokás, azt tartsd meg, a többit ereszd el, és maradt 300 ember, és ezzel Midiant legyőzte. (Derültség.) Világért sem azt akarom mondani, hogy a népet ki kell zárni a vármegye gyűléséből, mert hiszen az én megyémben több mint 200 van; de azt merem mondani, hogy túlsúlyt, hatal­mat az intelligentia fölött annak adni nem aka­rok. Nem lehet tehát azt mondani, hogy ezen eszme uj, s hogy a több századdal az előtt élt Antipater valamely deákpárti embertől kért volna tanácsot, s irta volna be a törvénybe, hogy a szabadságszerető Athénében bir ion sza­vazattal, a ki 2000 drachmával bir. Nincs-e Angliában is kimondva, hogy csak az, a ki két font sterling adót fizet, lehet választó ? Es igy akár a régi államodat nézzük, íiKct r a mai Eu­rópa államait, mindenütt ott találjuk a censust; nem látom át tehát: miért szűnjék az meg ná­lunk, a midőn mi sem vagyunk" miveltebbek mint más országok. 24-

Next

/
Oldalképek
Tartalom