Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-214

186 2!4. országos ülés Julius 20. 1670. Ügy hiszem, hogy fölötte bajos lenne registrálni mindazon hős tetteket, a melyeket atyáink azon időtől fogva, a midőn Európába jöttek, mind e mai napig fölmutattak, azon ténytől fogva, midőn Byzantot be akarták venni, holmi hitvány kötelek által összekötözött nád-nyalábokból készült tutajokon mertek a njdlt tengerre szállni, az 1848-ik évi szabadságharczig, mely által egész Európát bámulatra és tiszteletre ragadták. Hanem azt bátran merem állítani, hogy, ha mindazon bátorság, a melyet a mi atyáink tanúsítottak, most egyetlen egy személy keblébe lenne öszpontositva, ez mind nem lenne elég arra, hogy azon nagy felelősséget elvállaljuk s azon nagy szemrehányást el bírjuk viselni, a mit annak kellene kiállania, ki oly megyébe megy vissza. miután itt a virilís szavazat ellen szavazott, hol azt fogja látni, hogy van a teremben 10—12 intelligens ember, a többi pedig olyan, ki a dologhoz keveset ért. Nem tudom, ez-e az oka, nem akarom ráfogni, de aligha nem annak kell tulajdonitanom azt, hogy itt sehol sem látom Szilágyit, Elekest, Makrayt, kik nem jöttek föl, — nem, mert túl nagy erkölcsi erő kell ahhoz, hogy midőn valaki a gyűlésterembe megy, s azok közül majd senkit sem lát, kikkel az alkotmányt a legnehezebb időkben föltartotta. Azt fogják mondani : vajon hol van megírva, hogy az intelligentiára majd nem lesznek a választások alkalmával kellő tekintettel ? En meg vagyok arról győződve, hogy pár év múlva sok keserű csalódás után igenis vissza fog térni a nép az intelligentiához. De kérdem, tekintsük helyzetünket: vajon elég erősek vagyunk-e, vert-e alkotmányunk oly erős gyökeret arra, hogy egy pár évi oscillatiót kiállhassunk ? Hallottam azt is fölhozni: mit fog mondani Németország közvéleménye ? Én azt hiszem, hogy valamint mindenütt, Németországban is kétféle közvélemény van: egyik a helyes, másik a nem helyes irányú. A nem helyes irányú így szól : Nem szeretek dolgozni, de szeretnék jól élni. Erről tehát nem szólok de a helyes irányról meg vagyok győződve, hogy 1848-ban, midőn a magyar törvényhozás nagy tapintatossággal kimondotta, hogy az urbériséget eltörli és az úrbéreseket azon joggal ruházza föl, a melylyel a kiváltságos osztály bir, a helyes irányú közvélemény minden bizonynyal nagy applausussal fogadta ezen hirt, és hebyesen : mert bizonyára nem sok példáját találja a történelemben annak, hogy ennyi jogot egyszerre egy postával küldenének valakinek. De meg vagyok győződve másfelől arról is, hogy ugyanezen közvélemény nem fogadná tapssal azt, ha hallaná, hogy mi hoztunk egy oly törvényt, mely az ország némely részében az intelligentia kizárását múlhatatlanul maga után vonná : mert hiszen, lesz oly megye, hol az egész gyűlésteremben alig lesz száz irni tudó ember. (Helyeslés jobb felöl.) Ebből kiindulva, én pártolom a 20. §-t a központi bizottság szerkezete szerint. (Helyeslés jobb felől.) Salamon Lajos: Nem hittem volna, hogy valaha rám kerüljön a sor e kérdésben, reám. a ki 1836-tól fogva 1848-ig a köztéren azon elveket védtem, melyek 1848-ban törvénynyé váltak és ime most 22 év múlva — mint a törvényhozásnak is egyik tagja — a parlamentalis minisztérium által beterjesztett törvény ellenében kell védenem a népképviseletet. Miután alig végzé be előttem szóló beszédét, lehetetlen meg nem emlékeznem beszéde azon részére, melyben azon helyzetet festi, melybe Erdély jutna, ha oly törvény hozatnék, melyben a virilis szavazat nem volna biztosítva az értelmiség részére. Nagyon sajnálom uraim, hanem minden oly törvény, minden oly elv, mely igazságtalan, már magában hordja a rosznak csíráját. En megengedem, hogy az erdélyi viszonyok mások, mint Magyarországban és hogy ha nem lesz virilis szavazat, a megyék nagyobb részében az értelmiség ki lesz zárva; de azt tudom, hogy Magyarországban, különösen ott hol a nép egészen magyar, mint például nálunk és a Tisza mellékén, végtelen nagy keserűséget fog szülni az

t ha önök most 22 évvel azon idő után, midőn proelamálták a nép szabadságát, a jogegyenlőséget, ismét visszaállítják a privilégiumot. Nem tudom, fog-e ezen reactio súlyt kölcsönözni a kormánynak, különösen a mostani időben ! Nem vagyok abban a véleményben, meiyben Várady Gábor t. barátom, ki azt monda, hogy a többség e javaslatot ujjongva fogadta. Nem : én meg vagyok győződve, hogy nincs az egész többségben 20 egyén, ki mindazon elveket, miket a minisztérium e törvényjavaslatban lefektetett, aláírná, és ha a minisztérium időközi tárczakérdést nem csinál belőle, meg vagyok győződve, hogy csináltunk volna e törvényjavaslatból is jó törvényt. De mert pártjának a közt volt választása, hogy vagy a rósz törvényjavaslatot fogadja el, vagy kormányát buktassa meg: legalább menteni tudom akkor, midőn a rósz törvényjavaslatot elfogadja. Láttunk jelenségeket az átalános tanácskozáskor, és tudjuk, hogy számosan voltak, kik részint a virilis szavazat, részint a főispáni nagy hatáskör, részint pedig a miatt, mert a városokat a megyéktől külön kívánták választani, nem akarták elfogadni e törvényjavaslatot. De, hogy megmentsék a kormányt, inkább elfogad-