Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-214

184 214. országos ülés Julius 20. 1870. becsületes, jellemes, értelmes ember van, ki ha­bár szegény is, de függetlenségét nem fogná fel­cserélni igen sok virilis szavazattal bíróval. (He­lyeslés bal felől.) Korizmits képviselő ur azt is állította, hogy bennünket a virilis szavazat, s általa az, hogy ime tiszteletben tartjuk a birtokot, biztosit a eommunismustól ; és ezen állítása még inkább meglepett, mint az előbbi, sőt megdöbbentett ; mert egy olyan nemzetgazdásztól halljuk azt, ki magának e téren tekintélyes nevet vívott ki, és pedig nem birtoka, h^nem tudománya és szor­galma által. Kérdem a képviselő urat, mi ad nagyobb ingert a communismusra: vajon az-e, midőn azt mondom: légy te bár szegény, bár csekély adót fizető, de légy becsületes, értelmes, jellemes ember, hogy kinyerjed magadnak általa a közbizalmat, és nyitva állnak előtted a tanács terem ajtai ? vagy ezzel ellenkezőleg nem épen az ad-e ingert a communismusra, midőn azt mondom: fele a tanácsteremnek előtted el van zárva, annak tele részébe csak nagy birtok által juthatsz, és e íele rész biztosítva van részedre akkor is, ha embertelenül mások megrövidítésé­vel, csalással jutottál volna is birtokodhoz ? (Élénk helyeslés bal felől.) Hisz uraim ! épen ezen és ezek­hez hasonló dolgok támasztják és támasztották azon keserűséget, mely ürügyet szolgáltat a eom­munistáknak veszélyes tanaik hirdetésére, azon tanok hirdetésére, melyeket itt egy tekintélyes nemzetgazdász a ház keblében pronunciált a nemzetnek; de a nemzet, erről meg vagyok győ­ződve, ilyen tévtanokat követni nem fog. ' Ugy van! bal felöl.) Győződjék meg a t. képviselő ur, hogy mi megértjük egymást, ós ha a körül­mények, a haza érdeke ugy kívánja, egyek is fo­gunk lenni, miként egyek voltunk 1848-ban, mi­dőn egy nagy eszmét kellett megtestesíteni, azt vérünkkel megoltalmazni, miként megértettük egymást 18ö0—61-ben, midőn az 1848-ki tör­vények helyreállításának egy futósugara tűnt fel a láthatáron ; s hogy messze ne menjek, meg­értettük egymást igen sok esetben a közel 3 év alatt is. És itt az igen t. miniszterelnök ur s a kormány többi t. tagja bizonynyal bizonyságul szolgálandnak nekünk Korizmits képviselő ur ellen, hogy igen sok fontos kérdésben, midőn a kormány lépéseinek czélszerü és üdvös voltáról meg voltunk győződve, támogattuk a kormányt. Ezt tagadni nem lehet. Jön idő, és talán ezen idő nincs messze, midőn más helyzetben, más körülmónyeic közt, de ugyanazon ezélból, ugj^anazon érdekből, mely czélért, és a mely érdekből küzdünk most, t. i. a közügyért, a haza érdekében ismét egyek le­szünk. De azért ne kívánja tőlünk Korizmits képviselő ur, hogy csupán ezen szerencsétlen 20. §-ért igyekezzünk magunkat az ő alaptalan vádja ellen igazolni, hogy mi nem értünk egyet, és hogy nem tudjuk az alkalmat felhasználni, me­lyet a gondviselés kezünkbe adott, hogy mi fo­gadjuk el ezen 20. §-t csupán azért, hogy meg­czáfoljuk azon alaptalan állítását, hogy a magyar faj nem tűri meg egymást. Hiszen uraim, hogy a magyar nemzet en­gedékeny és türelmes, annak aiig lehet fénye­sebb bizonyítéka mint az, hogy kormányunk kor­mányzásának 4-ik évében ezen törvényjavaslatot terjeszté a ház elé, melyet a ház nemcsak hogy az első pillanatban vissza nem dobott, ha­nem a többség még Hozsanával is fogadta. Ugy vagyok meggyőződve, t. ház, hogyily nagyfontosságú kérdésben, minő az előttünk fekvő törvényjavaslat, oly normális időkben, midőn a kormány azt előterjesztette volt, a nemzet meg­kérdezendő lett volna­Hiszen, ott a túlsó oldalon, önök mind­nyájan liberálisabb programmot adtak válasz­tóiknak mint az előttünk fekvő törvényjavaslat, a virilis szavazatot pedig még csak álmaikban sem merték volna megemlíteni választóik előtt. (Igás ! igás ! bal felől.) Minő alapon állíthatják tehát önök, hogy ezen kérdésben önök a- nép többsége akaratának kifejezői ? Hiszen önöknek Je kellett volna, néze­tem szerint, tenniök mandátumaikat, és meg­kérdezni a népet: vajon tetszik-e neki e törvény­vaslat és a virilis szavazás ? (Nyugtalanság a jobb oldalon.) T. ház! Hiszen önök megkísértették már egyszer a játékot az 1867-ki XII. törvényczikk tárgyalása alkalmával ; akkor is kértük önö­ket, hogy kérdezzék meg a népet. Ezen kíván­ságunk elhangzott akkor, tudom el fog hangzani moat is. Azonban jöhet idő, nem mondom, hogy eljön, de eljöhet azon idő, midőn a nép fel fog kiáltani, hogy önök nem teljesítették kötelessé­göket, hogy önök nem feleltek meg a nép önök­ben vetett bizalmának. Jöhet idő, ne adja Isten, hogy eljöjön, midőn a tűz, melylyel önök e pil­lanatban játszanak, lángba fogja dönteni a ha­zát. Azt mondhatják önök ennek ellenében, hogy hiszen önök bírnak a nép akaratának ismereté­vel, és nem szükséges a nép megkérdezése. Elis­merem, hogy a t. miniszterelnök ur, gróf An­drásy, vagy mélyen t. képviselő társain Deák Ferencz, hogy itt példaképen csak önök vezérfér­fiait említsem, az ész segétyévei eljuthatnak an­nak sejtelméhez: minő sebeket fog ütni a virilis szavazat a nép testén; de annak biztos tudatá­hoz az ész segélyén kivül még bizonyos érzékre is van szükség. Az aristocrat körökben élő, az aristocrat levegőt beszívó férfiak ezen érzéknek szükséges magaslatára nem emelkedhetnek. A nép körében kell élni, ismerni kell a nép

Next

/
Oldalképek
Tartalom