Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-214

174 114. országos Ülés Julius 20. 1870. igen kitűnő tagja: Mocsáry Lajos. Ez nem zárja ki a népképviseleti rendszert s biztosítja a jó adminisztratiónak létrehozását. Atalábau az eszmére nézve egyek vagyunk, nem tudom a kivitelben, a részletekre nézve nem térünk-e el. Én csak annyit mondhatok, hogy ezen bizottmánynak saját maga által kiegészítését összeegyeztethetőnek tartom a népképviselettel s hazánk viszonyaira nézve okvetlen szükségesnek is. Azt óhajtom, hogy ennek alapján választassák meg, átalános szavazatjog alapján, a bizottmány s azután egy részét maga válaszsza meg az illető szakmák számára az illető szakférfiakból. Azt hiszem, ezen qualificatiót az illető tagoknak egy részére ki kellene kötnünk, hogy ott ne csak ügyvédek , hanem más szakmabeli értelmiség, közgazdászati , közegészségügyi, közlekedésügyi, közoktatásügyi szakférfiak is részt vehessenek. Ha ez kikötve lesz, azt hiszem a közművelődésnek e részről nagyobb garantia nyujtatik, mint a minő nyújtatnék a virilis szavazat által, mert, vajon ki biztosit arról, hogy a virilis szavazatokból bírnak önök annyi szakembert beállítani a bizottmányba, mint a mennyire szükség van ? Az intelligentia pedig, mely a megyékben e tekintetben bejönne, minden más nemű miveltséggel bír talán, csak a kellő sokoldalú szakértelemmel nem. A városokban pedig oly messzire fog esni az intelligentia, hogy annak csak igen kevés tagja lesz bevonva a bizottmányba. Es — megvagyok győződve, — hogy midőn annyira élére állítják önök a dolgokat, annyira homlokegyenes ellentétbe ezen nemzet óhajával, vágyával, önérzetével: az intelligentiának igen kevés tagja lesz, kinek kedve lesz az ezen virilis szavazat által nyújtott jogélvezetet gyakorolni. Azt hiszem, hogy önök nem győztek meg bennünket, sőt nem győzték meg önmagukat sem a felől, hogy a virilis szavazatok jó a nemzetre, a hazára nézve, jó közigazgatást fognak nekünk biztositani. De második nagy kérdés: az alkotmány biztosításának kérdése. Igen örülök, hogy a közoktatási miniszter ur elismeri jogosultságát ezen kérdésnek, melyet Mocsonyi t. képviselő ur korszakot alkotó beszédében szőnyegre hozott. Ha eme kérdés jogosultsága el ismerve van, akkor csak az a kérdés, hogy komolyan hiszi-e valaki, hogy azon factorok, melyekről előbb beji szeltem, melyek 1849. óta Ilagyarországou birtokokat vásároltak, gyárakat, üzleteket állítottak, l íőkepénzöket behozták, de kik magyarul nem \ tudnak, a magyar közművelődéshez nem csatlaI koznak, hogy vajon ezen factorok, melyek ott ) lesznek a megyei bizottmányban, gyakrabban / megjelenhetnek, mint megjelentek a nép küldöttjei, hogy vajon ezek képesek lesznek-e a megyei bizottmánynak azon szint és irányt adni, mely az alkotmány biztositéka lehessen? En legalább nem hiszem. En óhajtom e tényezők beolvasztását a nemzettestbe ; óhajtom: mert távol vagyok azon eszmétől, melynek egykor Széchenyi István adott kifejezést, ki a magyar nemzetet a maga ethnographiailag tiszta vérében akarta conserválni. En meg vagyok győződve, hogy a magyar nemzet föladata sokkal komolyabb, mint ily ethnographiai conservatio. Igen is óhajtom, hogy minél több külföldi "^ elem olvadjon föl a magyar nemzettest organis- I musában. mely a Dunavölgyben a polgárosítás- / nak oly nagy kezdeményezésére van hivatva; S de nem akarhatom azt, hogy az ily elemek túl- I súlyt vindicálhassanak önös érdekeiknek az ál- } laméletben, még mielőtt ezen érdekeik a nemzet, 1 a haza érdekeihez csatlakozhattak volna. / Azt akarom: fűződjenek ez elemek minél előbb a magyar államélet benső rugóihoz s addig is legyenek azzá, a mivé őket a nép bizalma, a népképviseleti rendszerben emelendette. Ha népképviseleti rendszer marad érvényben , kétségtelenül a faktoroknak egy része már most is ott fog ülni, ellenőrizni fogja maga az ország közigazgatását a bizottmányban, föltéve, hogy ki tudja érdemelni a nép bizalmát a választásnál ; a törvény betűje a népképviselet mellett sem fogja őket, mint e tekintetben a törvény teljes oltalma alatt álló polgárokat semmi tekintetben sem csorbíthatni. A népképviseleti törvény egyenlő jogot oszt nekik a nép összes gyermekeivel; de előjogot nem ad nekik, s óvakodik oly mesterkéléshez folyamodni, mint e javaslat tesz, hogy pl. ha valaki a megyei bizottság választott feléből meghal, bűnvád, esőd, vagy gyámság alá esik, akkor ne választathassák rögtön, hanem csak 3 év után választathassák helyébe képviselő. Ezt teszi e javaslat; és még csak erkölcsi qualificatiót sem kivan a virilis szavazattal biroktól : alig hiszem, hogy eszélyesnek, magukba szállva, eszélyesnek fognának önök, uraim, egy ily törvényt tartani. A megyéknek, köztörvényhatóságoknak miként az átalános vita alatt rá hivatkoztam, kettős önkormányzati föladatuk volt: egyik azon önkormányzat, melyet európaszerte ismerünk analóg alakban: a helyhatósági önkormányzat; a másik, a melyet már európaszerte e pillanatban sehol nem ismernek analóg alakban: ez a nagy nemzeti önkormányzat maga. Az átalános vita alkalmával bátor voltam fölhozni: minő alakban igyekeznek az alkotmánynak garautiát keresni a népek, messze tud Magyarország határain. E részben a megyének, mint a nagy nem-