Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-214
114. országos ülés Julius 20. 1870. 1 75 zeti önkormányzat közegének, e tekintetben csak az lehet hivatása, hogy a nemzeti közbizalmat hiven tolmácsolja nehogy a választók többségét & nemzet közvéleményével, a nemzet érdekével valaha ellentétbe helyezhesse. Miben keresi Eötvös József báró e nagy nemzet önkormányzat garaotiáját ? A virilis szavazatokban. Megvallom, ha vissza gondolok e faetorokra, melyekről fönebb emlékeztem; ha fontolóra veszem azon nagy viszszahatást, melyet a virilis szavazatok a bizottság másik felének megválasztásánál a hazai műveltség, fejlődöttség jelen fokán az intelligentia rovására gyakorolni fognak; ha meggondolom azon sötét küzdtért, mely felé az ily előjog a műveltségben még hátramaradt rétegeket sodorni fogja; mondom, ha meggondolom, hogy a bizottságok felerészben minő virilis szavazatokból, másik fele részben ez előjog visszahatása alatt minő elemekből fognak állani, — ha mindezt meggondolom : akkor önökről is fölteszem, hogy meg fogják gondolni, mielőtt hozzájárulnak báró Eötvös nézetéhez. ( "> Nem fognak, uraim, elérni ezen rendezési törvényjavaslattal semmit azon czélok közül, melyeket maguknak kitűztek; de el fognak érni egyet és ez az lesz, uraim, a mit a mohácsi vész óta soha senki, a nemzet legnagyobb ellensége sem ért el: hogy a nemzetet meg fogják maradandólag I osztani, ugy, miként megosztva még soha sem I volt. Nem fogják elérni, uraim, a jó közigazgaI tást; nem fognak az alkotmánynak biztosítékot I szerezni, sőt az alkotmány biztositékának czime, I árnya alatt oda fognak állítani erőket, melyek a I magyar állam föladatai, szükségletei fölött tisztá| ban nincsenek, s melyek mindenfelé nehezednek l inkább, mint a haza szive felé. v. Nem fogják elérni, uraim, hugy a közművelődésnek szolgálatot tehessenek. Ott, hol a társadalom nem oly erős alapokon nyugszik, mint például Angliában, oly államszervezet, melyben minden csak a vagyonosságra van fektetve, a közművelődésnek szolgálatot nem tehet. Ha önök a közművelődésnek szolgálatot akarnak tenni, akkor hozzanak be az államszervezetbe oly föltételeket, melyek a nép művelődésére és a szakmiveltségre hatnak, mert csak azon esetben győzhetik meg arról a jövőt, hogy a vagyonossággal rendesen együtt járhat a magasabb szakértelmiség, is. Most benünket erről csak ugy győznek meg, ha bebizonyítják, miszerint Magyarországban ezen plutokratikus erők egyátalán produkáltak már a közművelődés terén olyasmit, mire mint a magyar államélet emeltyűjére hivatkozni lehetne. A közművelődésnek uraim ily módon szolgálatot tenni nem fognak, sőt a mennyiben a magyar társadalom még nem birt a haladásnak, a jogérzetnek ely fokára emelkedni, mint kellene, csak veszélyt fognak hozni a közművelődésre; mert a helyett, hogy az ifjabb nemzedéket azon térre vinnék, melyre hajdanában Kazinczy, Kölcsey és utóbb Eötvös is lelkesítették, hogy a közügyekbe befolyást szerezhessenek maguknak: nem a lantban, vagy a mi most már hasznosabb, a közgazdászati szakműveltségben fogják keresni az eszközöket, melyek által azt elérhetik, hanem fogják keresni ott, hol önök magok sem akaxják: a meggazdagodás többé vagy kevésbbé lelkiismeretes módozataiban. Belátták önök közül sokan, hogy ezen törvényjavaslatnak nagy hiányai vannak, de csak arra kérnek minket, fogadjuk el ezt, mert előttünk van a háború. Én t. ház. nem értem önöket és sokan az ellenzék szónokai közül csodálkoztak ezen s figyelmeztették önöket, hogy ha a háború itt van, akkor egygyel több okunk van arra, hogy ily végzetteljes időben ne erőszakoljanak a hazára ily rósz törvényeket. (Helyeslés a szélső hal oldalon.} De ezenkívül uraim, még egy kérésem van önökhöz, mielőtt beszédemet befejezném. Az látszik mindenből, hogy önök attól tartanak, miszerint, ha jelenleg a háború bonyodalmai között a cabinet állásában - valahogy megingattatnék, ebben az esetben nem fog oly kormány jöhetni a bársony fauteuillökbe, a minőt önök hazafiasán igyekeznek azokba ültetni, vagy melyről feltennék, hogy a nemzet bizalma feléjök fogott fordulni ; önök attól félnek uraim, hogy ha most ezen törvényjavaslatot — mert az rósz, mert veszélyes — visszavetik, akkor talán becsület kérdésből le mond az Andrásy minszterium, mert tárczáját kötötte ahoz, és erre azt mondják önök: hogy itt a háború, az Andrássy minisztériumnak nem szabad lemondani. Miért mondják ezt uraim ? En ezt valóban nem értem. Avagy nem vagyunk-e parlamentali? országban, nem hiszik-e önök. hogy azon meggyőződés ereje, mely itt e házban e javaslat ellenében nyilvánulna, épen oly többséget alakitana, sőt találna készen máris az országban ? Nincsenek-e meggyőződve, hogy képes lenne az a nemzetben is oly hatalmas viszhangot, oly nagy rokonsszenvet ébreszteni, mely az udvari eselszövényeket, mely az udvarnak adott rósz informatiokat lefegyverezhetné 1 Azt hiszem, hogy ezen meggyőződés, oly kitartás mellett, minőt az önök soraiban látunk, legalább is oly erős. hogy az a fejedelem haliszerveihez eljuthatna. Ha pedig önök mást hisznek, sajnálom önöket, de sajnálom ez esetben az egész hazát is: mert, ha azt hiszik önök, hogy ily nagy többséggel szemben, mint a milyen e törvényjavaslat ellen e házban a meggyőződések szabad nyilvánulása mellett létre jöhetne, nem ezen többségből, nem ezen padokból fogná a fejedelem
