Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-214

1(4, országos ülés Julius 20. 1870. 169 szerenesém ilyet benyújtani, — sújtatnak olyanok, kik a hazafiságnak vagyonbukott áldozatai lettek, és nincs semmi országos alap, nincs semmi segédforrás, melyből vallott káraik megtéríttessenek, nincs magyar bank, mely a magyar bankjegyeket beváltani tudná. íme, ezen vagyonossági, közgazdászati zilált állapotok között, midőn a közértelmiség és közerkölcsiség oly borzasztó aránytalanságot mutat fel a vagyonossággal szemben, ily egyéni, ily virilis szavazatot állapítani meg, nem egyéb, mint jogosított igényeket akkor, midőn kérelmeznek, az ajtó elől kiszidva elutasítani; a mi már azért sem helyeselhető, mert ama jogos igények ezzel kielégítve, megnyugtatva nem lesznek, hanem föntartják követelményeiket a jövendőre. És ha védené valaki méltányosság, czélszerüség szempontjából e 20-ik §-st: én egyenesen tagadom, hogy ezen szempontok bármelyikének is megfelel. Nem méltányos, sőt még czélszerü sem az oly intézmény, mely a hazai közszellemnek nyilt tagadása: pedig mondhatjuk olyan az is, mit az indítványozó kormány és pártja most a közszellem irányában e törvényjavaslatnál elkövet. Es ha ignorálva lesz most a közszellem, ha csakugyan törvénynyé válik ezen fatális intézmény, nem tudhatni mennyi időre lesz elnyomható ez a közszellem; nem tudhatni: vajon az indítványozó kormány a közszellemnek reá gyakorolt nyomását mikor fogja észrevenni saját visszaléptetése alkalmából, és mikor fogja méltányolni annak nyomását a támogató t. párt, saját feloszlása alkalmából. Czélszerüség? hol van ez? Midőn a megyék es városok egyaránt egy intézkedés vaskeretébe foglaltatnak, mindjárt az első czikknél előáll a főváros Buda-Pest s kéri, hogy kivételbe tétessék, mert— úgymond— az itteni magas qualificatio mellett az értelmiség nem volna kellően képviselve a közügyek élén. Bizonyára, a vakmerőség egy foka kell ahhoz, elhinni, hogy a mi Buda-Pestre czélszerü tlen és veszélyes, az majd a hazára nézve üdvös lesz. A közszellemre hivatkozám. Bátor leszek még annak támogatására Eousseaut is idézni, ki a választási joggal felruházott polgárok hitvallását megható hűséggel adja elő e szavakban : „A választó polgárnak tudnia kell, hogy lemondani a szabadságról annyit tesz, mint lemondani emberiségünkről, az emberi jogok élvezetéről, de még e kötelességek teljesítéséről is." Azért hiszem én, hogy a magyar hazai közönség választási teljes joggyakorlatáról lemondani soha nem fog; legfölebb csak lemondathatják egy bizonyos rövid időre. Azon előjogra nézve, melyet az 1-ső §-ban szerencsés szerencsétlenség folytán vindikált magának a főváros, s mely mellett ama választás nélK1SPV. u. XAPLÓ I8f| X. kül bejutott bizottsági tagok csak nyernének a jograblottak osztalékából, arra nézve bátor vagyok egy esetet emlékezetbe hozni. A nagy német államférfiú Stein, kora ifjúságában azon kitüntetésben részesült, hogy szülői egy családi szerződésben neki, a legifjabbnak biztosítván a majorátust, három idősb ütestvért kizártak s szerencsétlenné tettek. És mint az életiró megjegyzi: szentségtörés volt ez a szülék részéről a családi kötelékek ellen, mely meg is boszulta magát, mert a családbeli négy fitestvér mind utód nélkül halt ki. Ha jól emlékszem, föl volt már hozva az átalános vitánál, hogy a virilis szavazat jogosítványa magtalanná fogja tenni a szegény magyar fajt. De mig t. ház, én igazságtalannak, méltánytalannak és czélszerütlennek vádolom ezen szakaszt, nem hallgathatom el, mily keserű gúnyt is foglal az magában. Hogy ezt kimagyarázzam, kissé visszatérek a közelmúltra: Schwarzert említem, nem a budait, hanom a bécsit, ki 1848-ban Ausztriának volt közmunkaminisztere és irta ezen czimü munkát: „Geld und Gut in Neu-Oesterreich." (1857) Ő kiszámítván finaneziális talentumával, hogy az uj osztrák birodalomban lehet számítani körölbelől 12 millió önálló családfőre, kik 12 osztályba soroztatván, 2 — 9 percentnyi jövedelem-adót fognának fizetni. Ezen osztályozásnál attól félt, hogy feltámad a polgárság kebelében ama nagyravágyás, hogy magasabb osztályba írassanak. Sőt még rendszabályokat is hozott javaslatba, melyeknél fogva a tolakodókat vissza kell utasítani; és továbbá az ő igazságszeretetétől indittatva, azon eredeti ötletre jutott, — és ez már igazán eredeti, — miszerint minden osztálybeli adózóknak saját ismertető adójegyet kell adni, mely adójegyet minden nyilvános alkalomnál, például ünnepélyes alkalmaknál mellükön kifüggesztve hordjanak. A 9-ik osztálytól felfelé igénye van az illetőnek ahhoz, hogy „ urain "-nak szólittassék, és ugy bánjanak vele. Most t. ház, ha végig nézünk a megfelelő táblázaton, ugy találjuk, hogy a mi városainkban 5 —1417 s illetőleg 2000 forintig, megyéinkben 21 — 284 forintig menő mintegy 30 — 40 különféle adófokozatot állapitna meg ez a törvény; elgondolván, hogy ha a mi polgártársaink kebelét is a nagyravágyás ördöge fogja elfoglalni, mily véghetetlen verseny és belháború üthet ki azok közt. kiknek 10 krajczárral több vagy kevesebb van beírva adókönyvecskéjükbe, mint a mennyi az illetőt joggyakorlatra bocsátja vagy attól eltiltja. Nem lehet-e ennek az a következése, hogy majd ki kell osztani a különféle adóosztályok szerint az adójegyeket és különféle szinü szalagokra függesztve fogják arany, ezüst, réz, s aczél lánczo9 9