Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-214
170 114. országos ülés Julius 20. 1870. kon viselni adójegyeiket ünnepélyes alkalmakkal és ahoz képest is fogják magukat, czimeztetni. En ily polgárháború magvait n^m akarnám elhinteni szegény hazámban; hanem legalább is, Schwarzerre gondolván, még egyszer ismétlem, hogy keserű gúnynak találom ezt vagy az effélét, hazánk jelen viszonyaiban bármikép alkalmazni. Végezetül t. ház, csak egy magyar alföldi népies szójárást idézek még. Ezen szójárás eredetét a legközelebbi idők tapasztalataiból vette a közönség, a föld népe, mióta csak kereshette igazságát a szegény magyar nép. de megtalálnia nem sikerült. Mélyen be van vésve a közönség öntudatába, hányszor utasíttatott el az illető felsőbb helyekről ezen kegyelmes nyilatkozattal: Önnek kérelme, követelése, igazságos, jogos, de nem törvényes. Megbotránkoztak felette, hogy a mi igazságos és jogos, miképen lehet az nem törvényes 1 ? És az elutasító kegyelmes szózat mai napig is mint szójárás divatozik a nép nyelvén, a mi a legszomorúbb, legkétségbeejtőbb helyzetet szokta jelölni szerintök. Ezt én mostanra alkalmazom t. ház. de megfordítva. E szakasz sem igazságos sem jogos, még most nem is törvényes. De habár erőszakkal keresztülvitetvén törvényessé változtattatnék is: én azért mint népképviselő tiltakozom ellene, és el nem fogadom. (Helyeslés a szélső hal oí'dalon.) Várady János: T. ház! Nem szándékoztam a napirenden levő tárgyhoz, mely ugy az átálános tárgyalás alkalmával, mint most is már annyira megvitattatott, szólani, ha Pulszky Ferencz képviselőtársam tegnap e szakaszra, mely most tárgyalás alatt van, beadott indítványa és módositványa arra nem késztetne. Pulszky Ferencz képviselőtársam a megyei bizottságban való részvételnél bizonyos módositványokat tett, melyek által a haza némely polgárai a megyei bizottságból kizáratnának. Módositványának egy részét az 1. 2. és 3-ik pontozatot, melyben olyanokat, kiknek magánérdekei a közös érdekkel jönnének összeütközésbe, a bizottságban való részvéttől elzáratni indítványozza, tökéletesen helyeslem; de nem értem, miként indítványozhatta azt, hogy a megyei bizottságban a katona és honvéd, habár annak birtoka is van, részt ne vehessen. Megvallom, t. ház, nem értem. hogy — midőn a haza szabadságát, jólétének megőrzését a katonára, a honvédre bízzuk, — hogy akarhassa valaki megfosztani azon jogok gyakorlatától, melyektől másokat nem foszt meg. ísem hiszem uraim, hogy ez országgjn'ilésnek akarata volna, mint valaha volt, a katonából, honvédből ezután is kasztot csinálni, és azt hazátlanná, mintegy földönfutóvá tenni. Az nem igazság, hogy midőn a pap, tisztviselő, egy magánember tisztviselője is részt vehet a jogok gyakorlatában, és e gyakolatban senkinek eszébe nem jut őt akadályozni: megtagadjuk a bizalmat a katonától, a honvédtől, és nem hittem volna, hogy találkozzék valaki, ki a polgári jogok gyakorlatától akarná megfosztani azon katonát, azon honvédet, a kire épen ezen jogot, sőt a haza védelmét bizzuk. Azt hiszem, a t. ház is belátja, hogy épen a honvédnek kell, hogy legjobban szeresse hazáját, hogy épen a honvéd az, ki kettős áldozatot hoz, ki, ha birtoka van, vagyonával is épugy járul a közterhek viseléséhez, mint minden más polgára a hazának, de azonkívül még életét is mindennap a haza védelmére szenteli. Pulszky Ferencz képviselőtársam ezen módositványa tehát éjien azokat fosztaná meg a polgári jogoktól, kiktől a haza még sokkal nagyobb áldozatot kivan, mint bármely más polgáraitól. De ugy hiszem, hogy a t. képviselő ur belátja, miszerint ez a polgári szabadsággal össze nem fér, s hiszem azt, hogy Pulszky képviselőtársam, ezeket meggondolva, ezen indítványát vissza fogja húzni. De reménylem, hogy ha ezt nem is tenné, a t. ház ennek helyt nem fog adni. (Helyeslés.) Schwarcz Gyula; Legyen szabad tárgyilagos nyugalommal elemezni először azon kérdést, mit akarnak, és másodszor mit fognak valószínűleg elérni önök a virilis szavazatokkal? Azt mondják, uraim, hogy a vagyonnak és a vagyonnal állítólag egyattjáró műveltségnek, értelmiségnek akarják biztosítani — miként magukat kifejezik — a kellő befolyást a köztörvényhatóságokban. Mielőtt vizsgálnám azon erkölcsi a,lapot, melylyel önök uraim a vagyon, és mint állítják, a vagyonnal együttjáró értelmiség érdekében a népképviseleti alapot legalább is, ha nem meg semmisíteni, de minden áron megroncsolni igyekeznek, mielőtt mondom ezen erkölcsi alapot vizsgálnám, legyen szabad azon kérdést tennem: hogy minő fogalmat csatolnak önök uraim a vagyonhoz, azon vagyonhoz, a melynek önök a köztörvényhatóságokban a 20. § által a kellő befolyást biztositni akarják? A jobb oldal szónokai mindig azt fejtegették, hogy az önkormányzat miként Angliában, ugy Magyarországon is egy erőteljes gentryt, középosztályt, vagyonos művelt néj^réteget igényel. Ebből érthetni leginkább, hogy önök a vagyon alatt azt értik, hogy legalább is oly életkényelemben találja magát az illető, miszerint a közügyekkel minden kényelmetlenség nélkül lehetőleg gyakran akkor, a mikor kell, mindannyiszor pontosan kellőleg foglalkozhassak. Ha ez áll, akkor vajmi nagjdtan csalatkoznak önök. Vegyék elő önök, kik a 20-ik §-t és azokat, me-
