Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-213

160 213. orszárt* ülés július 19. 1870. mint Eötvös J. br. magát kifejezni méltóztatott, vagyonilag egy bizonyos uiveaun fölül emelked­tek. Nem ellenkezik, t. ház, a democratiával a fáradság méltó jutalma. De ellenkezik a demo­cratiával, hogy előjog adassék az általa úgyne­vezett közép osztálynak, hogy az külön jogokkal ruháztassák föl. Igen is, adjunk előjogot akár a gazdagnak, akár szegénynek: ez ellenkezik a de­mocratiával (Helyeslés bal felől) épen ugy, mint ellenkezik a democratiával: megtámadni valakit azért, mert ö grófi nyoszolyában született, vagy azért, hogy szegény paraszt viskóban látta leg­először a napvilágot. Az igazi democratia sem szegényt, sem gazdagot, sem fön, sem alant szü­letettet nem ismer; nem ismer tehát előjogot sem. És miután e törvény előjogokat akar megállapi­tani, nem oszthatom br. Eötvös azon nézetét, hogy az ne ellenkeznék a democratiával. (Helyeslés bal felől) Igen tisztelt barátom, Korizmics Lászlónak csak néhány szdt akarok feleim, mert mint maga is szives volt beszéde elején kijelenteni és érvei­ből is kitetszik, ő eddigi áldásos életpályáján meglehetősen távol maradt a politikai vitáktól a megyei életben: mert csak ennek tulajdoníthatom állításainak nagy részét. Hogy az egyet nem értés talán a tanulmány hiánya, oka lehet a köz­tünk levő félreértésnek, ezt hajlandó vagyok elis­merni ; de nem ismerhetem el a másikat, azt: hogy oka az, miszerint a nemzet nem tud hatalmával élni, nem tiidja erejét fölhasználni,mikor kezében van. Ha ezen megyőződésemben, hogy ez nem áll, megingathatna valami, ez csak az 1867-ki példa lehet, midőn a kezébe jutott hatalmat a nemzet fölhasználni csakugyan nem tudta. (Nem igaz! jobb felől.) Hogy a magyar főkép akkor gyakorolta ellenzéki szellemét, mikor magyar ember ült a kormányon, erre nézve én is, mint az előttem szólott t. barátom tette, csak a történetre hivat­kozom. Bátor vagyok emlékeztetni a nagyon magyar irányú Nagy Lajos korára és Hunyady Já­nos kormányzása idejére. Hogy azért nem szereti a bal oldal a virilis szavazatot, mert az valami eredeti és nem más országból van áthozva, erre egysze­rűen csak azt vagyok kénytelen tisztelettel meg­jegyezni, hogy ez nem áll: mert a virilis sza­vazat épen utánzás, még pedig igen rósz kópiája a már magában véve rósz dolognak, a Németor­szágban némely helyütt érvényben levő „érdek­képviseletnek", a mint ezt Nyáry Pál barátom előttem már bővebben kifejtette. Arra nézve, hogy be akarjuk vicni a bizott­mányba a közép osztályt, hogy virilis szavazat utján soliditást akarunk adni a bizottmányoknak, csak azt kérdem t. barátom Korizmicstól: azon téren, melyen mi már gyakrabban találkoztunk, vajon valamely gép soliditásának tartja-e azt, ha rövid időközök alatt annak leglényegesebb sze­geit meg kell változtatni, s igy kérdem: fog-e so­liditást adni azon virilis szavazat a bizotságnak, miután rövid időszakokban a viiil szavazati listák — a rósz dolognak rósz természeténél fogva — mindig megujitandók és változtatandók lesznek? A mi a közvélemény nyel szemben való bá­torságot illeti, méltóztassanak megengedni, hogy erre nézve csak azt ismételjem, mit itt már mások mondottak. Igenis szükséges minden becsületes, minden jó hazafiban, a közvéleménynyel szemben azon bátorság, hogy semmi szin alatt oly valami el­követésére, mit helytelennek tart, a közvélemény ne bírhassa: de közügyekben a közvélemény­nyel szemben azon bátorságot, mely az én meg­győződésemet helyezi a közvélemény fölé s a mely bátorsággal én a közvélemény ellenében a magam saját véleményét keresztül akarom erő­szakolni, nem ismerem, és nem is bátorságnak hanem legfölebb menthetlen vakmerőségnek ne­vezem azt. (Helyeslés bal felől.) Hivatkozott t. barátom azon állapotra, hogy külföldön már megszűnt minden egyéniség a politikai életben, úgyszólván, minden balszeren­csét, minden roszat az államnak tulajdonítanak, és minden támogatást attól várnak, és t. bará­tom ezen állapotot igen helyesen hibáztatta. De, kérdem : vajon azon irány, mely a törvényja­vaslaton keresztül vonul, és a mely a kormány tútorságát ;ikarja éppen mindenfelé kiterjeszteni: gátolni, vagy előidézni fogja-e a Korizmits által kárhoztatott állapotot ?. A mi végre a communismust illeti, erre nézve véleményem az, hogy másutt is talán in­kább többet ijesztgetnek vele, mint a mennyire az valóban létezik és talán az ottani törvényho­zók nézetét tolmácsolom ezen véleményemmel; miután nem tudom, hogy Európa bár melyik államában is a vagyon, és személy bátorság rendes garantiain kivül hoztak volna még be valami, ilyen virilis szavazat féle óvszert a communis­mus ellen? En nem tudom hogy hoztak volna, nem is hiszem: mert különben megsejtettem volna azt; de nálunk ez bizonyára nem szüksé­ges, hol hála Istennek az ily mozgalmak isme­retlenek, kivévén a roppant európai izgalmakat és rendkívüli forradalmi időket, melyekre állandó törvényeket hozni nem lehet. Es vajon az által t. uraim! ha éppen mi húzunk előlegesen ily chinai falat, egy felől nem festjük-e magunk az ördögöt a falra, másfelől nagy dicsőségére vá­lik-e magyar bátorságunk, a jobb oldal híresz­telt courageiáüak, hogy egy ily a félelmet min­den szavában eláruló §-t akarunk a törvénybe

Next

/
Oldalképek
Tartalom