Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-213

213. országos ülóö jul;:!s 19. 1870. 157 vivni függetlenségét, ami gátolja a szabadság haladását és fejlődését, ami gátolja a polgárok egyenjogositását, nem azon érv, hogy gyengék vagyunk Ausztriával szemben: —mert ez ellen szól önöknek 1861-ben tartott minden nyilatkozata; ez ellen szól a választásoknál 1865-ben tapasztalt népünk magatartása. Nem a másik érv sem, tudniillik a sokféle nemzetiségek, mert tapasztalásom szerint nemzetiségi kérdések ott vannak, hol a kormányok érdekei ugy kívánják. Igenis van egy harmadik, és ezt tartom a valódinak, mit nem emlegetnek ugyan, sőt ellenkezőleg gondosan takargatják, még a demoeratia köpenyébe is beburkolják, így tévé azt az átalános vita alkalmával báró Eötvös miniszter ur is, mondván a megyékről, hogy azok sohasem szolgáltak a haza szabadságának védbástyául, a törvényjavaslatban letett községi rendszer életbeléptetése után majd ilyenek lesznek az egyes községekben kifejlődött demoeraták. Erre nagy helyeslés jött a jobb oldalról, mit hirtelenében a demoeratia előnyére vélhetne az ember, holott ellenkezően áll. Czáfolatul egy mesével szolgálok : egy öreg apának hét gyermeke volt; vagyontalan levén, mégis halála esetére akart valamit hagyni gyermekeinek, gondolván, a jó tanács is ér valamit. Összehivatta mind a hetet, mindegyiknek kezébe adott egy pálczát és paranesolá, hogy törjék ketté, mindegyik megtéve. akkoron elővett egy csomót, melybe hét pálezavolt összekötve, és odaadá nekik, mondván, most ezt törjétek el. Egyik sem birta, mire az öreg igy szólott fiaihoz: lássátok fiaim, ha össze nem fogtok tartani, eltörnek benneteket, és ha egyetértésben lesztek, nem fognak veletek birni. — igy járnak. Tisztelt ház! Azon egyes községekben kifejlődő democratákat szét fogná törni egyenkint azon általam felemiitett harmadik valódi és egyedüli tényező, mely jelenleg még alattomosan a demokratia köpenyébe burkolva működik: az aristocratia. Én e szakaszt kihagyatni vélem. Korizmics László: T. ház! Kezdettől fogva csodálkozással néztem ezen vitatkozást, mely köztünk most már két hete foly, s nem tudtam igazán megérteni sajátlag, hogy magyar ember magyar embert miért oly nehezen érti meg. miért kivált ily ügyben, melyről azt hittem, hogy mindnyájan tökéletesen tájékozva vagyunk. Mi lehet ennek oka t. uraim? gondolkoztam erről, és elvégre abban állapodtam meg — nem tudom helyesen-e — hogy annak oka tán a sokegyéniség fajunkban, néha, sőt talán sokszor nem megfelelő tanulmány, másrészt pedig bizonyos gyanakodás, mely fajunknak meglehetősön sajátsága. Különösen azt láttam én ezen rövid életen keresztül, a mióta élek, hogy ennek az én nemzetemnek épakkor mennek a dolgai legnehezebben előre, midőn a gondviselés a hatalmat kezeibe adja. (Tetszés.) Azt láttam én uraim! hogy mikor oly emberek, kik vérünkből, testünkből egy élet hosszú lefolyásán keresztül bizonyított hazafiság által jutnak a kormány élére — nem mindig érdemeik, hanem a körülmények hatalmánál fogva — akkor, t. uraim azt tapasztalom, hogy 3,'Zt cl kormány legnagyobb ellenzést talál e hazában mindenkiben. (Ugy van!) Ez az egyéniség ereje, megengedem, de viszont saját fajának el nem tűrése is. (Ellenzés hal felöl. Ugy van! jobb felől.) Körülbelül ide megy a dolog. En legalább azt láttam a történetből, hogy az én kedves nemzetem akkor prosperált, és csak akkor prosperál, ha igazságos és erős kormánya volt, máskor soha. Méltóztassanak végig nézni e nemzetnek közel ezer évig nyúlt történetén, és felüthetik maguknak a bizonyságokat ezen állításokra nézve. Ezen törvényt annyi felé támadták meg, részint a házban, részint a házon kívül, hogy már sokan szintén azt hitték, hogy bizony ezen törvényben semmi jó nincs. Engem, t. uraim, ezen törvényhez nem köt semmi: én nem csináltam azt, én nem vagyok tagja a kormánynak, nem vagyok tagja a régi megyének, én itt állok, mint egy ember, a ki saját erejéből jutott oda, a hol ma van, (Igás!) és igy objective veszem a dolgot, és objective fogok a tárgyról szólani. (Halljuk!) Nekem, uraim sem azon polémiákra, melyeket egymás irányában százszorosan elmondani szíveskedtek, megjegyzéseim nem lesznek, mert ezek a polémiák a tárgy fejlődését egy lépéssel sem viszik tovább; sem azon kölcsönös követelésekre, a melyeket épen előbb volt — nem szerencsém, hanem— fájdalommal kellett hallanom,reflectálni nem fogok. En a dologhoz szólok, mint olyan ember, a ki nem törődik egyébbel mint a dologgal. Es én azt mondom, t. uraim! hogy az én meggyőződésem szerint ezen §, mely most tárgyalás alatt van, és a mely annyi megtámadtatásnak volt már eddig tárgya, csaknem a legéletrevalóbb gondolat az egész törvényjavaslatban. (Élénk tetszés jobb felől.) Es épen azért uraim, mert a legéletrevalóbb gondolat, talán csakazért nem tetszik, mert nem utánzás! Nyáry Pál: De épen az ! Korizmics László: Mi nagyon szeretjük hangoztatni függetlenségünket; pedig méltóztassanak elhinni, hogy alig követett valaha nemzet annyira úgynevezett „divatos politikát* mint mi! (Ugy van! jobb felől.) A mi magát ezen §-t illeti, azt mondom tisztelt ház mit előbb volt szerencsém kijelenteni, hogy