Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-213
150 213. országos Bios jalius 19. 1870. rom indítványozni, a mit John Stuart Mill Angliában indítványozott, hanem csakugyan megengedi mindenki, hogy mig az emberi nemnek egyik fele tökéletesen ki van zárva a szavazás jogából, addig absolute mint elvi kérdésről a vote universelleről szólni nem lehet. Ezt John Stuart Mill igen helyesen megjegyezte, kimutatván azon ellentéteket, melyekből származik, hogy pl. az asszonyi nem minden polgári jogokat és kötelességeket gyakorol, kivéve a politikaiakat. Ez elv tehát még e részben sincs absolute keresztülvive; kisebb kivételekről e tekintetben nem is szólok. A mi a másodikat — - t. i. a képességet — illeti, annak definitiója oly nehéz, hogy azt meg sem is kisértették, és utoljára is Plató ideált állitván föl, azt monda, hogy egy ország boldog csak akkor lesz, ha bölcsek által kormányoztatik; hanem hogy csak bölcsek szavazzanak, ily állítás még sehol sem fordult elő. A 3-ik elv az, hogy mindenki azon arányban gyakoroljon befolyást, a mely arányban az ország terheihez járul. A mi azt illeti, nem ezen alapszik a census eszméje, mert ha erre volna alapítva, akkor utoljára nem azt kellene felállítani, hogy bizonyos census mellett az egyének egy-egy szavazattal bírjanak, hanem azt, hogy a ki pl. száz frtot fizet, 10 szavazattal birjon, mig az, a ki 10 frtot fizet, egy szavazattal birjon. Nincs tehát alfogadva egyetlenegy elv se tökéletesen. Mindenütt mint czélirányossági kérdés tárgyaltatik a szavazási jog kérdése, vagyis inkább mint kettős kérdés, mint combinálása az említett elveknek, mert a szavazati jog egyszersmind functio is; jog az az egyes polgárra nézve, de functio az államra nézve; mert az államnak csakugyan érdekében fekszik, hogy a szavazás olyanok által gyakoroltassák, kik azt czélszerüen gyakorolni képesek. Ez áll már az egyszerű szavazati jogra nézve is; még sokkal nagyobb mértékben áll ez egyébiránt — a mit t. barátaim a túlsó oldalon szintén el fognak ismerni, — akkor, mikor egy administráló testületnek alakításáról van szó. tartott, mert tovább hallgatva t. barátomat, meggyőződtem arról, hogy ugyanezen könyv egy pár lapját olvasta ugyan, de még azon egész fejezetet sem méltatta figyelmére, melyben ezen pár lap foglaltatik. Az első kötet 9-dik fejezete szól a választásokról, mint a szabadságnak garantiájáról, és ott mindjárt a fejezet kezdetén ezeket mondám: „Ha a szabadság és egyenlőség csakugyan egyedül a választás és választhatás jogában állana, akkor igen következetes eljárás, egyrészről ezeknek bármily korlátozásában a szabadság és egyenlőség megbuktatását látni, és másrészről ezélirányos gyakorlatba vételében a rend elégséges biztositékát találni. Hogy ezen nézet tévedésen alapszik, azt most be akarom bizonyítani." És ennek következtében keresztül megyek a fejezet alatt: az átalános szavazási jogon, a censuson , a közvetett választási jogon, és a közvetett választási jog gyakorlatán, és megmutatom, — és pedig mint hiszem, meggyőzőleg, — hogy mindazon okoskodások, melyek ezen egyes rendszerek ellen és rendszerek mellett fölhozatnak, mindannyiak nem állanak tökéletesen főn. -Ez alkalomnál, valamint én megczáfoltam azon argumentumokat, a melyeket az átalános szavazati jog ellenségei fölhoznak az átalános szavazati jog ellen; ugy később megczáfoltam azon okoskodásokat is, melyek a census ellenei által a census ellen fölhozatnak. így tehát, a mit akkor állítottam, azzal a mit most teszek, egyátalában ellentétben nincs; sőt azon meggyőződésem, a mit akkor kifejeztem, t. i. az, hogy a szavazati jognak bármikénti rendezése, nem annyira principialis kérdés, mint a czélirányosságnak kérdése, a mi meggyőződésem volt 20 évvel ezelőtt, meggyőződésem most is e pillanatban, és az annyival inkább, miután t. képviselőtársaim a másik oldalon, — nem szólok itt Hoffmann képviselőtársamnak nézeteiről, ki ezen kérdést 3000 év előtt tanulmányozta, (Derültség jobb felöl) hanem szólok a jelen pillanatban létező viszonyokról, — nem fognak nekem t. képviselőtársaim mutatni sem Európában, sem Amerikában egyetlenegy államot sem, melyben a szavazati jog ugy rendeztetett volna el, a hogy az principialiter tökéletesen megállhat. A szavazati jognál háromféle elvet képzelhetek magamnak. Első a vote universelle, legtágabb kiterjedésben; a második elv szerint szavazati joggal birnak azok, kik képességgel bírnak szavazati jogot gyakorolni; a harmadik elv az, hogy azok birnak legtöbb joggal, kik az állam föntartására legtöbb áldozatot hoznak. Ezen három elv létezik e kérdésben. Ezen három elv között egyetlenegy sincs, mely bárhol a világon keresztül vitetett volna. A mi a . vote universelle-t illeti, nem akaAz alkotmányosságnak bizonyosan mintaországa, legalább Európában, Anglia. Méltóztassék összehasonlítani a választók qualifieatióját a béke-birák qualificatiójával. A választók qualificatiója ott mostan véghetetlenül kiterjesztetett; a békebirákra nézve azonban maradt, azon bóke-birákra nézve, a kik azon municipalis jogokat gyakorolják, a melyeket itt Magyarországon a megyegyülések fognak gyakorolni. Senki sem talál ebben ellentétet. Miért? Azért, mert már a megyei administratio sokkal nagyobb mértékben állami functio, mint az egyszerű választás. Itten tehát azokat, a kikre ez a functio bizatik, sokkal in-