Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-213

213. országot illés Julius 19. 1870. 151 kább meg kell választani, mint az egyszerű választókat. Azt méltóztatnak többen mondani t. képviselőtársaim közül, hogy a kormány vagy pártunk, ezen virilis szavazatokat ugy, mint principialis kérdést állította oda, mint oly valamit, a mely reactionalisabb, és a mi azért nekünk jobban tetszik. Ebben, t. képviselőtársaim igen nagyon csalatkoznak, és én elő fogom adni, ámbár a lehetőségig röviden, azon okokat, a melyek engem például a virilis szavazatok ezélszerüségéről, sőt a szükségességéről meggyőztek. (Halljuk!) Én, t. ház, a megyéknek három qualitását ismerem: 1-szőr azt, hogy a megye administraló testület, 2-or hogy alkotmányos garantia, (Fölkiáltások Ml felől: Volt!) s 3-szor, hogy egyike azon eszközöknek, a melyeket átalános haladásunkban használnunk kell. Ez a három feladata van felfogásom szerint a megyének. Az első kérdés tehát az ; hogy fognak hatni a virilis szavazatok az administratiora, a megyére, mint administraló testületre; jó lesz-e azoknak hatása vagy rósz? Ez az első kérdés. Hogy pedig ez véghetetlenül fontos kérdés , a fölött kétségeskedni senki sem fog. Mert én legalább ugy vagyok meggyőződve, akár szeressük a megyét, akár ne szeressük, a megyének jövője tisztán attól fog függni: vajon képesek vagyunk-e a megyéket ugy organisálni, hogy azok jól administráljanak. (Helyeslés jobb felől.) Mert arról legyünk meggyőződve, hogy bár mennyire lángolnánk a megyékért, ha a megye ugy lesz szervezve, hogy a közigazgatás rósz lesz, a XIX. század második fele Európa ezen részében rósz igazgatást nem fog tűrni; (Élénk helyeslés jobb felől) akkor pedig el fog veszni a megye. (Helyeslés jobb felől.) En tehát a kérdést igen fontosnak tartom. Mi ad biztosságot arra nézve, hogy valamely testület jól administraljon % Szükséges : hogy azon testületben bírjanak befolyással mindazok, kik a jó igazgatásra nézve igen érdeklettek, másodszor : hogy az administraló testületben képviselve legyen minden érdek; harmadszor: hogy az igazgatás ne legyen kitéve szüntelen és periodicus hullámzásoknak az által, hogy az összes közigazgatás koronkint egyszerre egészen más irányt nyer. Ez a három a jó administratiónak lényeges feltétele. A mi az elsőt illeti, nem vonja senki kétségbe, hogjf minden józan polgárnak érdekében van az, hogy jó legyen az igazgatás, akár választott tagja a testületnek, akár virilis jog utján jött be a bizottságba: az egyik félnek ugy érdekében van ez, mint a másiknak. Ez mindnyájára nézve tehát egyaránt áll, mert azt nem vonja kétségbe senki, hogy a jó igazgatás mindkettőnek érdekében áll; de a mi a második tekintetet illeti, főkép mai időben, midőn viszonyaink nem oly egyszerűek, mint valaha, ahol 2 — 3 féle tárgyak kerültek a munieipium elé, a mai időben kéttségtelenül nagyon kívánatos és czélszerü, hogy valamennyi érdek és minden osztály lehetőleg képviselve legyen. Engedjen meg a t. ház, én igen nagy tisztelője vagyok a választási jognak, de hogy oly korszakban, midőn a politikai mozgalmak hullámzata magasra emelkedik, mikor valóságos politikai mozgalom van, hogy akkor a választás biztos mód legyen arra, hogy oly érdekek, melyek a választók közt törpe minoritásban vannak, a bizottságba jussanak, ugy hiszem, ezt maguk t. képviselőtársaim sem fogják állítani. . Tegyük föl például, hogy a nemzetiségi kérdés erősen hullámzik, akkor oly megyében, hol egy nemzetiség van többségben, az egész választó testület egy nemzetiséghez tartozókból fog állani. De jőjön például a vallási kérdés ismét előtérbe, lesznek oly megyék, hol a katholicusok fognak kizáratni, lesznek megj^ék, hol a protestánsok és igen sok hely, a hol az izraeliták fognak kizáratni, és igy van ez az egyes kérdésekre nézve. En tehát azt merem állítani, hogy a virilis szavazat az, mely legtöbb biztosítékot nyújt arra, hogy azon testületekben mindenféle érdekek képviselve legyenek. (Helyeslés a jobb oldalon.) Es ezért ragaszkodom én is a virilis szavazathoz. De jön harmadik szempont, t. i. az, hogy a képviselőtestületben, mint administraló testületben, — mert hiszen a megye administrál— bizonyos continuitas, bizonyos következetesség legyen. Es itt hivatkozom Nyáry tisztelt képviselő társamra és azokra, kik még azon időből valók, midőn a régi megyei élet egészen pompájában és dicsőségében létezett. Es kérdem : minek köszönhettük mi azt, mit a megyében bámultunk ? minek köszönhetjük, hogy a megyék aránylag jól administráltak, hogy a megyék az alkotmánynak valóságos bástyái voltak? Köszönhetjük az úgynevezett régi táblabiráknak, köszönjük azon férfiaknak, kik mint fiatal emberek jöttek a megyébe és 80 éves korukig ott lévén, annak múltját ugy ismerték, mint saját történetüket, minek következése az volt, hogy az egyes megyékben a lehető legnagyobb consequentiát tapasztaltuk 30—40 éven át. Azon megye, mely haladó párti volt, az is maradt, a másik époly consequentiával más irányban működött. S e continuitas volt az, a mi a megyét oly valamivé tette, a mire számolni lehetett, és ebben íeküdt a megyei institutio legnagyobb haszna. Most például erős politikai mozgalom van a hazában, mely hogy mennyire felindult, következtetem abból, hogy még Szontagh képviselőtársam is ily hangon szólt. Már most kérdem én; ily politikailag fölgerjedett