Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-213

2!9. országos ülés jalias 19. 1870. 149 nak, hanem desorgauisálnak ott, hol reformálni kellene. {Helyeslés bal felől) Ezek azon, talán aprólékos dolgok, melyeket előhozni bátorkodtam; de figyelmeztetem a t. házat egy képre: hogy épen a levegőben repkedő rongyok, szalma ós szemet szokta igazolni, hogy honnan fuj a szél, (Helyeslés és derültség bal felől.) a mi pedig aggaszt engemet is, mert látom, hogy honnan fuj a szél. (Tetszés bal felől) 1848-ban ugy járt el a nemzet, mint Medea Aetonnak menye, t. i. a nemzettest poshadozó vérét folfrisitette uj intézményekkel, fölfrisitette az egyenlőség, az átalános képviseltetés intézményével. Önök, t. képviselők, a kik a jelen törvényjavaslat 20-ik §-a mellett buzognak, ugy fognak járni, mint a Peleidák, kik szintén föl akarták frisiteni apjok vérét, de tévesztvén a szereket, megrothasztották. Én azt hiszem, t. ház, hogy azok után, miket előhoztam, azon iránynál fogva, mely csalhatatlanul mutatkozik előttünk, és mely bennem Simonyi Ernő t. barátométól eltérő véleményt kelt arra nézve, hogy önök tán ellenkezésben volnának az úgynevezett ó-conservativ párttal: én ellenkezőleg azt hiszem, hogy egy tévesztett, egy bal sugallatu, egy fatális, bár hallgatag transactio létezik a mostan kormányon levő párt és az ó-conservativek közt. Enazt hiszem, hogy igen ritka, legalább a népek történetében eddig alig jött elő az, hogy egy oly párt, mely koszorúit azon küzdelemben szerezte, melyet ezen párt ellen vivott, legalább a társadalmi haladás tekintetében, hogy az mid őn kormányra kerül, ezzé], szövetkezzék. Ez történt nálunk épen ugy, mintha feledtetni kívánnának valamit, sokkal nagyobb buzgalmat fejtettek ki, mint azok, — miként Simonyi képviselő ur jelezte — a hátramenés tekintetében. Egy triviális példát hozok föl. Midőn 1850-ben az osztrák institutiók Magyarországban behozattak, különösen a földbecslés oly sok emberre is bízatott, kik az 1849-ki dicsőséges hadseregben is szolgáltak; ott történtek a legigazságtalanabbul a földbecslések, hol ily emberek hivataloskodtak; miért ? mert feledtetuiök kellett nekik valamit magukról. Ugy látszik nekem, hogy kormányunk is az általa legyőzött irány tekintetében feledtetni kivan valamit, azért vetette magát a reactió ölébe. (Helyeslés bal felöl.) Tökéletesen hiszem én ezek után, hogy nem bonyolul ki az egyszer megtapodott ösvény hinárából, nem hagyja el azt, s az úgynevezett reform kérdéseket is hasonló szellemben, hasonló irányban fogja megoldani. En meg vagyok győződve, hogy a sajtó kérdését épen ezen szellemben fogja megoldani, igy fogja eoordinálni a főrendek házát, igy az alsó tábla ügyeit is, különösen a képviseltetés és a választási korlátok tekintetében ; szóval, azon dicsőséget akarja kiérdemelni, melyet Thiers, kiről meg volt mondva, hogy kapcsolatban van neve mindennel, mi meghamisítja az esküdtszéki intézményt, bilincsbe veri a sajtót, mi sárba vonszolja a nálunk nem forradalomnak nevezhető, hanem az 1848-ki tiszta és generosus átalakulásnak emlékét. (Élénk helyeslés bal felől.) Akkor azután, t. ház, ha mindazokon keresztül hatoltak, mire szükségük van a maguk petrificálása tekintetéből, midőn mindezt végrehajtották ós utolérték, és építettek romra romot, nem reformáltak, hanem desorganisáltak, és társadalmi bonyodalmakat idéztek elő; akkor, ha ezt mind utol fogja a kormányon levő párt érni: nem mondom, hogy a hazafi fájdalomnak, — de a humanismusért, átalános civilisatio és haladásért buzgólkodó egyénnek nem marad egyéb hátra, mint az, hogy e romok fölött, mint hajdan Marius, csak sírjon. S ha utoléri tán a kormányon levő párt e czéljait, én nem vádolom érte, ha olyan nemzettel van dolga, mely történni hagyja, mely megtűri ezt. (Élénk helyeslés bal felől.) Ám legyen, de akkor ezen nemzetre rá fog illeni Kölcsey mondata: „Járomrád, gyáva nemzet, s maradéktól átok!" (Zajos, élénk tetszés a bal oldalon,) A 20-ik §. ellen, és a beadott javaslat mellett szavazok. (Hosszas, élénk tetszés a bal oldalon.) Eötvös József báró, közoktatási miniszter: T. képviselőház! Én tisztán objective fogok a tárgyhoz szólani, és csak egyet jegyzek meg előttem szólott t. képviselőtársamnak: hogy a mi a kormánynak azon vágyát illeti, hogy el akarná felejtetni a multat, ezen föltevést én visszautasítom. (Helyeslés jobb felől.) Multamban nincs semmi, a minek elfeledését én kívánnám, multamban nincs semmi, mi jelenemmel összeütközésben állana, és a mi valaha összeütközésbe jönne. (Helyeslés jobb felől. Ellenmondás bal felől.) Es épen azért, hogy itt is bebizonyítsam, hogy egyátalában nemcsak felejteni nem akarom multamat, sőt igen örvendek, ha t. hontársaim arra visszaemlékezni kegyeskednek, t. barátom Debreczen városának igen t. képviselőjének minapi előadására térek vissza. Nem térnék arra vissza, ha az csak személyes volna, de visszatérek azért, mert az ezen ügygyei legszorosabb összeköttetésben áll. (Halljuk t) T. barátom hivatkozott azokra, a miket ón „A XIX. század uralkodó eszméi" czimü munkám 1-ső kötetében az átalános szavazati jog mellett fölhoztam. Igen természetesnek fogja találni, hogy minden Íróban van egy bizonyos foka a hiúságnak. Véghetetlenül megörültem ezen megemlékezésnek, mert láttam, hogy mit 22 esztendővel ezelőtt irtam, mégsem hangzott el. De ezen örömem, — fájdalom, — igen rövid ideig