Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-209

s 209. országos Bfés Jrtta 14. 1870. tositása indokából; ismételve megjegyzem, hogy én ezen osztrák nemzetiséget tartom hazámra nézve veszélyesnek, annyira, hogy én képes vagyok hinni a kormányról, hogy ha nem lenne is nemzetiségi ügyünk önmagától, Ausztria érdekében inkább csinált, készített, teremtett volna nemzetiségi ügyet, melyre mint mumusra mutathasson, hogy soha nem indokolható félszeg intézkedéseit és törvényjavaslatát támogathassa. (Igaz! a szélső bal oldalon.) A nemzetiségi viszony fejtegetésével a más két viszony is kifejtetvén, áttérek a központi bizottság jelentésére. A központi bizottság azon meggyőződésben vau, hogy a köztörvényhatőságoknak csak oly szervezése számithat életrevalóságra, mely, mig egyrészről a felelős kormányzatot lehetővé teszi, másrészről a helyhatósági önkormányzat fentartása mellett a jó közigazgatást biztosítja: ennélfogva a köztörvényhatóságoknak rendezéséről szóló és a belügyminiszter által a képviselőház elé terjesztett javaslat fölött adandó véleményének megállapításánál mindenek fölött az említett szempontok vezérelték a központi bizottságot. Ugy de, t. ház, én ezen állítást kénytelen vagyok kétségbe vonni: mert az előttünk fekvő törvényjavaslatból az tűnik ki, hogy a törvényjavaslatot pártoló központi bizottság ép ugy, mint a minisztérium, nem akarja a köztörvényhatóságokat, s azoknak nem annyira barátja, mint inkább ellensége. Ezt bizonyítják a következő sorok: „Az országos kormányzatnak egy alkotmányos államban sem nélkülözhető ellenőrzése, hazánkban törvény által ugy, mint gyakorlatilag elég biztosan van a törvényhozás kezeibe letéve, s hogy ezen ellenőrzést csak az állam érdekeit képviselő törvényhozás gyakorolhatja sikeresen." Tehát, t. ház, a minisztériumra nézve már a törvényhozási ellenőrzés s a néha-néha előforduló alkalmatlan interpellatio magában elegendő ellenőrzés levén, legkevésbé sem akarja, hogy egy önkormányzattal s szigorú ellenőrzéssel fölruházandó megye ezen ellenőrzést fölkarolja, tovább vigye és fejleszsze, s kebli működésével fokozván, hatásosabbá tegye. Azt állítja továbbá a központi bizottság, hogy a közigazgatásnak csak időnkint egybejövő gyűlések általi kezelése mellett a felelősség elvét — a mi pedig sarkkövét teszi az önkormányzatnak, s a mi alól az, a ki a közdolgokba befoly, semmi körülmények között sem menthető fel, — tökéletesen alkalmazni nem lehet; de hiányzik még az is, a mi nélkül különösen a jelen kor el nem lehet: a közügyeknek gyors elintézése, E szerint nem a hatóságnak, hanem a kormánynak tartozó személyes felelősség és folytonosság ürügye alatt elveszi a törvényhatóságoktól a végrehajtó hatalmat, és azt a kormány hatalmától függő dependens alispánokra s polgármesterekre bizza. Továbbá azt állítja a központi bizottság, hogy oly törvényhatóságok mellett, melyek korlátlanul megtagadhatnák az államkormány rendeleteinek foganatosítását, lehetetlenné tétetnék az országos kormányzat felelősségének s ezzel a parlam.3ntálismusnak keresztülvitele is. E szerint, t. ház, a központi bizottság által fölhozott két szempont, t. i. a felelősség s az önkormányzat melletti jó közigazgatás a hatóságok közbenjöttével lehetetlenné tétetvén, vagy teljesíthető nem levén, miután a központi bizottság erről a maga jelentése szerint igy győződött meg, törvényhatósági szervezetet nem ajánlhatott, — hacsak az előrebocsátott életrevaló szervezet helyett a halva szülöttet nem ajánlotta. Erről mondja a következetlenül önmagával is ellenmondásban álló központi bizottság, hogy megközelítette azon középutat, mely a merev központosítás és a magárahagyás között áll, és azt állítja, hogy a megyéknek még elég tere van arra nézve, hogy saját érdekeiket s a közérdekeket érvényesíthessék , különösen föl lesznek jogosítva, hogy a közös ügyekben az országgyűléssel kérvényezés alakjában, a kormánynyal föliratban, a testvórhatóságokkal pedig körlevél utján közölhessék közügyekbeni nézeteiket. Megvallom, hogy ezen jog, melylyel minden magános ember bir, szinte jognak sem tekinthető. Az igaz, hogy a jog értelmezésére nézve különböző vélemények vannak, például Trefort képviselő ur azt tartja, hogy az önkormányzati jog nem is jog, mert az functio. E szerint nincs királyi jog, nincs elnöki jog, ha t. i. az csak functióból áll. Pönhagyatik azon jog, hogy a közigazgatást becsületes és alkalmas emberek kezei közé tegyék le. E másik jogot sem adta meg az országgyűlés, mert a főispáni önkény, a főispáni hatalom azt nullificálja. Maga a kormány bevallja, hogy a főispánnak azért adta azon hatalmat, hogy a kisebbségben levő nemzetiségeket a candidatióba fölvehesse. De kérem, a logika törvénye szerint, ha e hatalom oly hatalom, mely a kisebbséget többséggé, a többséget pedig kisebbséggé alakithatja, van-e akkor megyei választás 1 felelet nincs s önök a logikát tagadják meg, ha ily törvényre szavaznak. Azt mondják, hogy a kijelölési joggal visszaélés nem történik. Ha a sérelmek hosszú sorát e tekintetben fölsorolnám, csak untatni fognám a házat. Azt hiszem, nincs oly képviselő közöttünk, ki a megyei életet ismeri, ki e tekintetben egy-két adattal ne szolgálhatna.