Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-213

SIS. om&gos ülés július 19. 1870. 139 bíróhoz folyamodott, megidéztette a minisztereket, megidéztette azokat, kik részt vettek az ö elfogatásiban, s a biró — ellent nem állván a parlamentnek határozata, — az illetőket nehéz birságra ítélte, és azóta soha eszébe nem jutott senkinek, hogy az átalános elfogató parancsot törvényesitni akarná. Én azt gondolom, hogy ha itt nálunk is ez fogna történni, t. i. ha az, — legyen törvényhatóság vagy egyes személy — ki a ház többségétől akár saját kérvénye, akár a megyék vagy hatóságok fölterjesztése következtében igazságot nem nyer, a bíróhoz folyamodhatnék; akár mit határozna a pártkormány többsége: döntő nem az lenne, mit a törvényhozás, hanem az, mit a birói ítélet foglalna magában. Midőn ily közel vagyunk egymáshoz, mint a t. belügyminiszter ur — és gondolom, hogy hasonló véleményben van az egész t. minisztérium is, — akkor ezen eszmét nem tartjuk, ós uem is tarthatjuk összeférhetetlennek a parlamen•jalismussal, a parlamenti kormánynyal, és azt gondolom: nem csak helyén volt t. barátom Tiszának módositványa; hanem ha jogi állammá ararják önök is, mint mi, alkotni Magyarországot, lehetetlen hogy akkor, midőn ezen kérdések feiforognak, addig is, mig az államtörvényszéket szervezhetik, ne gondoskodjanak ideiglenesen oly módon, mint azt Tisza t. barátom javasolja. De hissen nem csak Pulszky t. képviselő ur és a miniszter ur tettek engedményt e részben, de engedményt tett már maga e törvényjavaslat is. Meit ha jól emlékszem, a 18. §-ban két esetet jelöi ki, melyekben még a törvény által elfödött elleiállási jogot is megadja a megyéknek. Es miéit adja meg? azon tárgyak természete miatt, melyek ezen §-ban foglaltatnak? Nem; hanem azért, mert azon esetekben mindig fenálló törvényei megsértése forog fenn. En azonban azt hiszem hogy az ország törvényei közt válogatni nem lehet. Vajon nem képtelenség-e tehát, ha, a miden ezen két pontra nézve a törvényjavsalat nem csak a bíróhoz való folyamodást, hanem a valóságos ellentállást is megengedi, akkor a többi törvényeket úgyszólván törvénykivüliekké nyilvánítja, és szabad tetszésére bízza a kormánynak: meg akarja-e azokat tartani vagy nem? Már maga az, hogy ezen törvényjavaslat annyi eoncessiót adott, miszerint a fölírást megengedte : mire mutat ? arra, hogy megismerte azt, hogy alkotmányos polgároknak, alkotmányos testületeknek érdekükben áll, hogy a törvény megtartassák ! Továbbá megengedett két esetet, melyben a kormány fölé még tettleg is helyezhessék magukat a törvényhatóságok. Ha tehát jogot csak ezen két esetben engedett, a többi törvényeket illetőleg ngyauazon jogot csak azon esetben lehet megtagadni, ha a t. ház és a törvényhozás kijelentik, hogy minden más törvény törvényenkivüli. Azt mondja Nehrebeezky képviselő ur, hogy hiszen ez nem is lehetséges, mert minek törvényessége fölött ítéljen a biró Magyarországon az administratio terén, hiszen itt az administratio még nincsen rendezve? En igen sajnálom, hogy az igen t. belügyminisztérium az administratióra vonatkozó átalános, és annak egyik vagy másik ágára tartozó részletes szabályokat is már eddig is a t. ház elé nem terjesztett, sőt még azt is sajnálom, hogy annak szüksége még eszébe sem jutott. Igen természetes, hogy az 1847/8 előtti és azutáni kormányok is adtak ki szabályrendeleteket ; melyek azonban csak administrativ természetűek, és ez épen igy van másutt, így van magában Angliában is. De a t. képviselő nr, pedig ugy látszik hogy olvasta Gneistot, hivatkozott is rá — ha jól emlékszem — abból kiolvashatta volna, hogy az úgynevezett szabátyok, szabályrendeletek és A törvény közt mi a különbség; és én hiszem is, hogy ha ezt tudná, nem tette volna ama nehézséget; mert ámbár Angliában az administratio tömérdek parlamenti actákkal részletezve van, miután az administratio oly tér, mely törvény által soha sem lesz végképen kimeríthető ; ott is fölhatalmaztatik a kormány, hogy azon szabályrendeleteket, melyek akár a múltból állanak még főn, de a ház által tárgyalva és helybenhagyva nincsenek, akár azon szabályrendeleteket, melyeket kénytelen maga kibocsátani, az első rendüeket a háztóli fölhatalmazás kikérése által, a másodikat pedig a ház utólagos jóváhagyásának reményében alkalmazhassa. Én nem emlékszem rá, hogy ez előttünk történt volna, kivévén a pénzügyi szabályokat, melyeket nem tárgyalt ugyan a ház, de belátván azt, hogy azon szabályok nélkül addig, mig a pénzügy iránt véglegesen nem rendelkezik, azt vezetni nem lehet, azon szabályok alkalmazására a minisztériumot fölhatalmazta. E szerint tehát az igen t. képviselő urnák ellenvetése magától megszűnik: mert ha a még most fenálló szabályoknak alkalmazására is fölhatalmazást nyer a minisztérium a háztól, a bírónak könnyű dolga van, mert ha az a panasz, hogy még azoktól is elállott a kormány, a biró épen ugy fog ítélni, a szabályok szerint, mint itélt volna a valóságos törvények szerint; a különbség csak az: először, hogy a kormánynak önkénye, mindig változható önkénye ki van zárva; másodszor: a kéjoviseíőháznak azon joga, hogy ezen administrativ szabályokat reformálja, átdolgozza, meg van hagyva; egy szóval, az történik, a minek a parla18*