Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-212

212. országos Ülés Julius 18. 1870. 119 kormány és önöknek — nem mondom — hogy hazatiatlansága, nem mondom, hogy bűne, de mondhatom, meggondolatlan törvényhozása által e lovagias és hűséges nemzetben hogy a fejedelem iránti bizalmat rabolhatják el. Pártolom Győrffy indítványát. {Helyeslés bal felől.) Nyáry Pál: T. ház ! Van egy könyv, melyet mindnyájan párt-, nemzetiség, valláskülönbség nélkül tiszteletben tartunk, ez a biblia. A bibliának első sora^ igy szói: Kezdetben teremte isten a világot. És éppen ezen az ur isten által önmagának is szabályul tűzött törvényt ritkán tartják meg az emberek, nem a kezdetnél kezdik a dolgokat. Mi is igy jártunk. Én kezdet óta abban a véleményben voltam, hogy ha ezen rendezési eljárást megkezdjük, kezdenünk kell a községeknél, és igen nagy örömmel hallottam belügyminiszter ur nyilatkozatát, ki azt monda, hogy ő is abban a véleményben volt és legelőször elkészítette vagy elkészíttette — ez különben egyre megy — a községi, azután a városi, és csak azután a megyei rendezésről szóló törvényjavaslatot. Örömmel hallottam többektől is ugyanezt a véleményt, és mégis hogyan történhetik, hogy egy ilyen sok okos emberből álló gyülekezet, mint mi vagyunk, nem a kezdetnél kezdi a kezdetet, hanem elhagyva az első, elhagyva a második fokot, rendezni akarja mindjárt a megyéket, s föl akar építeni mindjárt egy nagy monumentális épületet a levegőben és annak épen az alapjára nem gondol; nem gondol pedig épen azért, mert azt mondja, hogy nincs ideje gondolkozni és mégis azt hiszi, hogy ennek az alkotmánynak , hogy ennek az épületnek maholnap véghetetlen sokat kell kiállnia és a mely megtámadtathatik kül had által. — Ez valóban megfoghatatlan. Ok hát — más szóval — ugy gondolják, hogy aként fognak erős épületet alkotni, ha annak alapja nem lesz. Ez nagyon bizarrnak látszik, de valósággal igy van, mindennap tanuja lehet ennek bárki. A kérdés csak az : miért van az igy ? Közelebbi beszédemben az átalános tárgyalásnál egy axiómát állítottam föl, és nem hallottam, hogy valaki tagadta volna annak helyességét. Az axióma ez : Külömbséget kell tenni azon nemzetek közt, melyek soha leigázva nem voltak, folyvást szabadok voltak, és azok közt, melyek leigáztatván, vagy önerejükből nyerték vissza szabadságukat vagy ajándékul kapták azt fejedelmeiktől. Hogy Magyarország az elsők közé tartozik, talán nem fogja senki t,agadni; és azért van az, hogy Magyarország minden intézménye azon államokétól, melyek vagy forradalom által nyerték vissza rendelkezési jogaikat, vagy ajándékban kapták azokat: teljesen különbözik. És miért különbözik? Azért, mert a szabad és soha lenem igázott nemzetek megtartották a nemzet souverainitását, urak voltak ők. A hol pedig a jogot csak ajándékba kapták a népek, ott az ajándékozó megtartotta saját jogait, szabadságot hirdetett ugyan, de az egyes maradt tovább is a joggyakorló, ki megváltoztatta nevét; de nem lényegét a hatalomnak; a személynek, ki a hatalom teljességét gyakorolta az előtt, substituálta az államot. Annál fogva valahányszor jogokról van szó, ő mindig az államteljességet követeli és ezen államhatalmi teljességből annyit ad. anynyit oszt, annyit juttat: a mennyi neki tetszik. Magyarország, a magyar nemzet 1 848-ban a fejlődés, a civilisatio utján oly nagyott lépett, hogy ily nagy haladásra a történelemben alig mutatkozik példa. Azon elvből indult ki, hogy kik azelőtt a nemzet souveranitását gyakorolták, először igazságtalanok, másodszor oktalanok is voltak : mert institutioikat nem a legszélesebb alapra t. i. az egész népre, hanem annak egy igen kicsiny, már akkor mind intellectualis mind vagyoni tekintetben jelentéktelen részére alapították. Nem csupán igazságszeretetből tehát, hanem az intelligentia által vezérelt ész tanácsát is követve és a nemzet érdekeit tartva szemök előtt széles alapra alapították intézményeinket. A városok nagyon nyomorult szerepet játszottak az előtt, mert ámbár önerejükkel vivták ki a községi függetlenséget, némi közbenjárás pénz, és más segítségek által kivívták azt is, hogy a megyék kebeléből kivétessenek, de a hatalmas aristokrátia nem engedte meg, hogy a nemzetnek minden tagját egyformán illető jogok legszebbikét a politikai jogokat teljes mértékben gyakorolhassák. Készen találván a testet, szabaddá tette azt az 1848. szabaddá tette e három négy sorban: ,,a város mint önálló törvényhatóság, közdolgait felsőbb fölügyelós alatt minden más törvényhatóságtól függetlenül a köztörvény szerint igazgatja." Mit tesz az, hogy „a köztörvénjr szerint igazgatja." Azt teszi, hogy a szabad polgár nem csak tőrvényhozó, hanem, hogy ő még a közigazgatásban is törvényesen és jogosan részt vesz ; ez tehát oly tulajdon a melyet nem szükség ajándékozni senkinek. Voltak azonban, és pedig a nemzetnek nagyobb része ezen állapotban volt, — voltak községek, melyek nem voltak képesek magukat ennyire szabaddá tenni. Ezekre nézve mit mond az 1848-diki törvényhozás % Azt mondja: a minisztérium utasittatik, hogy egy a jogegyenlőség és képviselet alapján készítendő törvényjavaslatban adja elő a módosítást, mely szerint minden lakója Magyarországnak részesittessék a közszabadság élvezetében." Mit akar ezzel a törvény?