Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-212

120 212. országos Élés Julius 18. 1870. Azt, hogy necsak kik azelőtt is jogokkal bírtak, t. i. a nemesek, bírjanak továbbra is azokkal t. i. részt venni nem csak a törvényhozásban hanem, a közigazgatásban is, és necsak a királyi városbeliek vezettessenek be ezen jogok gyakorlatába; de a minisztérium terjeszszen elő oly törvényjavaslatot, hogy kivétel nélkül minden szabad polgára Magyarországnak gyakorolhassa ezen jogokat. Ha a minisztérium arra figyelt volna, hogy ez nem olyan jog, melyet mi a kiegyezés által nyertünk vissza, hanem oly jog, melyet mi nem adtunk föl soha ; ha a minisztérium a mi intézményeinknek fokonkinti fejlődésére figyelemmel lett volna, bizonyosan nem terjesztett volna elő oly törvényjavaslatot, mely nemcsak a mi alkotmányunkkal és minden intézményeink szellemével ellenkezik, hanem valósággal a józan ész kritikáját sem képes átalánoságban is kiállani. H ogy jöhetett tehát valaki ezen gondolatra. Biz az ugy jött, hogy elhagyta azon tért, melyet az 1848-ki törvény, még pedig világosan szabott eléje; hanem hihetőleg azon vezér .eszméből indult ki, hogy a mi szabadságunk, szabad intézkedésünk, szabad törvényhozási jogunk csak 1867-ben nyeretettvissza, következéskép az ajándék volt, és miután ugyanazon kéz, melyben Magyarország végrehajtő hatalma van, intézte amott ön jő akaratából a dolgokat: ugyanazon elveket, melyeket a Reichsrath utján e tárgyra nézve fölállitatott, nekünk is el kell fogadnunk. Azt mondotta nekem a t. miniszterelnök ur a múlt alkalommal, hogy ez részemről gyanúsítás, rágalom. (Halljuk!) Kötelezve vagyok kimutatni, hogy ez nem rágalom, ez mfír több, mint gyanusitás : ez valóság. Ha megkérdem azon t. tagokat, kik e törvényjavaslatot ke'szitették, bizonyosan nem fogják tagadni, hogy ők semmire sem voltak annyi figyelemmel, mint a bécsi reichsrathban 1862-ik évi marczius 5-én hozott törvényre. A bécsi reichsrath, mint tudjuk, semmiféle nemzetet nem képvisel, a bécsi reichsrath képvisel egy államot, melynek tagjai képviseltetnek benne • a bécsi reichsrath ezért nem hozott, ezért nem hozhatott községi törvényt, hanem megállapitotta az elveket, melyek szerint kell az egyes nemzetek partikuláris törvényhozásának vagy Landtagjának elkészíteni a községek rendezésére vonatkozó törvényt. S mily elvek vannak ezen törvényben felállítva? Csak egy-pontot fogok elolvasni. A t. ház meg fog győződni, hogy nagyon kár volt, hogy ama t. férfiaknak ez jutott kezébe, s nem például Anglia vagy Amerika törvényei, ni el) ek a községekről, melyek a countykról, melyek a felelősségről szólnak. Ezen törvényben fordul elő legelőször a községnek és azután a Bezirknek vagy Graunak, vagy mint nálunk hivni szeretik, vármegyének kétféle jogköre. Egyik jogkör, mondják, önálló, a másik átruházott. Hogy már ez maga mennyire ütközik össze a mi fogalmainkkal, kitetszik abból, miszerint nálunk minden szabad polgár részese lévén a népfenségnek, jogot tart nemcsak a törvényhozásban, hanem különféle módozatok által jogot tart a végrehajtásban is részt venni. Már ezen megkülönböztetés, maga ezen fogalom, mi annyiszor hozatik elő a törvényjavaslatban, s melyet e'n, sokat mernék rá tenni, — hogy Magyarországban legtöbb ember nem is ért, egészen idegen fogalom, és már ezzel meg van vetve az alap arra, hogy Magyarország szabad alkotmányos polgárainak politikai és közigazgatási joga tökéletesen elenyésztetvén, ők ezután soha máskép ne szólhassanak a közdolgokhoz, és máskép ne folyhassanak be a közigazgatásba, mint az állam engedelme mértékéig, mely természetesen korlátolva van, és mely talán, ha az állam rendtartásnak tetszik, tőle el is vétethetik. Nem fogja tehát tagadni senki, hogy miután a mi törvényhozásunk, közigazgatásunkban az önálló és átruházott hatóság közti különbség csak most először fordul elő: ezt bizonyosan kölcsön kellett vennünk. A kérdés az, hogy szerencsét kivánhatunk-e magunknak e kölcsönhez? mert megvallom, én nem tartozom azok közé, kik, ha mi az angol vagy amerikai államszerkezetből valamit kölcsön vennénk, p. az esktitszéki intézményt, azért Magyarországot szegényebbnek tartanák ? hanem épen ellenkezőleg ily kölcsön által magunkat sokkal gazdagitottabbaknak hinném. De ezen megkülönböztetés a közigazgatás terén nem tesz bennünket gazdagabbakká ; mert megtagadja az alkotmányos szabad polgártól azt, hogy ha a maga dolgában némi kis gyámkodás mellett saját községében rendelkezhetik is ugyan, de ha már ez átruházott jogkörbe lép, ott azt kell tennie, a mit a felsőbbség parancsol az állam nevében. Ha valaki utána akar nézni, ám nézze meg a mondott törvénynek 5 — 6 — 7. §-it. Ez véleményem szerint igen nagy különbség. Nem szólok a többiekről, hanem hogy reá ismerjünk a káros kölcsönre, a 11. §-ra megyek át. Ez azt mondja — és ebből is látszik mily szabadelvűek ezek az ausztriai államférfiak és törvényhozók — van ugyan az országoknak külön törvényhozásuk, van nekik landtagjok, hanem annak csak a reichsrath által körvonalozott elvek közt szabad mozognia. A landiag, a Landesgesetz fogja rendezni a községek képviseletét egy oly neme által a választási módnak, melyben különös tekintet legyen a legtöbb, legnagyobb adótfizetőkre. Hát vajon csodálkozunk