Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-212
212. országos Ul miszerint a törvényjavaslatnak a városokra vonatkozó része is fog a t. jobb oldal által védelmeztetni. Annál kevésbé gondoltam ezt, mert az átalános vita alkalmával többen fölszólaltak ellene, nevezetesen nagyérdemű képviselőtársunk Pulszky Ferencz oly gyönyörű szép oratiót tartott, hogy Temesvár városa rögtön sietett őt Temesvár díszpolgárává választani. (Derültség.) Nem tudom, t. ház, hogy igen érdemes képviselőtársunk tegnapelőtti nyilatkozata után mit fog tenni Temesvár városa ? (Fölkiáltások bal felől: Vissza fogja vonni.) Ily viszonyok közt azt gondolom, hogy büntetésül majd bérmentetlen levélben küldik meg neki a díszpolgári oklevelet. (Derültség hal felől. Oh! Oh! jobh felől.) Egyébiránt azt mondta igen t. képviselőtársunk Pulszky, hogy az általunk annyira és nagy reménynyel várt módositványt azért nem adja be, mert háború ütött ki, és a viszonyok megváltoztak. Erre nézve csak azon megjegyzésem van, hogy a háborúk elmúlnak, de a városok és törvények megmaradnak. A mi a háborút illeti, t. ház, hogyha hazánk érdekei ugy fogják kivan ui, én is egész lelkesedéssel fogom megszavazni arra a kellő számú katonaságot és pénzt; hanem a háború kedvéért rósz törvénj r eket megszavazni nem fogok, (Helyeslés hal felől.) mert a rósz törvények a világon egy ellenségünknek sem fognak ártani, hanem egyes egyedül csak magunknak. Ezek után t. barátom Győrffy Gyula módositványát elfogadom. (Helyeslés hal felől.) Elnök (leszáll, s helyéi Gajzágó Salamon foglalja el.) Dietrich Ignácz : T. ház! Már az átalános vita alkalmával elmondtam azon nézetemet, miszerint az országgyűlésnek rendezéséig a törvényhatóságok védbástyáit lerontani nem kívánom, és azon hatáskörből, melyet annak idejében mint védbástyák gyakoroltak, legalább annyit kívánok föutartatni, a mennyi okvetlenül szükséges, hogy csakugyan az alkotmány védbástyáinak tekintessenek és a mennyi a parlamentalismusal. a törvényhatósági intézménynyel összefér. Midőn a törvényjavaslat 1. §-a a törvényhatóságoknak hatáskörét irja körül, ennek tárgyalása alkalmával alkalmam volna azon értelemben egy módositványt benyújtani; de nincs reményem az elfogadtatáshoz, és hogy nincs reményem, e/.t nem szónoki tehetetlenségem érzetében mondom. A múlt napokban a t. miniszterelnök ur az angol parlament hatalmára hivatkozván, azt monda, hogy arról azt mondák, miszerint mindent tehet, csak nőből férfit és férfiből nőt nem csinálhat. De én, t. ház, hajlandóbb vagyok elhinni, hogy az angol parlament még oda is fogja vinni, hogy nőből férfit és férfiből nőt fog csinálhatni Julius 18. 1870. ]i« ni, de azt sohasem fogom elhinni, hogy volt vagy lesz valaha, vagy létezik oly szónoki tehetség, és szóljon bár a szentlélek igazságával, mely a túl oldalt capacitálni képes legyen, (ügy van., ugy! jobb felől) és legyenek meggyőződve, hogy nem is akarom a tul oldal irányában azon udvariatlanságot elkövetni, hogy azon képviselőket, kik miniszteri hivatalokban kétszeres fizetést és szállásbért húznak, azon hálátlanságra szólítsam föl, hogy a miniszteri törvényjavaslat ellen szavazzanak. (Helyeslés hal felől.) Ennélfogva én szívesen elejtem módositványomat, és csak némely észrevételekre szorítkozom, melyek azt indokolják, hogy én is Győrffy Gyula t. képviselőtársam indítványát pártolom. T. ház! mindig örvendek, midőn e házban hallom, hogy t. képviselőtársaim külállamokra hivatkoznak, oly államokra, melyekben szabad alkotmány, szabad intézmények léteznek. De megvallom, sajnálom, hogy igen kevés hivatkozást hallottam azon intézményekre, melyek nálunk Magyarországban a szabadságot, az alkotmányosságot, ezer év óta föntartják. Én a magyar alkotmányt korán sem tartom oly rosznak, mint koránsem oly gyengének, hogy igen nagyon rászorulnánk, a külföld intézményeit, a külföld alkotmányait átvenni; ellenkezőleg én a magyar alkotmányban oly sok jót tudok és lényegében a magyar alkotmányt oly jelesnek tartom, hogy bátran el merem mondani, hogy nem áll egyetlen egy állam alkotmányának sem mögötte. Hanem nem tartozik a tárgyhoz, hogy én ezen alkotmány jeles tulajdonait fejtegessem, és csak egyet jelzek, (Halljuk!) hogy t. i. minden hatalom, minden erőszak akkor, midőn egy szál fegyver nem volt a nemzet kezében, nem volt képes azok jogait, kik az alkotmány sánczai között voltak, megnyirbálhatni, nem volt képes idegen hatalom Magyarországon a nemességet megadóztatni a nélkül, hogy a misera plebs contribuenst túlterhelte volna. Miután pedig ezen alkotmányosság sánczaiba az egész nép felvétetett, én ily módosítással, javítással magát a magyar alkotmányt oly képesnek tartom, hogy az tökéletes legyen. (Helyeslés hal felől.) Midőn oly törvényhozással állunk szemben, mely ezer éven át fel tudta tartani a szabadságot, az elődök méltán megérdemlik, hogy az utódok apáik nyomdokait kövessék. (Helyeslés hal felől.) Ha én a multak törvényhozására tekintek, azt látom, hogy a mi őseink nem iparkodtak mindent egy kalap alá vonni, mindent egy kaptafára szorítani. Nálunk Magyarországon a szerencsétlenségek arra kényszeriték a nemzetet, hogy kénytelen
