Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-212

j l g 212. országos Ülés Julius 18. 1870. viselőit átadja a főispán kénye kedve szerint való elbánásának. Abban sem látom rejleni az önkormányzatot, hogy a megyének budget-joga van, mert a fölött valósággal a kormány rendelkezik, illetőleg azon miniszteri tanácsos, kinek osztályába esik, kénye kedve szerint húzgál ki belőle. Nem ebben áll az önkormányzat, hanem leglényegesebb része épen az, mi e törvényjavaslatban az államigazgatás közvetítésének neveztetik. De nem fogadhatom el ezen szakaszt különösen azért, mert ezen szakaszban látom én letéve alapját annak, hogy a városok önkormányzati jogaiktól megfosztassanak; mert ezen szakaszban van letéve alapja amaz uj intézménynek is, mely e törvény által behozatik, t. i. a városi főispánok intézményének. Azt mondotta a t. jobboldali szónokok nagyobb része, hogy ez nem rendezése a városoknak, mert e rendezést a 64. §. a városok statutarius jogának tartja főn. Ez nem rendezése a városoknak, tehát nem áll az ellenzék azon érvelése, mely szerint együtt szervezni, együtt rendezni a megyékkel a városokat nem lehet, nem lehetvén azokat egy kalap alá szorítani. Ámde Wahrmann képviselő ur azt mondotta, hogy épen azért fogadja el ezen §-t, mivel a városok rendezését foglalja magában, és mivé! most a városok rendezetlen állapotban l»vén, nem akarja magára venni a felelősséget ez iránt, hogy ismét egy évvel elodáztassék a városok rendezése. Egyik oldalról tehát azt halljuk, hogy „nem rendezés", másikról „igenis rendezés." Azon különös látványnak vagyunk tehát tanúi, hogy a jobb oldal kiváló szónokai egész ellentétes előzményekből mégis szépen ki tudnak kötni ugyanazon következtetés kikötőjében, biztosan kikerülvén saját egyéni nézeteik, meggyőződéseik scylláját és charybdisét. T. Wahrmann képviselő ur azt is mondotta, hogy mi őt különösen e §. elfogadására határozza, az, hogy ez nem végleges rendezés, hogy ha hiányos és rósz, lehet rajta segíteni, hogy ez nem egyéb, mint modus vivendi a városok számára. Bocsánatot kérek, hát aem lehet megélni a mostani városokkal? Volt-e a kormánynak bármikor valami különös fenakadása a városok autonómiájával? Vagy talán maguk a városok nem képesek megélni, hogy számukra ily modus vivendiről kell gondoskodni? Azt hiszem, hogy a városok igen jól megélhetnek az 1848-ki XXIII. törvényczikk mellett, s a t. kormány szintén folytathatná a kormányzást minden akadály nélkül a városokban : mert nemcsak hogy soha nem volt eddig baj e tekintetben a városokkal; de épen azért kívánták már a pozsonyi országgyűlések a városok rendezését, mert a kormány túlságos befolyást gyakorolt a városokra, ugy hogy azok közjogi föladatuknak az akkori alkotmányos fogalmak szerint megfelelni képesek nem voltak. Egyébiránt, t. ház, e kérdések fejtegetésébe bővebben bocsátkozni annyival inkább nem akarok, miután a t. túloldal a maga részéről a szótól már is elállott; csak pénzügyminiszter ur egy megjegyzésére vagyok bátor szintén egy megjegyzést tenni: arra t. i., melyet ő az uszókőtélre vonatkozólag előadni méltóztatott. Azt hiszem, hogy a városokra épen azoknál fogva, melyeket előadni szerencsés voltam, egyátalában nem lehet ráfogni azt, hogy kezdőuszók, s hogy ennélfogva nekik uszó-kötélre valami különös szükségök alig van. Sőt inkább bebizonyították a városok eddig is, hogy jó úszók az alkotmányos élet vizében, mert fön tudták tartani magukat az elmerüléstől, tudtak az árnak is ellenállani, és daczára igen kedvezőtlen közjogi állásuknak ki tudták vivni maguknak azt, mi őket valósággal megillette. Ellenben van nekünk egy ujoncz uszó-institutiónk, s ez nem más, mint a parlamentalis kormány, a felelős minisztérium; erről igenis látjuk, hogy gyakran nagyon eviczkél a vizben, (Derültség) látjuk, hogy néha kedvet mutat túllépni azon korlátokat, melyeket kezdő úszóknak szükség megtartani; ellenben arra, fájdalom, nem látunk még elég bizonyítékot, hogy a bécsi túlnyomó pressio, s átalában a reactio áramlatának ellenében magukat föntartani elég erejök van. (Ugy van! bal felöl.) Ha tehát arról van szó, hol van ama kötél alkalmazására szükség, bátor vagyok kérdezni a t. házat: hogy a kettő közül melyik a kötélre való? (Derültség és helyeslés a bal oldalon.) Tóth Kálmán: T. ház! (Jobb felől fölkiált ásoh: Ékül! Eláll!) A vitának ezen előrehaladt stádiumában, t. ház, nem is akarok a dolog érdeméhez szólani; annál inkább, miután előttem szóló tisztelt elvtársaim nézeteiket már bővebben kifejtették. Csupán azon megjegyzést akarom tenni, hogy ugy látszik, miszerint azért akarják ott a városokat egy egészen ujnemü és nálunk eddig ismeretlen „Massregel" alá vonni, mert a legutóbbi követválasztások alkalmával a városok legtöbbnyire bal oldali követeket választottak. Volt azonban kivételesen néhány város, mely jobb oldali képviselőket is választott, és épen ezen városok azok, melyek ezen törvényjavaslat ellen most legjobban tiltakoznak. Igen szépen meg fogják önöknek köszönni ezen derék loyalis jobboldali városok, hogy azt adják nekik jutalmul, mit a baloldali városoknak büntetésül. (Derültség.) Megvallom, t. ház, hogy nem gondoltam,