Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-199
199. ^országos Blésjjulius 2.D870. 79 tani, én azonban nem tartom annak, s ez Erdély álláspontja. T. ház! Nem szenved kétséget, miszerint Erdély elejétől fogva a történet bizonyítása szerint is Magyarországnak mind stratégiailag, mint politikailag védbástyája, de egyszersmind Achilles sarka is volt. És valameddig Erdély birtoka Magyarország részére nem lesz biztosítva, mindaddig egész a Tiszáig igen könnyen elszakadhat Magyarországtól. Vegyük ugy a dolgot, t. ház, a mint áll. Mióta az alkotmányos élet megkezdődött, Erdélyben is kétszeres erővel működik két párt: egyik nyíltan, a másik pedig elég okos arra, hogy csak a hamu alatt lappangó tüzet szitogassa. Egyik pártnak a központja szent István koronáján kivül áll, a másiké hasonlóképen, — de mégis a monarchiában: amaz működik ugy, mint azt parancsolják keletről, emez a mint azt most is parancsolja a reactio Bécsben. Mindezek ellen csak egy utón lehet sikeresen működni: t. i. ha consolidálva lesz az unió, azaz, ha az nemcsak a papíron, hanem valósággal végre is lesz hajtva: mert akkor ama két párt elveszti bátorságát, látva, hogy mind Magyarországon, mind Erdélyben mindenki számára biztosítva van az alkotmányos szabadság, a valóságos alkotmány pedig erőt ad és igy több sikerrel fogunk ellenállni tudni azon pártok üzelmeinek. Mindezekből azt hiszem, eléggé kiviláglik: mennyire sürgős, mennyire szükséges ezen kérdés megoldása ? Különben ezt maga a bal oldal sem tagadja, s annál inkább meglepett az, hogy mindamellett, hogy nem tagadja, mindamellett hogy többször interpellatiót intézett a minisztériumhoz, hogy terjeszszen már elő valahára a municipiumok rendezéséről szóló törvényjavaslatot : most, midőn elő van terjesztve, azt indítványozza, hogy tárgyalása halasztassék el, és miért ? egj r szerüen azért, mert a törvényjavaslat egyátalában nem használható. Ezen okból képes lenne e fontos tárgyat bizonytalan időre, vagy legalább is azon időre elhalasztani, midőn már a 871-ki budget letárgyaltatott. En nem kutatom ennek netáni titkos okát; hanem egyenesen átmegyek azon okokra, a melyek nyíltan be vannak vallva. Igaz hogy a többség elütötte a bal oldalt azon indítványától, mely szerint azon okból vettessék vissza ezen törvényjavaslat, mintha nem lettek volna kellőleg a régi municipiumok kihallgatva. Azon állítás ellenében, hogy nem volt a megyék véleménye kellőleg kiuallgatva, tényeket lehet felhozni. Mert tény az, miszerint már évek előtt indult meg ezen kérkós felett az eszmecsere; tény az, hogy a baloldal részéről is jelentek meg e tárgyban röpiratok és hírlapi ezikkek; tény az, hogy ez a királyi előterjesztésben benfoglaltatik ; tény az, hogy az ezen királyi előterjesztésre tett választ az ország is elfogadta párt külömbség nélkül; tény az, hogy mióta a belügyminiszter által ezen törvénvjavaslat a ház asztalára le van téve, hónapok teltek el; tény az, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalva lett a klubokban, tanácskoztak róla mindenféle egyesületekben. Ezen tények alapján tartja a jobboldal azt, hogy ezen törvényjavaslat halaszthatlan keresztülvitele szükséges. Azon ellenvetés is fölhozatott a törvényjavaslat ellen, hogy az országnak egy része nincs benne foglalva. Megvallom őszintén, miszerint jobban szerettem volna, hogyha a Királyföld szervezése már most e törvényjavaslat által megtörtént volna: mert ezzel a törvényjavaslat bizonyára teljesebb lett volna. A.zonban lehetetlen hogy, azon akadályokat tekintve, a melyek ezzel járnak ne helyeseljem a törvényjavaslat jelen szerkezetét : mert, — merem állítani — hogy a minisztérium eljárása e tekintetben teljesen correct volt. Ugyanis a minisztérium az 1868. XLIII. t. ez. 10-ik §. által oda volt utasítva, hogy kihallgatva a kihallgatandókat egy oly törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé, a mely egyfelől a szász nemzet történelmi jogait, másfelől a jogegyenlőség elveit tekintetbe vegye. Már most: kiket hallgatott volna ki a minisztérium ? A régi alapon összehívott universitást, a mely a Sehmerling által szervezett alapon lett összehiva, mely a maga idejében, jogosítva érezte magát, az egész országra kiterjedő törvényes kérdések megvitatásába beleereszkedni? Azt hiszem, senki sem fogja állítani, hogy ezen universitást ki lehetett volna hallgatni, — legalább sikerrel nem. Annál inkább nem, mert a Királyföldön a régi absolut kormány emberei némileg még most is kezökben tartják a hatalmat. Igaz, hogy például a szász földön 11 megyének van autonomicus gyűlése ós bizonyos tekintetben autonomicus állást foglal el; de vannak kérdések, melyekben ennek jurisdictiója nem rendelkezik, melyeket az universitas rendez el. Igaz, hogy van közigazgatási feje minden széknek, igaz továbbá az is, hogy jőnek elő kérdések, melyeknek elintézésében a comes is részes, mint a szász nemzetnek főispánja. Igen sajátságos továbbá az, hogy a Kiráiyföldnek vannak vagyonai mely vagyon kezelésétől őt megfosztani teiunészetesen nem lehet; de viszont nincs megállapítva azon vagyon tömege a melyből egy rész kétségkívül a szász nemzetet illeti: mert vannak olyanok is, melyek nem a szász nemzetet illetik, melyek jurisdictionalis kérdést képeznek, s a melynek a szász földre nézve tisztába kell hozatni. Ez a másik sajátság. A harmadik sajátság: hogy a közigazgatás nem