Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-199

80 199. országos Dlés Julius 2. I87D. ugy megy mint másutt, a minek következménye az, hogy a városoknak több befolyása van a megyei administratióba mint nálunk. A legnagyobb sajátsága, — mit minden esetre még mindig csak bizonyos kímélettel lehet érinteni. — az : hogy a szász nemzetnek magával hozott privát jogai vannak; de a melyek most már nem csak a szász nemzetet, hanem az egész területen lakó népet érdeklik. Igen helyesen teszi a minisztérium, midőn mindenkit egyforma jogokban részesít, és nem is lehet abban veszedelem, hogyha azon sajátságokat, melyek nem férnek össze az államegységével, kiegyenlíteni törekszünk; ez pedig könynyebben eszközölhető akkor, ha a szervezés megtörténik; másfelől az iránt, hogy minők azon sajátságok, nem is vagyunk egészen tisztában. Ennélfogva én azt hiszem, hogy ez nem ok arra, hogy a törvényjavaslatot elhalaszszuk. A másik ok, a mit fölhoznak, a városok szervezése. Az mondatik, hogy olyan heterogén elemeket egy kalap alá vonni nem lehet. JSfem is akarjuk azokat a közigazgatásban egy kalap alá vonni. Ez nem lehet ok arra, nézetem szerint, hogy e miatt maga az egész javaslat elhalasztassék; hanem ebből az következik, hogy a hol ily sajátságos viszonyok előjőnek, ott azok tekintetbe vétessenek: ugy kell intézkedni, hogy a polgári elem ne váljék tehetetlenné, hanem legyen elegendő hatalma az őt természetszerűleg megillető befolyást gyakorolni. Legkeményebb megtámadás intéztetett a törvényjavaslatnak azon része ellen, hol a bizottságoknak virilis szavazat alapján való összeállításáról van szó. Kétséget nem szenved: itt igen tág tér nyílik a demoeraticus eszmék elméleti tejtegetésére. Elismerem annak szükségét, hogy e tárgy elméletileg is megvitatandó ; nem tagadom sőt meg vagyok győződve, hogy a tiszta democratikus elvek alkalmazása kétségkívül a hazának hasznára válik; az is bizonyos, hogy a külföld pélIájából tanulni előnyös: de arról is megvagyok győződve, miszerint akár az elmélet terrére engedje magát tulságig ragadtatni a többség, akár demokraticus elvekhez való ragaszkodás fitogtatásából engedje magát elragadtatni, akár kövesse a külföldi példákat, melyek ránk nem illenek: mindenesetre oly törvényeket alkotnak, melyek kiállják az elmélet próbáját, melyek a külföld tetszésével is fognak találkozni, — de melyek azért, mert nem a nép jelleméhez, miveltségéhez vannak alkalmazva, épen annak a népnek terhére válandnak, melynek számára alkotvák. Igaz, hogy e kérdésben az ellenzék is tapogatózva jár el: javaslatában ugyanis nem mondja ki azt, hogy mi módon kelljen képviselni a népet, csak azt mondja ki, hogy több szavazatot ad a választóknak. Ezen eljárást, t. ház, én részemről nem helyeslem : mert nem egyenes, mert oly eredményeket szülne, melyek sem az állam, sem a nemzet hasznára nem válnának. Még pár szót kell szólnom a megyék jogairól s a főispánnak hatalmáról. Igen természetesnek találom, hogy azok, kik omnipotens megyét akarnak, kik a 48-iki törvények értelmében a megyéket a parlamenti kormányformához akarják alkalmazni és nem megfordítva : egymástól eltérő nézetben vannak. En az omnipotens megyék pártjára nem állhatok: nem állhatok pedig azért, mert meggyőződésem szerint Magyarország állami élete, szabadsága, függetlensége csakis erős parlamenti kormányforma alatt képzelhető; nem állhatok azért, mert csak parlamenti kormányforma alatt lehet ugy concentrálni a conglomerált nemzetiségeket, hogy egyik a másik mellett megférhessen és megszűnjék azon most még nem veszedelmes, de előbbutóbb veszedelmessé válható torzsalkodás a nemzetiségek közt. Mi a főispáni hatalmat illeti: én ugy gondolom, hogy vagy kell főispán, vagy nem. Olyan főispán, mint volt, ki csupán dignitarius, nekem részemről nem kell; — dignitásnak nem fizetnék az állam pénztárából soha egy krajczárt sem. Ellenben azt hiszem, hogy a megyék élén okvetlenül a központi kormány emberének kell állnia, és e részben megvadom, hogy a minisztérium annyira ment, mennyire én — tapasztalásból mondhatom — nem mentem volna. En ugyanis azt tapasztaltam, hogy kevés alkalmas főispánnal is a közcsendet és rendet a legközelebb múlt időkben jobban fel lehetett tartani Erdélyben, mint Magyarországban. Példa rá nem csak a legközelebbi múlt, hanem a jelen is. Valamint az 1848 előtti vármegyék nem voltak képesek a közbátorságot fentartani, ugy a mostaniak sem képesek azt biztosítani. Mindezekből kiindulva, t. ház! miután én ezen törvényjavaslatot annyira sürgősnek tartom és azt hiszem, hogy tág tér nyilik az által mindenkinek a szabad eszméket érvényesíteni; miutánmegvagyok győződve, hogy hazánk közigazgatása czélszerüen nem lesz mindaddig rendezve, míg a köztör vényhatóságok iránti törvény megalkotva nem lesz, és miután végre meg vagyok győződve, hogy mindaddig a legelső, csak kissé kedvezőtlen esetben is mindazon vívmány, melyekhez Magyarország az állami egység, szabadság ós függetlenség tekintetében jutott, a legkönnyebben dugába dőlhetne: mindezeknél fogva elfogadom