Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-199
lg |t99.országos Ütés Julius 2. 1870. eredmény mindkét esetben ugyanaz lenne : t. i. idővesztés, mely pedig még azzal sem volna kárpótolva, hogy időközben a vélemények tisztázódnának; mert ellenkezőleg — meg vagyok győződve róla — a helyett, hogj r a tárgy tisztázódnék, ujabb meddő vitákra, és a pártok torzsalkodására adna alkalmat, melyre pedig épen most a reformok küszöbén semmi szükség nincsen. Ezeket csak azért kívántam előre bocsátani, hogy constatáljam azon politikát, melyet az ellenpárt követ, és mely elég átlátszó arra, hogy minket meggyőzzön arról, hogy itt újból valami párttaktikával állunk szemközt. Azt hiszem hogy a baloldal örvendene, ha a jobb oldalt azon térre képes volna tereim: mert akkor épen mi magunk tennénk tanúbizonyságot arról, hogy némely párttactika vagy korteskedés czéljábóí elénk gördített akadályokkal, s különösen némely rögeszmékkel szemben mi, a többség, nem bírunk elég bátorsággal nézeteinket keresztül vinni. De a többség hibáznék, ha ezen álláspontot foglalná el; mert hiszen akkor épen a bal oldalról jött azon vádaknak igazságát bizonyítaná be, hogy a jobb oldal nem bír elég erélylyel és bátorsággal a reformkérdósek kezdeményezésére S ha t. ház az ellenzék azt hiszi, hogy a kisebbség semmi körülmények közt semmiféle tetteért nem felelős; ha hiszi, hogy ennek alapján minden imputatio nélkül gördíthet bármi akadályt a reformkérdések elé, ha hiszi azt, hogy minda mellett a mostani és jövő közvélemény el fogja hinni — hogy Irányi Dániel szavaival éljek — hogy ők a reformerek, hogy ők a reformpárt: akkor ha nem is természetes, de legalább érthetőnek tartom azon politikát, melyet követ, t. i. hogy mindent hibáztat, mindent kárhoztat, de határozott vélekedést nem nyilvánít. Én e politikát kétségkívül kényelmesnek, némely tekintetben pedig hálásnak is tartom, mert hisz ha ezen álláspontot foglaljuk el, akkor igen természetes, hogy valamely akár jó akár rósz pillanatban tett igeréretért feleletre nem vonathatunk. Igen természetes, bogy valameddig a niunieipiumok szervezve nem lesznek, a korteskedésnek ezen neme, mint alkalmas eszköz megmaradt az ellenzék kezeiben. De épen a felelősség terhe, a mit elfogadok részemről is — mely a többségre háromol, — tiltja azt, hogy ezen álláspontot el ne foglalja, és ezen kérdést mihamarább megoldani igyekezzék. „Legyen kinek-kinek a maga hite szerint", azt mondja már a szentírás is, és cselekedjék kiki a maga meggyőződése szerint; de én azt hiszem, hogy nem illik egy valóságos reformerhez azon álláspont, melyet az ellenzék e kérdésben elfoglal. En azt hiszem : akár a jobb, akár a bal oldalon üljön valaki, ha reformer meggyőződésből, annak nem lehet föladata az egyes kérdéseket elnapolni; hanem föladatának kell tekintenie okvetlenül, hogy az adott körülmények közt a reform terére lépjen és előadandó alkalommal a lehető javításokat megtegye. A mint már előre bocsátót tam, én a municipium szervezését rendkívül sürgősnek tartom. Elmondom röviden az okokat: miért ? Valameddig a munieipiumok nem lesznek szervezve, valameddig a munieipiumok állása, különösen pedig azoknak a központi kormányhoz való viszonya megállapítva nem lesz : mindaddig közigazgatási téren nemcsak radieal reformot lehetetlen keresztül vinni, hanem még novellaris utón sem lehet egyes javításokat tenni; — valameddig ezek szervezve nem lesznek, valameddig a mostani ideiglenes állapot és a pártoknak, — hogy ugy nevezzem — egymás elleni torzsalkodása meg nem szűnik, mindaddig a parlamentalis kormán3>forma mély gyökeret nem verhet; mindaddig a parlamentalis kormány hitele teljes lehetetlen, és különösen valameddig a kormánynak a közigazgatásra vonatkozó hatásköre szabályozva nem lesz : mindaddig oly intézkedések keresztülvitele, melyeket az állam érdeke, de a személy- és vagyonbátorság is kíván, kétségkívül lehetetlen. Különösen ez az, a miért én sürgősnek tartom ezen kérdés megoldását. Nines kétségkívül senki e házban, ki, ha vissza tekint a közelmúltra, meg nem győződnék arról, miszerint törvényeink, intézményeink jelen állapotukban sem az állam érdekeink, sem a közbiztonság biztosítására nem szolgálnak. Mióta az alkotmányos élet megkezdődött, azon párt, mely szt. István koronája eldarabolására törekszik, lankadatlan buzgósággal folytatja működését, és saját érdekeink megvédhetése sincs kellőleg biztosítva. De nézzünk csak tovább, s azt fogjuk látni, hogy a múlt képviselőválasztások alkalmával igen sokan eommonisticus agrarial mozgalmakat indítottak. fKözbeszólás: Nem áll! Mások: Igenis ugy min!) Igaz azonban az is, hogy sem az egyik, sem a másik a nép szivébe oly mély gyökeret nem vert, hogy még eddigelé veszélyessé válhatott volna. De midőn tudjuk azt, hogy ezen irányban mily könnyű félrevezetni a népet: akkor nem elég a törvényhozónak abban megnyugodni, hogy a nép jelleme természeténél fogva elfordul ezen eszköztől, hanem mind az államot, mind az egyeseket törvények és törvényes intézkedések által kell a beállható veszély ellen biztosítani. Ez az egyik praeventiv eszköz, a másik pedig a népnevelés. Van még egy ok, mely előttem ezen kérdés megoldását nagyon sürgőssé teszi. Meglehet, hogy azt némelyek provinczialis érdeknek fogják tar-