Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-198
72 198. országos Illés Julius 1. 1870. miségnek fölénye a puszta vagyon fölött biztosítva van. Mert ha nem volna is bizonyos, hogy még ezen kedvezmény mellett is háttérbe fog szorulni az értelmiség: legjelesebb iróink, tudósaink hátrányban lesznek a minden érdem nélküli szerencsefiakkal szemközt; ha mondom ez nem lenne is kétségtelen: az én véleményem szerint senki, legyen bár a legtudósabb is, nem birhat a közügyek vezetésében előjogot. A közügyek vezetése szerintem vagy átalában minden polgárt, vagy csak a bizalom által meghívottakat illetheti. (Ugy van! bal felől.) önök, uraim, az egyenlőség hírhedt korában uj aristocratiát: a pénzbelit, uj castot akarnak teremteni : a gazdagságét. (Élénk helyeslés bal felől.) Az 1848-ki törvények lerontani kezdették az osztályok közti válaszfalakat. Önök helyreállitani akarják azokat, — de azért önök mégis a haladás emberei és mi aristocratikusok vagyunk. (Tetszés a bal oldalon.) Önök az 1848-as elvek hivei és mi a régi idők gyászvitózei vagyunk. (Derültség a bal oldalon.) Hát nem látják-e be, hogy ez által a gyűlölség és irigység magvát hintik szét a gazdagok ellen, és hogy azon agrárius mozgalmakat, melyek nem léteznek, de a melyek, — mint egyik szónok mondotta, — állítólag ezen törvény szerkesztésére indokul szolgáltak, könnyelműen előidézik? (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Hát nem látják át továbbá: hogy a nem magyar nemzetiségeknek, melyeket ezen törvénynek a virilis szavazatokat illető rendelkezése különösen sújtani fog, uj panaszra szolgáltatnak okot? és miután a nemzetiségbeliek átalában szegényebbek, a gazdagok pedig a magyarok : ugy meg fog történni, hogy némely nemzetiségbeliek majd a magyar birtok eredetét fogjak kutatni? De azért önök a bölcs, előrelátó államférfiak, és mi a rövidlátó politikusok vagyunk! (Tetszés a szélső bal oldalon.) Igazán nem tudom, uraim, mi érdemel inkább önök törvényjavaslatában megrovást: a kormány mindenhatóságának megállapitása-e ? vagy pedig a nemzetnek osztályokra szaggatása és a szakadásnak, mely a nemzetiségek közt, fájdalom, létezik, növelése ? (Fölkidttások a szélső bal oldalon: Igaz !) Annyi bizonyos, hogy ugy ez, mint amaz elegendő arra, miszerint ezen törvényjavaslatot, melyen ezen két veszélyes eszme uralkodik, visszautasítsam. Minőt kívánok e helyett megalkottatni, azt részint az előadottakból már lehetett következtetni, részint pedig a t. ház engedelmével még néhány szóval el fogom mondani. (Halljuk!) A királyi városok, melyek mind történelmi fejlésükre, mind viszonyaikra és érdekeikre nézve a megyéktől különböznek, véleményem szerint | külön törvény által szervezendök; ezt kívánja I kivétel nélkül valamennyi királyi város, és mai guk azon városok is, a melyek különben a korj mány hivei közé számítják magukat. A városok és megyék szervezése továbbá I akként történjék, hogy míg egyrészt az alkotmány őrei továbra is maradjanak, az elöhaladásnak közegeivé legyenek. E kettős czélt akkép gondolom elérhetőnek, hogy a megyei és városi kópj viselet, átalános titkos és községenkinti szavazás utján alakittassók meg; hogy a kormány ós közegei a törvényhatósági beligazgatásba közvetlen be ne folyjanak, hanem csupán a felügyelésre szorítsák tevékenységöket; hogy a kormány és a törvényhatóságok közti összeütközések eldöntésére egy független, önálló, legfőbb államtörvényszék állittassék föl, és végre, hogy j a felelősség elve a közigazgatás minden szervére , alulról fel, alkalmaztassák. (Helyeslés a i szélső bal oldalon.) A mi végre a községeket I illeti, azok önkormányzatának túlságos korlátoj zása gondosan kerültessék el. (Helyeslés a szélső | bal oldalon.) T. barátom Tisza Kálmán a mi program! műnk azon részét, mely az átalános szavazatra vonatkozik, tegnapi igen jeles beszédében néhány szóval bírálat alá vette. Megengedi nekem t. barátom, és megengedi a t. ház, hogy ezen nagy fontosságú, és a mi programmunkban lényeges pontot ón is néhány szóval fejtegessem és védelmezzem. (Halljuk!) Nem fogom épen szavait idézni, mert nem voltam oly szerencsés, hogy azokat pontosan följegyezhettem volna; de azt mondta körülbelől hogy, bár az átalános szavazat oly eszmét képez, a mely felé minden nemzetnek, tehát a magyarnak is, törekednie kell, az mégis oly műveltségi és függetlenségi tényezőket tételez föl, a melyekkel nemzetünk jelenleg nem bir, és következőleg azt a mi viszonyaink közt veszély nélkül behozni nem lehet, annál kevésbé, mert — úgymond — ilyen föltételek nélkül az némely helyütt nem a szabadságnak, hanem a szolgaságnak válnék előnyére. Nem fogom t. barátom ezen nézetét ellentétbe helyezni saját határozati javaslatának azon pontjával, melyben az átalános szavazathoz igen közel járó választási censust kívánja fölállítani; nem fogom, mondom, ezen látszólagos ellentétet külön kiemelni: hanem a dolog érdemét illetőleg teszek néhány észrevételt. (Halljuk!) Szerintem, t. ház , azon joga a polgárnak, mikép kimondja, hogy a közügyek vitelére valakit megbíz: a polgári jogok minimuma. Ha nem is állítom azt, hogy a szavazati jog velünk született jog, annyit minden esetre merek állítani : hogy a polgári jogok minimuma, és ha azt készségesen elismerem, hogy a tanácskozások
