Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-198
198. országos Dfés Julius I. 1870. 71 helyébe a központosítást hozni be egyátalában nem kivánom. Pedig sokáig voltam ám ezen kormányzási rendszernek barátja magam is. Azon undorító visszaélések, a melyeknek a megyék s némileg a szab. kir. városok is színhelyei valának, (Paczolay János közbeszól : Esek még inkább!) egybevetve azon biztatással, hogy orvoslást a központosításban lehet találni, a parlamenti kormányredszer előnyeinek fejtegetése egy felől, más felől azon erősítés, hogy ez a municipalis önkormányzattal össze nem egyeztethető, arra birtak ifjú koromban, hogy azon iskolához szegődjem, melyet a pesti hirlap megalapított. Azonban a centralisatiónak a hely színén tulajdon hazájában szemlélése — miként az ittas rabszolgák látása a spártai ifjakat — kijózanított. Tökéletesen meggyőződtem, hogy a eentralisatio nemcsak az egyéni szabadsággal, de a jó közigazgatással is ellenkezik s meggyőződtem, hogy a közügyek iránti érdekeltséget csökkenti, a vállalkozási szellemet megbénítja, a nemzetnek rendes, természetszerű fokozatos fejlődését megzavarja s elvégre foradalomra vezet. (Helyeslés a szélső balon.) -• • • Előttem szólott barátim ós elvtársaim bőven kifejtették, elősorolták a szőnyegen levő törvényjavaaslat azon főbb pontjait, a melyek mig egy részt a törvényhatósági jogokat szükségtelenül megszorítják: a kormánynak és közegeinek hatalmát mértéken tul szélesbitik; szélesbitik nemcsak azon jogkörre nézve, a mely mint a központi hatalom végrehajtó szerveit illeti a hatóságokat, hanem arra nézve is, a mi szorosan önkormányzatukból következik, s e tágítás történik a nélkül, hogy megfelelő, megnyugvást gerjesztő biztosítékokról történnék gondoskodás. Mert hogy az országgyűlés előtti felelősséget ilyennek nem lehet elfogadnunk, az annyival világosabb, minél bizonyosabb, hogy a jelen minisztérium, a jelen kormány az 1867-ki alapon tökéletesen független nem lehet és minél bizonyosabb más felől az, hogy azon többség, a melynek kebeléből a kormány származott, mindenütt és mindenha ótalma alá veszi azt: hanemha valamely czégéres tette forog fön, és igy a parlamenti felelősség elégtelennek bizonyul. A szabadelvű államok szükségesnek is látták ennélfogva gondoskodni oly közegekről, oly testületekről, a melyek a parlamenti kormánynak ezen hiányát pótolni képesek. így léteznek Angliában a független bíróságok, a melyeknek alá vannak vetve a miniszterek, azonbépen, mint minden közege a közigazgatásnak. Franeziaországbau és ott, hol ezen intézmény divatozik az államtanács létezik; és itt szabadságot veszek magamnak egy pár szóval az államtanács működését körvonalozni. (Halljuk !) Mi nálunk gyakran azt lehet hallani, hogy ha a közigazgatás azon mintára vonatnék, u melyen az igazságszolgáltatást látjuk, az a kormányzást lehetetlenné tenné; vagyis, hogy a közigazgatást egyátalán fogva nom lehet azon szempontból tekinteni, melyből tekintik más felől az igazságszolgáltatást. Francziaországban, — és mondom ott, hol a franczia institutiók uralkodnak, — az igazságszolgáltatásnak két nemét szokták megkülönböztetni: a szorosabb értelemben vett igazságszolgáltatást, és a közigazgatási igazságszolgáltatást; de mind a kettőnél szükséges, hogy mint önálló, a kormánytól független testületek álljanak fön. így Francziaországban, ott van mint első fórum az ugy nevezett Conseille de prefecture, a prefecturánál létező törvényszék, s ott van mint fölebbviteli szék az államtanács, illetőleg annak azon osztálya , melyet „vitás osztálynak" neveznek. Minden egyes polgár, ki magát a közigazgatás akármely közege, vagy akár maga a miniszter által jogaiban sértve érzi, folyamodhatik a Conseille de prefecture - hez és fölebbviteli utón az államtanácshoz. Es ha ennélfogva a ház e törvényjavaslatot fogadja el, ugy mint az szerkesztve van: akkor, t. ház! mi nálunk, kik a francziákat azzal vádoljuk, hogy absolutismus alatt nyögnek, e részben sokkal kevésbé lennének biztosítva a polgárok jogai, mint azon országban, mely absolutismus alatt nyög. (Élénk fölkiáltásók a szélső balon : Igaz! Igaz!) A törvényjavaslat ellen, a mely tanácskozásunk tárgyát képezi, van azonban még egy másik kiíogás is, mely nem kevésbé alapos. Hallgatva arról, hogy a megyei és városi kisebb körű választásokra ugyanazon qualificatiót tartja fön, melyet az 1848-ki törvény a nagyobb körű, az országos választásokra állított föl, — holott ha a census eszméjét fogadjuk is el, ennek annál kisebbnek kell lennie, és kissebb is mindenütt, minél kisebb a kör, a melyre a választások kiterjednek ; hallgatva arról, hogy föntartja ezen kópesitvényt 22 évi időköz múlva, ámbár a korszellem nálunk is a jogok terjesztése irányában tett azóta örvendetes haladást ; hallgatva mondom erről: azon rendelkezését a törvényjavaslatnak, mely szerint a képviselőtestületnek csak fele része alakítandó választás utján, a másik felét pedig a legnagyobb adott fizetők képeznék, lehetetlen nem világos hátralépésnek nevezni. (Fölkiáltásók a szélső bal felől : Igaz!) Hiába mondják önök uraim, hogy az nem kiváltság, hogy ez nem zár ki senkit, mert szorgalommal minden ember fölvergődhetik a legnagyobb adót fizetők sorába, és hogy az oklevelesek adójának kétszeres számítása által az értei-