Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-198
70 198. országos ülés július 1. 1870. ellenzék az állambiróságot tartotta szükségesnek a kormány mindenhatósága ellen fölállítani: akkor a kormány a maga törvényjavaslatában a főispánnak kijelölési jogát a megyei többség mindenhatósága és zsarnoksága ellen tartotta szükségesnek. E hasonlat egyátalában nem áll: mert párhuzamba tenni a kormánytól tökéletesen függő tisztviselőt egy olyan állambirósággal, a melyet mi tökéletesen függetlennek kívánunk, nem lehet. Egyátalán fogva nem áll az sem, a mit a t. államtitkár ur az 1848. augustus 31-ki rendelet fölhozása által ugyanazon kormánynak szabadelvüsége ellen s illetőleg a jelen kormány törvényjavaslatának dicsőítésére fölhozott. Megfeledkezett a t. képviselő ur arról, hogy azon időben oly rendkívüli körülmények voltak, minőkre ezen törvényjavaslat egyátalában számítva nincs, s hogy ha ezen rendeletre tartotta jónak hivatkozni a t. képviselő ur, akkor — a mint itt barátaim is megjegyezték — hivatkozhatott volna bátran a vészbíróságokra is, melyek szintén igen rendkívüli körülmények közepett állíttattak föl. Különben én egyátalán nem érzem magamban azon hivatást, hogy ezen rendeletnek védelmére lényegileg itt fölszólaljak; csak figyelmeztetni akartam a t. képviselő urat azon különbségre, mely a rendes viszonyok és oly állapot közt van, midőn az ország annyi felől vész és ellenség által megtámadva volt. A mit a virilis szavazat pártolása végett említeni méltóztatott, annak czáfolása inkább ott lesz helyén, midőn a belügyminiszter ur tegnapi beszédét leszek bátor némileg elemezni. Most tehát annyival inkább megyek át a Bánó József t. képviselő ur által mondottak czáfolatára, miután — mint mondám — meg vagyok győződve, hogy a mit Tóth Vilmos t. képviselő ur beszédében czáfolatlanul hagytam — pedig igen sokat hagytam — azt t. barátaim s szomszédaim megjegyzés nélkül nem hagyják. Bánó képviselő ur az 1848. előtti állapotot a megyei állapotnak, a mostanit az államiság korának tekinti, s azt állítja, hogy az államiságot 100 egynehány törvényhatósággal megállapítani nem lehet. En, t. ház! nem fogom azt vitatni: hogy mennyire van máris megállapítva az államiság az 1867-ki egyezés által s mennyire különbözött az 1848. előtti állapot a mostanitól ? En az 1848. előtti állapotnak, az ország közjogait tekintve, védelmére nem akarok kelni. De nem is arról van itt szó: vajon az 1848. előtti állapotot akarjuk-e föntartani vagy sem; hanem arról : vajon az 1848-ban kivívott dicső szabadságot lehetőnek gondoljuk-e a megyék, a törvényhatóságok föntartásával is, — ámbár reformálva — kivívni és föntartani? E tekintetben véleményem a t. képviselő úrétól eltér. A megye, igaz, mindig átalakult, de 1848-ig a szabadság szellemében alakult át: mig a mostani, törvényjavaslat hátralépést mutat a megyék átalakulásában. Ha ő azt találja, hogy a mostani tőrvényjavaslat az 1848-ki törvényeknek, ha nem is betűjét, de szellemét tükrözi vissza : akkor megvallom, nem értem : miként fogta ő fel azon törvények szellemét, melyek a jogegyenlőséget hirdetik, és miként egyeztetheti meg a virilis szavazást a jogegyenlőséggel? T. ház! Két rendszer uralkodik a közigazgatásban, — kisebb-nagyobb eltéréssel : a központosítás és az önkormányzat rendszere. Ennek és amannak vannak fény- és vannak árnyoldalai ; de a fényoldalt, melylyel a központosítás dicsekszik, t. i. a végrehajtás gyorsaságát, árnyoldalai sokszor felülmúlják, és ha nem egyes eseteket veszünk, hanem az ügyek menetét nagyban tekintjük : a központosításnak még ezen egy fényoldala, ezen egy előnye is elenyészik. Vannak esetek, hol, különösen nem sürgettetvén, némely ügyek esztendőkön át hevertek elintézetlenül a miniszteri hivatalok íróasztalain. Es mit mondjunk a távolról tett intézkedések gyakori helytelenségéről ? mit különösen a központosítás azon káros hatásáról, mely szerint elkedvetlenítvén a polgárokat saját ügyeik intézésétől, a közügyek iránti érdekeltséget csökkenti, azok helyes felfogását megértését lehetlenné teszi, és végre mondjuk ki őszintén a polgárokat arra szoktatja, hogy mindent fölülről tárjanak, de viszont mindenért a kormányt tegyék felelőssé? Elismerem, t. ház! miként már imént mondani szerencsém volt, hogy vannak a nemzetek életében pillanatok, melyekben a hatalom központosítása nemcsak jogosult, de egyúttal elkerülhetlen. De ezek kivételes idők, melyekhez a rendes viszonyokra számított intézményeket idomítani épen oly lehetetlenség volna, mint a lehető háború miatt folyton fegyver alatt tartani a polgárokat. Ha van, uraim, köztünk, ki a megyéket mostani állapotukban fentartani nem akarja : az én vagyok. Csekély különbséggel és kevés kivétellel ugyanazon nepotismus, ugyanazon pajtáskodás, ugyanazon visszaélések színhelyének találtam azokat, minőknek 1848 előtt ismertem és annál fogva senki sem óhajtja nálam inkább, hogy azok a kor követelményei szerint átalakíttassanak. {Helyeslés bal és jobb felől.) Mindazáltal nem akarván a német közmondás szerint, a fürdővízzel a gyermeket is kiönteni: a megyei ön kormányzatot megsemisiteni s
