Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-198

198. országot Illés július 1. 1870. 67 látogatóinak csekély ós mindinkább kevesbülő száma. A törvénynek kellett tehát gondoskodni arról, hogy mintegy morális kötelességévé tegye a vagyonosb osztálynak a törvényhatóságokban részvétét; ez által érhetvén el csak azt, hogy a bizottságok tagjai ne dijaztassanak és az önkormányzat fentartható legyen. De midőn a kormány ezen eljárás által e kettős ezélt kívánta elérni; ugyanakkor a t. ház biztosította a törvényhatóságok számára az értelmiséget is: mert nem tagadhatni azt, hogy a tudomány és a műveltség megszerzése ma pénzbe kerül és csak kevesen vannak azok már, a kik nélkülözéssel szerzik meg azt, és ha megszerezték a tudományt és a műveltséget: bizonyára ezen nagy fáradsággal szerzett tőkéjüket nem fogják az önkormányzat nemigen kecsegtető mezején kamatoztatni; hanem keresnek oly állomást a mely nekik biztos kenyeret nyújt, és minthogy ez egész tevékenységüket igénybe veszi; nem igen marad nekik elég idejük a törvényhatósági, önkormányzati kötelességek teljesítésére. Ugyanez áll a kis birtokosokra nézve is, a kik egész idejöket kis birtokuk mivelósére ós gyarapítására kénytelenek fordítani, holott a vagyonosabb osztály bir rendesen annyi idővel, rendesen annyi miveltsóggel, {Közbeszólás balról: És pénzzel!) a mennyi az önkormányzati kötelességek teljesítésére szükséges, és ezért mondom, hogy a 20. §. biztosította a törvényhatóságok számára az értelmiséget, főleg ha tekintetbe veszszük a 23. §-t, a mely a szorosabb értelemben vett intelligentiának a diplomatikusoknak adóját kétszeresen számítja. Es midőn, t. ház, a vagyon és értelmiségnek, e két legbiztosabban jövedelmező tőkének megnyitjuk a törvényhatóságok termeit, ugyanakkor teljes meggyőződésem szerint, t. ház, megnyitjuk azon termeket a független elemnek: mert nem is hivatkozva, t. ház, egy deák példabeszédre, azt hiszem, hogy a félreórthetés aggodalma nélkül mondhatom azt, miszerint a gyakorlati életben nem a szegénységet tartják a függetlenség postulatumának, sőt ellenkezőleg a vagyont : legyen az akár anyagi, akár szellemi. Azt hiszem, nem tévedek, midőn azt mondom, hogy azon elem, a mely a törvényjavaslat 20. és 23. §-a által bevezettetik a törvényhatósági körökbe, ugyanazon elem, a mely Magyarország alkotmányát minden időben föl tudta tartani, {Élénk közbeszólás balról: Es nem áll!) ugyanazon elem, a mely tudott hallgatni és nélkülözni akkor, mikor a körülmények azt parancsolták ,• de tudott tenni és áldozni is, mikor a körülmények később ugy kívánták. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ugyanazon független elem, mely 1860— 61-ben és a későbbi években ellen tudott állani az alkotmányosság palástjába burkolódzó bécsi centralisatiónak, mert akkor még ezen elemet föltétlen bizalommal követte a nép, a mely választási izgalomra nem volt még fölhasználva; azon elem ez, a melynek kipróbált tulajdonaiban keresi a jelen törvényjavaslat is az önkormányzat biztosítását. (Élénk hosszas tetszés jobb felől.) Es tovább fűzve az eszme-menetel lánezát, kérdem, t. ház: nem felel-e meg a törvényjavaslat 20. és 23. §-a azon sokszor hangoztatott kívánságnak, hogy azon osztálynak, a melynek hazafias tevékenysége Magyarországon a közéletet föntartotta, a közép osztálynak befolyását továbbra is biztosítsuk ? Igen is megfelel : mert a 20. és 23. §. statistikai kimutatások alapján épen azokat hozza be a megyék termeibe, a kik a legtöbb megyében 200 frtot, igen sok megyében annál kevesebb adót fizetnek ; (Ellenmondás bal felöl.) de igen is átalában véve 200 frtot, sőt néhol csak 50 frtot. Ebben leli ezáfolatát azon ellenvetés is, mintha ez intézmény aristoeraticus vagy mint Tisza Kálmán képviselő ur megjegyezte, plutoeraticus volna. (Helyeslés bal felől, ellenmondás jobb felől.) Ezen §. biztosítékot nyújt arra nézve is, hogy az ipar és kereskedelem — korunknak ezen két hatalmas tényezője — legbiztosabb módon jusson be a törvényhatóságok termeibe. Nem tagadhatjuk azt, hogy még nem állunk azon a fokon, a mely biztositana minket az iránt, hogy szabad választás utján az ipar és kereskedelem képviselői oly arányban jussanak be a törvényhatóságok termeibe, a mely őket részint azon tehernél fogva, melylyel az adózáshoz hozzájárulnak, részint műveltségűknél fogva őket megilleti. (Igazi jobb felől.) De a mi előttem, t. ház a törvényjavaslatnak ezen §-át mindenek fölött szükségessé teszi, ez az, hogy a törvényjavaslatnak ezen szakasza biztosítja a kisebbségnek jogait ós biztosítékot nyújt arra nézve, hogy az országgyűlési pártok alakulása ne tükröződjék vissza a megyék gyüléstermeiben. Hiszen tudjuk, t. ház, látjuk, tapasztaljuk, hogy pártoskodó nép vagyunk, s valóban nem szükséges valami nagy látnoki szellem annak .megjövendöléséhez, hogy ha szabad választáson utján fognak a bizottságok meg választatni, ugyanazon párt — ós némely megyékben csakis azon párt — lesz a megyei bizottságoknál, a mely az országgyűlésen többségben van, miután az országgyűlési többséget választók fogják a bizottsági tagokat választani: már pedig azt, hogy nem helyes, hogy ugyanazon elem legyen a megyében, melynek első föladata önkormányzati jogkörében eljárni, ezt bővebben indokolni nem szükséges. Mondhatná ennek ellenében valaki, hogy a többség mindig bir annyi loyalitással, hogy a 9*