Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-198
gg 198. országos illés Julius 1. 1870. kisebbségből is be fog választani némelyeket. De ezen érv előttem nem nyomós, mert az ellenkezőt már volt szerencsém tapasztalni, s másodszor : nem azért, mert Magyarország belviszonyai olyanok, melyek lehetővé, sőt sajnos, valószínűvé teszik azt, hogy az ellentétes érdekek kiegyenlítésénél a törvény hatalmára lesz szükség. Ám vessen számot magával saját lelkiismeretével mindenki párt- és fajkülönbség nélkül: nem kívánom, hogy nyíltan bevallja, megelégszem, ha önmagának mondja, hogy igazam van. Sokszor hallottam, s igen tekintélyes férfiaktól, Debreczen város képviselője is fölhozta tegnap a többek között, hogy a törvényjavaslat 20. §-a a kaszt gyűlöletet fogja meghonosítani az országban. De ezen ellenvetés — tisztelettel legyen mondva, — nem nyomatékos. Nem pedig azért, először, mert ellenkezik a psyebologiával és másodszor, mert ellenkezik a gyakorlattal. (Halljuk!) Nem lehet tagadni, t. ház! az emberi nem természetéből mintegy következik, hogy a gyűlölet inkább azok közt támad, kik bizonyos czélok elérésére éles harczot kénytelenek egymás ellen vini. Látjuk, hogy a legjobb egyetértésben élő családok, testvérek valóságos ellenségekké lesznek a pártviszály következtében. Hiszen mi magunk mennyi kellemetlenséget okoztunk egymásnak különösen pedig párthiveinknek a választásoknál, és mégis gyűlölettől nem félünk. És kérem: minő ok forog főn, hogy gyűlölettől tartsunk ott, hol virilis szavazattal birok fognak szemközt ülni azokkal, kikkel választási kellemetlenségük nem volt ? (Tetszés jobb felől.) De a gyakorlati élet is mutatja annak ellenkezőjét, és én igen nagy súlyt fektetek erre. Tudjuk, hogy századokon át együtt ültek Magyarországon a megyék választott követei a születésnél fogva joggal biró főnemesekkel egy házban — Erdélyben még nem rég igy volt, Horvátországban még ma is igy van, — s mit tapasztalunk a gyűlöletre nézve? Azt, hogy Horvátországban és Erdélyben a főnemesség és a közép osztály közt sokkal csekélyebb a válaszfal, mint Magyarországon, hol hosszabb idő óta nem tanácskoznak együtt a főrendek és a képviselők, s ennek meg van a maga psychologicus oka, és ez az, hogy jóravaló emberek közt a kölcsönös érintkezés csak növeli a bizalmat; (Tetszés jobb felől) míg ellenkezőleg gyakran tapasztaljuk, és sajnos hazánk történetéből veszem a példát, hogy az egymással nem érintkező felek gyakran a bujtogatás martalékává lesznek. (Igás! jobb felől.) Ha még példára kell hivatkoznom, ott van az ] 848-ki törvénynek V. czikkelye, mely a választási urnához csakis bizonyos vagyoni vagy szellemi képesitékkel bocsátja az embert. S kérdem: hol van nyoma a gyűlöletnek a negyedr telkes gazdák és a zsellérek közt ? En sehol sem tapasztaltam. Ugyancsak az 1848-ki törvények eme czikke czáfolja meg azt, mintha a 20. §. ellenkeznék az 1848-ki törvények szellemével: mert ezek is eensushoz kötik a választási képességet. És ha kívánják, csattanósb példával is szolgálok. Az 1848-ki tőrvények nemcsak főntartják a főrendiházat, de egy addig nem gyakorolt kitűnő joggal ruházzák föl: t. i. azzal, hogy a képviselők által vád alá helyezett miniszter fölött a főrendiház ítéljen; pedig a főrendiház tagjai,—mint tudjuk, — nagyjára születési jog folytán ülnek ott. Ha tehát ellenkezik a mi törvényünk az 1848-ki tőrvények szellemével: ellenkezik annyiban, a mennyiben liberálisabb mint az : (JSevetés bal felől. De ugy van! jobb felől) mert mi oly qualificatiót állítunk föl, melyet minden tisztességes, szorgalmas, jóravaló ember megszerezhet magának. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ha végre, tisztelt ház — föltéve, de meg nem engedve, hogy — a mi tőrvényünk csakugyanellenkezik az 1848-ki törvények betűjével, kérdem : az-e föladata egy törvényhozásnak, hogy az előbbi törvényhozás által alkotott törvényekhez mereven ragaszkodjék ? Hiszen ha az 1848-ki törvényhozók ezt tették volna, akkor ma itt nem képviselők, hanem a nemes vármegyék követei ülnének. Én a törvények hozatalánál nem tekintek egyedül az előbbi törvényhozás czélzataira, nem az elvont szabadelvű fogalmakra: nekem egyedüli irányadóm a kor- és czélszerüség. Szavazok én nyugodtan, sőt tovább megyek: szavazok lelkesedéssel egy bár a theoreticusok által nem eléggé szabadelvűnek tartott törvényre, csak éljen bennem azon meggyőződés, hogy e törvény hazámnak javára szolgál. (Élénk tetszés jobb felől.) És én szeretném megmutatni önöknek lelkem, kebelem legtitkosabb rejtekét: (Nagy nyugtalanság bal felől) hogy látnák, miszerint én jobbnak tartanám a hazára nézve még a legmerevebb eentralisatiót is . mintsem a 20-ik és 23-ik §-ban lefektetett elveknek keresztül vitele nélkül egy politikai jogokkal fölruházott provinciális alkotmányt. Ám tapsolják meg az önök határozati javaslatát szabadelvű zománcza miatt a theoreticusok ; én részemről megelégszem a gyakorlati államférfiak azon Ítéletével, hogy a mi törvényjavaslatunk a helyesb administratióra és Magyarország föntartására van irányozva. (Élénk éljenzés jobb felől.) (5 percznyi szünet.) Irányi Dániel: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur, a ki azon kívül, hogy a
