Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-197

30 197. országos ülés június 30. 1870. dés, hanem annak megoldása fölötte nehéz is ; ugyanis, ha fontolóra veszszük, hegy egy század os intézményhez való ragaszkodás és a központositástóli félelem, más részről az ország politikai életének átalakulása, az államkormányzatba behozott felelősség és a jelen kornak követelései — mint megannyi tényező folynak be ezen kérdés eldöntésére, ha mondom mindezt figyelembe veszszük — egész nagyságában fog föltűnni előttünk a föladat rendkívüli nehézsége is. Nehezíti még ezen kérdésnek megoldását, valamint átalán véve minden reformnak keresztülvitelét hazánkban még azon körülmény is, hogy közéletünk századok óta, főleg a fönálló jogoknak megvédéséből vagy elveszett jogok visszaszerzésére irányult törekvésből állván, régi közéletünk ezen védelmi jellegéből kimagyarázhatólag még jelenleg is több hajlam s kitartóbb ezél mutatkozik a fönálló jogok megvédésében, mint a közállapotok átalakításában. De ezen fölül még balaszthatlan is a törvényhatóságok rendezése. Még mielőtt a tisztelt belügyminiszter ura törvényjavaslatot a ház asztalára letette volna, ha valami iránt hangosan nyilvánult a közvélemény, ugy az a rendezés sürgetésére nézve történt : az ország majdnem minden részéből érkeztek be a ezólból petitiók és föliratok, (Fölkiáltások bal felől: Be nem igy kérték!) de szorgalmaztatott az nem egy izben e házban is. Elodázhatlanná teszi azonkívül a rendezést a törvényhatóságok jelen bizonytalan állapota is, mely egyaránt hátrányos az államra, mint egyesekre nézve. Átalában valamely dolognak megítélésénél igen sok függ attól, hogy mily szempontból vétetik az bírálat alá ? de az is bizonyos, hogy gyakorlati kérdéseket, — a melyek közé a jelen törvényjavaslat kiválóan tartozik, más szempontból megbírálni nem lehet; azt vélte tehát a központi bizottság, hogy helyesen cselekedett, midőn a törvényjavaslatnak gyakorlati részében kereste a kérdésnek súlypontját. Habár már ez alkalommal a törvényjavaslat részleteinek taglalásába nem bocsátkozhatom, nem tehetem mégis, hogy némely fontosabbra ki ne terjeszkedjem. A központi bizottság tárgyalása közben fölmerült azon kérdés is: nem volna-e szükséges a városok szervezését külön törvény által rendezni ? S habár nem kerülte el a bizottság figyelmét, hogy ezek nemcsak törvényhatóságot, hanem községet is képeznek, ós hogy a városokban több érdeknek közössége áll fön — és igy nem lényegtelenül különböznek az egyéb törvényhatóságok beléletétől: a központi bizottság azért nem találta szükségesnek, hogy a kérdéses elkülönités helyt foglaljon: mert már maga a tőrvényjavaslat tekintettel a városok sajátságos helyzetére, azokra nézve több külön intézkedést vett föl; egyébként pedig a városokat is megillető statutarius jognál fogva azoknak eléggé tág tért hagy, hogy bel dolgaik elintézését a szükséghez képest szabályozhassák; az államkormányzattal szemközt pedig a városok sem foglalhatnak el más állást, mint a többi törvényhatóságok. Egy másik igen fontos kérdés: a főispánok kinevezése s hatáskörüknek megállapítása. Erre nézve a központi bizottság csak azt jegyzi meg, hogy nem tartaná a kormány felelősségét kivihetőnek : ha törvényhatóságokban, melyek nem egyedül beldolgaikkal foglalkoznak; hanem az állami közigazgatás közvetítésével is felruházvák, a kormány saját orgánummal nem bir, mely az önkormányzatot ellenőrzi s a kormány rendeleteinek érvényt szerezni van hivatva; másrészt azt hitte a bizottság, hogy nem veszélyeztet sem köz-, sem magánérdeket, midőn módositványához képest a kijelölés összeállítását egy, a főispán elnöklete alatt álló s fele részben a közgyűlés által választandó, fele részben pedig a főispán által kinevezendő szűkebb körű választmányra bízza {Nevetés a bal oldalon); és hogy az alispán, illetőleg polgármester hivatalábóli főlfüggeszthetését a belügyminiszter jóváhagyásától teszi függővé. (Mozgás a hal oldalon.) Kérdést nem szenved, hogy a törvényjavaslatnak 20. §-a, mely a törvényhatósági bizottságoknak alakítását tartalmazza — képezi ezen javaslatnak sarkkövét; minthogy egyedül oly bizottság birhat termékenyítő befolyással, mely minél több érdeket fogna magába fölvenni, s melyben a függetlenség és képesség sem hiányzik; a bizottságoknak egyedül azon alakítása fogadható el, mely legtöbb biztosítékot nyújt arra nézve , hogy abban minden kiválóbb érdek, minden osztály és az értelmiség kellőkép képviselve lesz : ezekből kiindulva, nem volna tanácsos az alakítást korlátlan választásra bízni, (Fölkiáltások bal felől: Miért nem f) mert ez által az érintett kellékek legkevésbé fognának figyelembe vétetni A mi pedig a korlátolt választhatást illeti: ha a eensus csekély, eredményére nézve semmiben sem fogna különbözni a korlátlan választástól ; ha pedig a eensus nagy: igen sok érdek maradna képviseletlenül. De a mellett, hogy az ország különböző részében különböző eensus lenne behozandó, annak keresztülvitele is fölötte nehéz lenne, közvetett választás pedig már csak annál fogva sem lehetne elfogadható, minthogy ez minden képviseletnek a legtökéletlenebb kinyomata. Mindezeket tekintetbe vévén, a központi bizottság is azon meggyőződésre jutott, hogy a