Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-206
206. országos ülés Julius II. 1870. 347 datiót. Ezen hét egyén között, ha három tökéletesen ellenzéki volna is, a főispán, ós a másik 3 tag kényekedve szerint megteszi a kijelölést. Ez uraim nem candidatio. Méltóztassanak visszaemlékezni, a múlt évben, midőn az államszámvevőszékről szóló törvényjavaslat volt szőnyegen, az ellenzék minden áron azt akarta, hogy az elnököt a képviselőház válaszsza. A kormány azzal nyugtatott meg bennünket, hogy a képviselőház teszi a candidatiót, ez annyit tesz: mintha ő nevezné ki az elnököt. Ebben igazat adok a t. kormánynak, meg vagyok győződve, hogy a kijelölés ily erős alappal bir, és most azon tapasztalatra jutottam, hogy a candidationális jog ugy körül van irva, hogy az egyenes kinevezése azon férfiaknak a kormány által, a kiket a főispán akar hivatalra alkalmazni. És tegyük fel azt t. képviselőház, hogy lesznek oly megyei tisztviselők, a kik érezve keblökben az önállást, meg fogják tagadni a főispán azon rendeleteinek végrehajtását, a melyeket törvényteleneknek tartanak. Mit tesz a főispán? mint dietatora a kormánynak, felfüggeszti, kiesapja azon hivatalnokot, és az soha hivatalába vissza nem térhet, mert ő akárkit helyetesithet : a ki neki tisztújításig alázatos szolgája. (Derültség.) A megyétől meg van tagadva az, a mit mint igazságosat, stabilizáltunk az igazságszolgáltatás terén: hogy a birót ítélet nélkül elmozdítani ne lehessen; a megyei tisztviselőt pedig el lehet esapni. Ez azután következetesség! A kormány pedig nem nagyon felejthette el a törtónt eseményeket, mert csak tavaly történt : akkor nagyon kívántuk biztosítani a bírákat, mert azokat nevezi a kormány maga; a megyei tisztviselőket pedig kiteszszük a főispán omnipotentiájának. En nagyon sajnálom, hogy az általam igen tisztelt miniszter elnök ur, midőn képviselő volt, 1866-ki nyilatkozatában, az önkormányzatot hangsúlyozta, s most az önkormányzatnak legkisebb nyoma sem foglaltatik e törvényjavaslatban; mert ez nem önkormányzat, hanem ez a Bach- rendszer dietaturája; csakhogy mesterséggel van keresztülvive. En ilyen törvényt nem óhajtok, mert azt mind a hazára, mind a dynastiára nézve veszélyesnek tartom: mert azt hiszem, hogy ha e törvényjavaslat a ház által elfogadtatik, zavart fo g előidézni a honpolgárok közt, mert cast szellemet fog felidézni. Es hogy fogjuk akkor kívánhatni, hogy a polgárok vagyonukat és verőket áldozzák a hazáért? ha lelkesülés nincs a honpolgárok közt, hogy fogjuk a lelkesedóst előidézni ? Ott van a honvédelmi törvény, a kormány 3 év óta fáradozik a honvédség felállításán: van-e honvédség, van-e lelkesülés? Ha hiba van, mért nem mondja, hol van, hogy javítsuk? Önálló hadsereg-e az ? Én azt mondom, hogy nem : nem önálló honvédhadsereg; hanem kiegészítő része az osztrák ármádiának. Mi volt a honvédség 1848-ban? Megfelel-e ez a magyar honvédség eszméjének? ez csak olyan paródiája a honvédségnek, mint e törvényjavaslat az önkormányzatnak. Még többet is beszélnék, ha hallgatnának, de elkeseredik az embernek a szive és mindig közelebb jntok a Bach-kormánykorszak eszméihez. Az ember mindig csak keseríti a szivét, keseríti életét: mert az lesz a vége, hogy Magyarország beolvad az osztrák birodalomba, és nem lesz magyar kormány; hanem lesz központi kormány, a mi a centralisatiót állandósítja meg ós akkor a mi kormányunk, mely nem világosit föl bennünket, maga is elesik áldozatul. Mert az nem lehet, hogy oly politika, mely 1527. óta le van téve a bécsi kormányférfiaknál, czéljától eltérjen; azok számító emberek, nem könynyen engedik magukat tévútra vezetni. Mindeddigelé a magyar nemzet jó hiszemmel volt; de el fogy végre nekünk is e jó hiszemünk : mert látjuk, hogy megcsalatunk. Ha az opportunitás utján halad Magyarország, nem lehet hogy előbbutóbb oda ne jusson, hogy a nemzet minden jogát feláldozza s nincs más kilátás, mint, hogy Bécs falai közé temettetik el a magyar nemzetnek, a magyar hazának függetlensége. Végre még bátor leszek egy pár szót mondani: nem azért, mintha a jobb oldalt akarnám felvilágosítani, mert hiszen ott jól tudják, hogy veszély van; de nekik órdekökben áll a törvényjavaslat pártolása, mint Zsedényi képviselő ur kifejezte; de én az ő előzményei után nem azon következtetésre mennék, hogy : mert rósz, elfogadom. A helyes következtetés az lett volna, hogy nem pártolom, mert nem felel meg azon követelményeknek, melyeket elmondottam. Többen voltak a jobb oldalon, kik szintén igy nyilatkoztak. En e philosophiát nem értem, legfeljebb most fogom megtanulni: de elébb meghalok, mint e philosophiávai megbarátkozzam. Én nem tudom, hol veszik ezen férfiak azon bátorságot, hogy azon közös alapot ingassák meg, mely szerint a képviselő házba be választattak. Képviselők vagyunk mindnyájan, egy alapon; de kölönféle körülmények és módok szerint választattunk meg; azonban választassunk alapja az 1848-ki törvény volt: az 1848-ki törvény XVI. czikkének I. szakasza, mely a népképviseletet állítja föl. Méltóztassanak csak meggondolni, hogy a nép elébbutóbb öntudatra fog jönni: mert vagy meg kell halnia,vagy kiokosodnia. Önök reformot hirdetnek, és a végrehajtásnál deformot hoznak, most hirdetik az alkotmányos szabadságot és behozzák az absolutismust. En ezt 44*
