Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-206

344 209. országos üíés Julius tf. 1870. nak még jogai: ott van a vármegye." Ugy hi- I szem, t. ház, hogy a kormány ezen nyilt, ünnepélyes kijelentése programmul szolgál. En azt hittem és ma is hasonló hitben vagyok, hogy egy kormány nem a képviselőháznak beszél, hanem beszél Európának. Egy kormány szava szent, ha nem is csalhatatlan ; de általunk oly alapul fogadtatik el, hogy arra építeni kell. Ennek daczára mégis megtörtént, hogy a megyék joga confiseáltatott s a centralisatio az igazságszolgáltatásba behozatott. Most jövünk a megyékhez és belemegyünk ezen gyászos tárgyalásba, mely ránk nézve ugyan szomorú ; de még szomorúbb lesz a kormányra nézve : mert a reactiónak, a centralisatiónak áldozatul fog esni. Vannak ugyan bátor férfiak, kik azt mondják, hogy a centralisatiótól nem félnek. Elhiszem, mert vannak köztük Bach-buszárok, kik a eentralisatiót már megkóstolták; de mi, kik csak közlegények voltunk, annak csak sanyaruságait tanultuk megismerni. Azon bátor férfiak közt volt Szirmay Ferencz gróf képviselő ur is. 0 szereti a eentralisatiót, pártolja is. és én is elfogadnám, ha azt Szirmay képviselő ur végre tudná hajtani, a mit megígért; ő ugyanis azt mondta, hogy kérdeztessék meg a nép, és ha a nép megkérdeztetik, az a eentralisatiót fogja pártolni. Méltóztassék a t. többség, melynek úgyis minden hatalmában van, Szirmay képviselő ur indítványát elfogadni. Szavaztassák meg a nép, mert mi azt mondjuk, hogy átalános népszavazatra törekszünk, és én meghajlom a centralisatio előtt, meg a hohórpailos előtt is, csak a néptől jöjjön a parancs ; de megengedjen a t. ház, ha nem engedjük, hogy a néppel szemfényvesztő játék űzessék. Midőn a mesterséges utón föntartott BachSchmerling-féle kormányzati rendszer megszűnt, azt hittük, hogy a centralisatio eszméjének vége van; de — ugy látszik — a kormány más czég alatt, de ugyanazon bort árulja. Több f képviselő nyilatkozott a centralisatio mellett. Én nem említek csak egyet : Petrovay Ákost, ki szintén a bátor férfiak egyike s ki az ellenzék padjain ülők megnyugtatására azt állította, hogy Mátyás és nagy Lajos királyok kormánya is centralisticus volt. és mégis mily hatalmas volt uralkodásuk alatt Magyarország! En pedig azt nem akarom elhinni, mert Mátyás alatt pl. Csehország is Magyarországhoz tartozott és az mégis az önkormányzat jogával élt. Azonban ehhez még azon körülmény is járul, hogy Mátyás kirekesztőleg magyar király volt s nem volt minekünk az osztrákokkal semmi dolgunk. Azonban a sors most már összekö| tött bennünket azokkal és mi nem vagyunk önállóak ; sem a kormány nem önálló, sem a nemzet nem az, hanem az osztrákokkal össze van kötve és igy a nemzetnek állapota egészen más. Azonban ne feledje el Petrovay Ákos képviselő ur, ha oly nagyon szereti a eentralisatiót, hogy a centralisatióra nézve hivatkozott Praneziaországban sok véres jelenet volt, épen a centralisatio következtében. Ott van XIV. Lajos, ki maga nem volt ugyan centralista és mégis áldozatul esett; ott van Lajos Fülöp, ki hasonlag 1848. évben a centralisatio áldozatává lett. En nem kívánom, hogy a centralisatióval veszélybe döntsék az államot; nem akarom, hogy a monarchia veszélynek legyen kitéve. íHdyeslés bal felől.) A keserűség, uraim, mely az ellenzék keblében van, nagy, és ha mindazon okokat, melyek ezt előidézték, elő kellene sorolnom, nemcsak órákat, de pláne heteket kellene igónybevennem. De miután tudjuk, hogy a kormány el van határozva derűre boriira behozni a eentralisatiót : ám lássa, hogy mit tett, ha a számadás be fog következni; mert a felelősség azokat fogja terhelni, a kik segédkezet nyújtottak a centralisatio behozatalára. Csak nem rég tagadta meg a kormány terveit s azt mondta, hogy nem akar centrálisaim; de most már annyira mentünk, hogy a jobb oldali férfiak nyíltan, tisztán, világosan kimondják, hogy a centralisatiótól nem irtóznak Legalább látja tehát a magyar haza polgára, hogy nem titok többé, hogy a centralisatio utján halad a haza. Azt pedig keservesen megtanulta a magyar nemzet, hogy mi az a centralisatio! Tudja azt igen jól a nép. Azt monda Tanárky Gedeon t. képviselő ur, hogy itt az ellenzéki padokon a reactionáriusok ülnek, és hogy itt vannak a dogmaticusok. Én csak az egyiket fogom föl és csak arra kívánok megjegyzést tenni, mert a reánk alkalmazni akart titulus sajátszerűkig épen a jobboldalt illeti, és az már oly kétségbevonhatlan tulajdona a jobb oldalnak, hogy azt attól elvitázni nem lehet. Hogy mi lennénk a reactionáriusok : azt én egyszerűen tagadom. Azt monda továbbá, hogy itt vannak ez oldalon a dogmatikusok, a kik egy férfiúban hisznek, hanem annak nevét nem merte említeni, mert azon férfiú távol van. Ha azon férfiú itt volna, ismét hű szolgájává szegődnék. Miután ezen párt reaetionáriusnak neveztetett és én nem akarom, hogy olyannak neveztessék, a milyennek egyátalában nem mondható: el kell mondanom, hogy mi az a reactio tulajdonképen. En azt hiszem, hogy a reactio annyi mint a nép jogai ellen törekvés. El nem ismerem,