Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-197

197. országos Dlés június 30. 1870. 27 Szlávy József ipar- és kereskedelmi miniszter: T. ház! Minthogy azon interpellátióban, melyet Somossy Ignácz képviselő ur a pénzügyi és kereskedelmi miniszterekhez intézni szives volt, ón vagyok első sorban megnevezve, legyen szabad nekem felelni először. {Halljuk!) Emlékszem azon vitára, mely a képviselő ur által idézett határozatot eredményezte. Miniszterré lett kineveztetésem után azonnal újra megolvastam a ház naplójában azon vitatkozásokat, és az arra hozott határozatot. Kecsegtetem magamat azzal, hogy a tisztelt képviselő ur van annyi jó véleménynyel felőlem, minél fogva felteszi rólam azt, hogy ha ezen határozatnak figyelmes elolvasása után kötelességemnek tartottam volna a képviselői állásról lemondani és magamat uj választásnak alávetni, ezt rögtön, nem várva semmi figyelmeztetést, megtettem volna. De a ház azon határozatának elolvasása után nem azon meggyőződésre jöttem. A határozat ugyanis körülbelől — a szavakra nem emlékszem, de értelmében és talán szószerint —is a következő: A háza parlamentáris illem követelményének tartja, hogy az oly képviselő, ki megválasztatása után a kormány kinevezésétől függő hivatalt nyer: képviselői állásáról lemondjon, ós magit uj választásnak vesse alá; hozzá tévén azon okot: mert azon qualificatió, melyben megválasztatásakor állott, megváltozott. Ez körülbelől értelme, és talán szavai is ezek az illető határozatnak. Mindazok, kik által ismertetni szerencsém van, — ugy hiszem, — tudni fogják, hogy én az illem szabályai ellen átalában nem szoktam véteni, ós a mi a parlamentális illemet illeti, ugy hiszem, bizonyságot fog tenni róla a ház, hogy az ellen itt még soha nem vétettem. (ügy van!) De minthogy az illem nem változhatlan erkölcsi törvények kifolyása, hanem inkább bizonyos időnkint változó tógáknak eredménye : nem biztam a magam Ítéletében e speciális esetben; mert megtörténik gyakran, hogy az egyes concret esetekben az iilemrőii fogoámak különböznek. Ennél fogva, mint mondám, nem biztam a magam Ítéletében, hanem közöltem a tárgyat több képviselő társammal is. — Megfoghatónak fogja tartani a t. képviselő ur, hogy azon képviselő társakat kérdeztem meg, kik saját pártomhoz tartoznak. (Természetes! balfelől.) és ezek átalánosan és mind azon meggyőződésben voltak és vannak, hogy a ház határozata én rám nem alkalmazható : nem alkalmazható pedig azért, mert az indok, mely e határozatot szülte, ez esetben nem fordul elő. A ház határozata t. i. azt mondja: azért tartozik a képviselő lemondani, mert qualificatiója megváltozott. Már pedig méltóztatnak tudni, hogy ón akkor, mikor meg választattam, államtitkár voltam; a qualificatió tehát nem változott azóta, sőt ha változott, változott annyiban, hogy akkor a kormánynak alárendelt, az illető minisztertől függő közege voltam, midőn most a kormánynak nem alárendelt orgánuma, hanem annak magam is intéző tagja vagyok. (Helyeslés jobb felől.) E nézetet nyilvánították egyhangúlag t. képviselő társaim s ennél fogva nem tartottam szükségesnek a leköszönést. De különben is értekeztem nem ugyan valamennyivel, de választóim többjével, s ezektől is ugy értesültem, hogy ők lemondásomat nem kívánják, nem követelik. Ezek okai annak, hogy képviselői állásomról nem mondottam le, s ez feleletem az interpellatiora. (Helyeslés jobb felöl.) Somossy Ignácz : Tisztelt ház! Azon kezdem nyilatkozatomat, a mit a t. miniszter ur magára alkalmazott. Nem teheti fel senki felőlem, és hiszem, a t. miniszter ur sem, hogy nekem az interpellatio tételében czélom azon becsületességnek, mely közelismerés szerint tisztán áll, kérdésbe vonása, s az illem megtartása iránti figyelmetlenség megrovása lett volna. De miután interpellatióm alapjául épen azt hoztam föl, hogy a miniszteri tárcza elvállalásával azon állás, melyben a miniszter ur képviselővé választatása alkalmával volt, megváltozott; és miután a most emiitett határozatból a miniszter ur ugyanazon szavakat idézte, a mint vannak is, és miután méltóztatik jobb oldali képviselők véleményére hivatkozni; épen itt van az interpellatio alapja t. i. az e részbeni véleményekben eltérés; ennek nyomán bátor vagyok nyilvánítani, hogy interpellatiomat én is nem magamtól, de pártom nevében ós megbízásából tettem. Miután tehát itt eltérő nézet forog főn, nem pedig személy és szerénység iránti kétely: e tekintetben az eltérő nézet fölvilágosítva s igazolva nem levén, legalább szerintem nem, kijelentem, hogy az interpellatióra adott felelettel meg nem elégszem. ('Helyeslés bal felől) Elnök: Tudomásul veszi-e a t. ház a feleletet, vagy nem? (Jobb felől: Tudomásul veszsBiik! Bal felől: Nem! Zaj.) Halász Boldizsár: Engedelmet kérek, a házszabályok 120. §-ábau alternatíva van ezen esetre nézve. (Zaj.) Vagy tudomásul veszi a ház vagy tárgyalásra időt tűz ki. Miután ez elvkérdés, ha tudomásul veszszük, eldöntjük; (ügy van! job'j felől.) ekként pedig a házszabálynak nincs értelme. Elnök : Egyszerűen azt monoja meg a 4*