Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-201
20), országos ülés Julius 5. 1870. 155 mondom ha a tömeg érzi hatalmát és oly befolyását, mely nyom a társadalomban: akkor csaknem bizonyos és kétségbe vonhatlan az, hogy a közérdekek az ő érdekeinek alá lesznek rendelve. Az átalános szavazati jogot tehát, felfogásom szerint, nálunk épen a municipiumok és községek terén megkísérlem több volna, mint merénylet, és legalább még most, felfogásom szerint, öngyilkosság volna. De az elmélet ezzel nem gondol. A theoria tisztán állítja föl az elvet. így tett Irányi D. képviselő ur is, de szerencsére, legalább az emberiség szerencséjére, politikában a theoreticusok még ritkán vívtak ki eredményt. Az angol utolsó parlamenti viták jutnak eszembe, a hol szintén azon érvelést használták, hogy a democratiának áramlata ki fogja erőszakolni mindenütt ós ott is, t. i. Angliában, az átalános szavazati jogot. Erre egy Lowe nevű angol röviden azt monda: „ignava ratio" ; azaz, ha egy nemzet erejének és önérdekének öntudatában van, akkor azt. a miről meg van győződve, hogy rósz, magára senki által erőszakoltatni nem engedi; hanem eljár meggyőződése szerint. Igen is, én is azt mondom, ez elmélet irányában: ha mi meggyőződtünk, hogy az rósz, gyávák volnánk, ha a theoria kedveért a roszat elfogadnók. (Helyeslés a jobb oldalon.) A harmadik árnyalát, mit jelezni szerencsés voltam, és a melynek létét én a tanácskozásból következtettem, a dogmatieusok árnyalata s engedelmet kérek — illyenek a szélső balon többen találkoznak. Ok hisznek egy ember szavaiban, egy embernek kijelentésében mint a szent írásban. (Helyeslés.) A dogmatieusok, uraim, hisznek és üdvözülnek és elkárhoztatják, — anathema, — azokat, kik a tanaikban nem hisznek. A politikai dogmatieusok, — és ez az ő szerencsétlenségük, — nyugodt időszakban eszközül szolgálnak a reactiónak, viharos időszakban pedig terrorismusra hajlandók. A negyedik áramlat, mely mind a három előbbi áramlatot felveszi: a pártérdek. A pártérdek az, melyből ezen törvényjavaslat megítélhető. Nem kicsinylem, uraim, ezen szempontot. Vannak és lehetnek esetek, midőn a pártkérdés életkérdés; vannak és lehetnek esetek, midőn a pártkérdés egyszersmind az alkotmánynak kérdése, kérdése a szabadságnak. Minálunk is nagy kérdés a pártkérdés, és ha e szempontból vitattatik és a legkitűnőbb férfiak által vitattatik, és ha épen ezen kitűnő rérfiak által elleneztetik is ezen törvényjavaslat, én egyátalában nem veszem azt rósz néven. Nálunk minden nagy kérdés, minden nagy érdek: államérdek, pártkérdés. A mint még most állnak viszonyaink, nem szabad azt ignorálnunk, és szabad azt e helyen kifejezni. Igen is, én is azon meggyőződésben vagyok, hogy ezen kérdés vitatható párt szempontból is. Nálunk a mostam pártfelosztás nem tartozik a szerencsések, nem tartozik a parlamentalisak közé; mert egy nagy párt nem állván az alkotmány alapján, egy nagy és tekintélyes párt természetesen impossibilis politikát követ. Az impossibilis politika sokáig nem tarthat sehol a világon. A történetben nincs arra eset, — és ezt nekem senki nem fogja bebizonyíthatni, — hogy egy államban az impossibilis politika egy nagy párt által sokáig föntartható lenne; és igy nem lesz föntartható itt sem : mert itt vagy az állami, vagy a közjogi alap meg fog változni, s akkor nem a párt változtatja meg azt, de sokkal nagyobb események, és akkor a pártok elemeikre fognak oszolni és egészen más összesítések fognak kijönni. (Helyeslés jobbról. Bal felől ellenmondás) Mindezeknél fogva merem mondani, hogy ez nem kicsinyes szempont, midőn valamely institutiónak horderejét teljesen pártszempontból Ítéljük meg; de mondhatom azt is, hogy mi reánk nézve ezen törvényjavavaslat nem pártkérdés és azt legkönnyebben bebizonyíthatom magából a tapasztalásból: mert nemzetünk jelleme egyátalában nem az, mely meg szeretne hajolni a kormány, a hatalom tekintélye előtt, sőt ellenkezőleg épen azért, mert a kormánytól, mert a hatalomtól ered a törvényjavaslat: épen azért, még ha jónak látszik is, nem tetszenék. Ha tehát nagyobb befolyást gyakorolna is, — mit én egyátalában nem látok, — a kormány e kérdésben a pártra ; meg kell jegyeznem, hogy még ez esetben is két neme lenne az embereknek : ugyanis olyak, kik jellemmel birnak. és a kik gyöngébbek. E tekintetben pedig egyikökre sem lehet számitni. Nem lehet az elsőkre pártérdekből számitani, mert az oly körülményekből, melyek ezen törvényjavaslatból folynak, például a főispán befolyása stb. jellemes embernél meggyőződésváltoztatást jogosan következtetni nem lehet; azok pedig, kik gyöngék, nem a kormánypárt táborát fogják szaporítani, hanem igen is mint mindig, inkább fogják szaporítani az ellenzék táborát; mert ha valamely állomásra vagy vállalatra 10 concurrens van, a 10 közül csak egy lehet kielégítve s a más 9, ha gyönge, azért, mert meg nem kapta, természetesen az ellenzékhez fog pártolni (Igás! jobb felfii. Ellenmondás bal felől.) Párt szempontból tehát, uraim, ezen törvényjavaslat a kormánynak egyátalán nem lehet kedvező. Miután kimutattam, legalább kimutatni igyeL!0*
