Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-201
156 4 201. országos ülés Julius 5. 1870. keztem, hogy a négy árnyalat közül egyik sem jogosult, sajnálatomat kell kijelentenem, hogy még két árnyalatot, — és ez a vitatkozás bővítésére és tökéletességére tartozott volna, — nélkülözünk az oppositióban ezen törvényjavaslat ellen. Nélkülönözzük a régi jó táblabírák árnyalatát, kik a megyét szerették magáért a megyéért, (Ellenmondás bal felől) kik elismerték és elismerik, — mert még most is vannak ilyenek, — hogy a megye más nem lehet, mint aristocratieus institutio, melynek aristocraticus jellegét most is főn lehetne tartani két igen egyszerű szabály által, t. i. hogy a bizottság egyátalán ne választassák, hanem kathegoriánkint alkottassák és másodszor, hogy tisztviselőkké csupán a megyében birtokosak legyenek választhatók. Ezen nézet is jogosult volna, de ez itt nem jutott érvényre. De nem jutott érvényre egy más szintén jogosult árnyalat sem: a tiszta autonomistáké, azon autonomistáké, kik az autonómiát magáért az autonómiáért és annak lényegéért szeretik. Ezen árnyalat elveti a megyét és egészen a községre alapítja magát. Idáig emelkedni közülünk még senki sem tudott. Nem jutott érvényre egy 3-dik árnyalat sem. t. i. a centralistáké, és mint pénzügyminiszter ur kifejtette, ezt is nagyon plausibilis argumentumokkal lehet védeni. De, felfogásom szerint, uraim, sem azon négy árnyalat, melyet elősoroltam, sem azon árnyalatok, melyek nyilatkoztak, néma fő, nem azon lényeges szempontot képezik, melyből ezen törvényjavaslatot megítélni kellene. Nyilatkozzék bár Simonyi Lajos báró még oly kicsinylőleg azokról, kik a törvényjavaslatot a, haza egységének szempontjából fogták föl : mégis, itt a fő, a legfőbb szempont most is az, és mindig az marad : t. i. az államérdek, az állam egységének érdeke ; és ón, minthogy ezen törvényjavaslatot olyannak találom, mely ezen államegység érdekével összeütközésben nincs, sőt azt előmozdítja, azért tartom jobbnak, mint a bal oldal által benyújtott javaslatot, és természetesen még jobbnak, mint a szélső bal határozati javaslatát. Még két szempont van, melyből ezen törvényjavaslatokat ós határozati javaslatokat fölfogom. Az institutiókat átalában, de különösen oly intézményt, mely a népélet legalsó rétegéig behat, felfogásom szerint ugy kell alkotni, hogyaz intézmény ne kedvezzen a nemzet jelleme árnyoldalának, — ha van ilyen — és költse fel a nemzet azon jeliem vonását, mely talán hiányzik. Én ugy találom, hogy—ha elfogulatlanul akarunk észlelni,—hogy a mi nemzetünknek van egy jellemvonása, a mely a legnemesebb, és egykor a leghasznosabb forrásból eredt ugyan, de a mely egy államban, mely oly mérvű actióra van hivatva, mint a miénk, sokáig fel nem tartható. Ezen jellemonása nemzetünknek — a negatio. Azt mondta Simonyi Lajos br. képviselő ur, hogy nem látott, nem ismer népet, nemzetet, a mely a rendnek inkább barátja volna, mint a magyar. Én ezt ily átalánosságban egyátalában nem tartom. Nem barátja a rend erőszakos megháboritásának, és ezt nem teszi, ha csak erre nem ingereltetik; nem is tette soha, mert barátja azon rendnek, melyre egy civilisált államnak, melynek előhaladnia kell, mulhatlan szüksége van. De ha ez igy áll, kérdem: honnan magyaráztathatok azon jelenségek, hogy ha adót kell fizetnünk, azt tenni nem tartjuk polgári köteles ségnek, hanem valódi kényszernek; és hogy a honvédelembeni résztvevés alól magunkat, ha csak lehet, kivonjuk? (A szélső bal felől fölkiáltások: Feketesárga sásáé alatt nincs is kedvünk!) Igen uraim, én ismerem ezt. Ezen negatio jellemével ha nem is azonos, de minden esetre iker gyermek az ugynevezet „ügyvédiesség." Mindenki, ki nem akar valamit tenni, nagyon leleményes az ürügyek föltalálásában, hogy miért nem teszi ezt vagy azt? Mondom, nem szeretünk fizetni adót és azt mondjuk — a mint eddig jogosan is mondtuk, — hogy nem fizetünk oly adót, melyet az absolut kormány vetett ki. Ha a közvetett adóról van szó, azt mondjuk, hogy ezen adónem a nemzet geniusával ellenkezik. Nem örömest soroztatjuk be fiainkat, mert a hadsereg nem magyar (Bal felől: Igaz! j Igen, nincs a megationak az a mozzanata, a melyre ürügyet találni nem tudna. És azon határozati javaslat, a melyet a t. közép bal beterjesztett, az én felfogásom szerint ezen negatiós jellemét még öregbítené, és a nemzetnek azon jellemét, a mely, szerintem, dicsőségére nem válik, t. i. azon ügyvédies jellemét fokozná és megörökítené. Fokoztatnék pedig ezen jelleme különösen az által, ha felállíttatnék az a mit a t, bal olda! az államtörvényszéket illetőleg kivan és a megye minden egyes pillanatban, és minden egyes kérdésben perbe keveredhetnék a kormánynyal. Ha ez történnék, micsoda szellemet fogna az kifejteni a megyében ? (Helyeslés jobb felől.) Ha ugyanis a megye ellentétbe és perbe jőne a kormánynyal, micsoda érdeket költene az odalent : mily kíváncsian várnák, hogy a megye lesz-e a nyertes, vagy a kormány? Ha ez meggyökereznék, és ily módon nyerne életet, az én felfogásom szerint nem azt ered ményezné, a mit a t. baloldal óhajt: hogy t. i. egy jogállamot teremtsen ; hanem igen is tere mtene egy ügyvédiesfcedő államot.
