Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-201
] 54 20i- országos ülés Julius 5. 1870. állítani, hogy nagy örömmel ízlelték meg. A mit Mocsonyi ur, mint theoriát állított föl, az egy nagyon ékes boríték, egy eouvert, mely egy váltót rejt magában, melyet ő részben, vagy egészen honoráltatni akar, s illetőleg, ha lehet, követelni fog. Önök nem tudják : ki van e töltve az a váltó ? nem tudják : mi van arra irva ? és már készek voltak e váltót honorálni. Azért is legfontosabb ezen árnyalat, mert legközelebbről érdekli azt, a mit Mocsonyi ur keresett, de nem talált meg — mert megtalálni nem akart: — t. i. azon legmagasabb politikai szempontot, melyből ezen törvényjavaslat is kiindul. Ha Mocsonyi képviselő ur valóban meg akarta volna ezen magas politikai szempontot találni, megtalálhatta volna; megtalálhatta volna, ha kissé tovább megy az elmélet térén, ha elmegy egészen a lét és és nem lét fogalmáig, abból is kihozhatta volna, hogy a lét czélja önmagának s hogy annak, ki létezik, joga is van élni; kimagyarázhatta volna ebből azt, hogy: mert a magyar állam létezik, joga is van élni, ós igy ha joga van élni: joga van azon biztosítékokat is megszerezni magának, melyek életére szükségesek. Tehát Mocsonyi Sándor képviselő ur a legegyszerűbb okoskodás utján föltalálhatta volna azt, a mit keresett; de nem találta meg, mert nem akarta ; megtalálhatta volna t. i. azon igen egyszerű, mondhatni legegyszerűbb okoskodás fonalán : hogy a magyar állam alapja a magyar nemzet. A magyar kormány, mig Magyarország létezik, ezen alapot nem nélkülözheti. Egész politikájának, minden törvényjavaslatának, melyet a ház elé terjeszt, czélja csakugyan nem lehet más, mint ezen állam megvédése, ezen államnak biztosítása. Mocsonyi képviselő ur a helyett, hogy ezt kereste volna, az elméletből egy egészen más okoskodást vont le ; de azt sem ugy vonta le, mint a megtalált legfőbb politikai elvet; hanem ezen czég alatt jelezni akarta azon aggodalmat, melyet benne saját politikájára nézve a törvényjavaslat lehető vagy legalább valószínű következménj r e keltett és a theoria mezején tovább menve, azért fogadta el azon politikai elvet, mert azt hitte, hogy azon aggodalom és azon hátrány, melyet ő ezen általa el nem fogadott törvényjavaslatból kimutatni igyekezett, az ő saját politikáját előmozditandja. Nem lenne tanácskozásunk teljes, ha a nemzetiségi politikát érintetlenül hagynók. Azonban nincs tisztában magával, véleményem szerint az, ki ezen kérdést, ugy mint minden kérdést, saját czéljaira iparkodik kizsákmányolni. Egyről bizonyosak lehetünk mindnyájan és ez az, hogy ezen földön, ezen területen, melyet ma Magyarországnak nevezünk, csak ugy és csak azon esetekben állhat meg a szabadság folytonosan: ha itt a magyar állam egysége föntatartik. Minden más combinatió, jőjön az bármely fcederalisticus alakban ós legyen az bármely más hatalom által föltételezve itt, a szabadság lehetetlen azért: mert a nemzetnek egy nagy részét, a nemzetnek legfontosabb részét folytonosan contumacirozni kellene ; a hol pedig folytonos contumacirozás létezik, ott valódi szabadság nem létezhetik. A másik árnyalat, melyet a legszabatosabban Irányi képvisel: az a theorethicus árnyalat. A theoria felállít egy elvet, és azt tovább vezeti minden következményében. A theoriánál azonban nem szükség, hogy az mindvégig magamagához következetes maradjon, ez nem szükséges azért, mert a theoria már föltételezi a haladást, mert a theoria koronkint változik. (Helyeslés.) Irányi képviselő ur azt monda, hogy előbb centralista volt, és az elmélet folytán egészen az utolsó következéséig volt az. Most municipalista és elfogadja ezen elvnek is minden következményét, még azon esetre is, ha azok_ a mi hazai viszonyainkra nem alkalmazhatók. 0 elfogadja az elméletnek legfőbb postulatumát, az átalános szavazatot. Az átalános szavazat pedig, uraim még oly rejtély, melynek gyakorlati hatása nincs megfejtve; különösen nincs megfejtve az, hogy az átalános szavazati jog, a parlamenti kormány és az örökös dynastia összeférhetnek-e egymással ? Francziaországban, igaz, már három hó óta teszik ezen kísérletet, de hogy mi lesz ennek a következménye ? azt még nem tudjuk. Felfogásom szerint az átalános szavazati jog kizárja ugy az örökös monarchiát, mint a parlamentalismust; az átalános szavazati jog megállhat egy respublicában, a mely kicsiny és olyan fekvésű, mint Sveicz, de megállhat Észak-Amerikában is, mert ennek meg van oly mértékű conservativ ereje, a mely más államnak nincs és van oly roppant territóriuma, a melyen még több millió ember elférhet, a hol tehát még a társalmi összeütközés csaknem lehetetlenség. {Helyeslés jobb felől.) De hogy örökös monarchiában és parlamenti rendszer mellett az átalános szavazati jog megállhasson, az még a jövő talánya. De ha megállhatna is, t. uraim! az átalános szavazatjog magára az államra nézve, alig állhat az meg kisebb körben, a munieipiumban és a községben. Az átalános szavazati jog a municipiumokban és a községekben mulhatlanul és és kikerülhetlenül a tömeg kezébe adja a hatalmat. A tömeg pedig — és itt a tömeg alatt nem akarok épen turbulens tömeget érteni —
