Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-199

ilés Julius 2. 1870. 102 199. országos t rói hatalom nem a végrehajtó hatalom fölött, hanem annak alatta áll. (Ugy van! bal felől.) Jelenleg a belügyminiszter ur az önkor­mányzati rendszert akarja megsemmisíteni. Mielőtt azonban állitásom igazolásába bocsát­koznám, egész átalánoságban akarom megje­gyezni, hogy részemről a eentralisatio és decen­tralisatio kérdését sem izlés dolgának, sem czél­szerüségi kérdésnek, hanem épen a parlamenti rendszer természeténél fogva, tisztán jogi kérdés­nek tartom. Én a decentralisatiót, az önkormányzatot nem azért kívánom, mert olcsóbb vagy gyorsabb. Legyen bár a eentralisatio olcsó vagy gyors, — mit most vitatni nem akarok — én meg vagyok győ­ződve, hogy a nép az önkormányzati jogról épolyke­véssé mondhat le, mint magáról a szabad fejlő­désről, ez emberi rendeltetésről. Jogkérdés az önkormányzat kérdése: mert ugyanazon alap­eszme, mely följogosítja a népet, hogy a törvény­hozást és végrehajtást, t. i. a központi végrehaj­tást kezébe vegye, följogosítja az állampol­gárokat arra is, hogy a törvényeknek az ő kö­rükbe eső végrehajtása csak az ő hozzájárulások és befolyásuk mellett történjék. Ezek után, t. ház, nem lehet szándékom a szőnyegen forgó törvény­javaslat részletes taglalásába bocsátkozni; csak jelezni óhajtom azon fő elvi ellentéteket, melyek köztem és a törvényjavaslat pártolói között lé­teznek. Arra nézve, hogy közigazgatási rendszerünk mai állapotában nem tartható fön, hiszen különb­ség közöttünk nincs : különbség köztünk csak a módra nézve van, melyet követendőnek vé­lünk. Ily első elvi ellentétnek találom azt, a mit Szirmay és Éber képviselő urak ma fölemlítettek. Ok azt mondották, hogy az önkormányzati rend­szerűek súlypontja nem a törvényhatóságokban, hanem a községekben íekszik, és hajói értettem, Éber képviselő ur utalt e tekintetben Angliára, hogy ebbeli nézetét támogassa. Részemről nem vagyok e nézetben, és a mennyiben hivatkozás történt Angliára, én ezt nem jól választottnak tartom. Az angol önkormányzati rendszer a városi szervezetet, illetőleg nagy részben hasonlít a con­tinentális városok szervezetéhez ; de nem így a többi helyhatóságokra nézve. Az angol önkormányzati testület nem egy egységes, hanem a közigazgatás főbb ágazatai­nak megfelelő többrendbeli szervezet, mely több­rendbeli szervezet egymás mellett önállóan és függetlenül áll; mely többrendbeli szervezetben közös csak épen az illetékességi kör közössége. Ezen illetékes jogi kör eleinte ugyan a helyi község ; de a községigazgatásnak kifejlett magas követelményeihez képest ma már nem ily helyi község, hanem több ily helyi községnek egyesítéséből képezett közigazgatási kerületnek területi összege. Az angol önkormányzati rendszer tehát nem a continentalis fogalom szerinti községi rendszer, hanem közigazgatási kerületi rendszer. Min­den egészséges önkormányzatnak, mint ma Éber Nándor t. képv. ur megjegyezte, első föltétele : hogy elegendő számmal, elegendő mértékben bír­jon azon elemekkel, melyek miveltségük és ta­pasztalataik folytán egyedül képesitvék arra, hogy egy rendes közigazgatás, ugy mint a valódi fe­lelősség elveit érvényre juttassák. Másik föltétele az egészséges önkormányzatnak az, hogy az ily komplikált szervezettel arányosak legyenek a közigazgatásnak föladatai. Hogy minderre a helyi község már terü­leti kiterjedésénél fogva nem képes, az világos. De bizonyítják ezt azon államok is, melyek ujabb időben kísérlettek meg az önkormányzati rend­szer életbeléptetését, és melyek ily közigazgatási kerületek hiányában mesterségesen alakítottak ily kerületeket. Ha ezen kerületek sokszor épen nem, rendesen csak hoszszu idő múlva,—több ge­neration — át képesek gyökeret verni, és ha ily mesterségesen alaki tott kerületek épen azért csak ritkán felelnek meg a valódi czélnak, és megne­hezítik az önkormányzati rendszer életbelépteté­sét : akkor azt hiszem, hogy ez nagy és fontos ok arra, hogy mi azon közigazgatási kerületeket, melyek százados államfejlemények folytán ala­kultak, ne rontsuk le, hanem inkább azokban keressük az önkormányzati rendszer súlypontját. (Helyeslés bal felöl.) Épen azért én nem a közsé­gek, hanem a törvényhatóságok önkormányzatá­ban látom az önkormányzati rendszer jövőjét. (Helyeslés bal felől.) Epeu ezért óhajtom, hogy a törvényható­ságok, melyek eddig a fejedelem absolut hatalma ellenében voltak az alkotmányosság és szabadság védbástyái, ezentúl legyenek védbástyái azon ab­solut hatalom ellen, mely a parlamentalis kor­mány kezében van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy a kormány ép e törvényhatóságokat lénye­gükben akarja megsemmisíteni, az világos. Minfc tudjuk, a franczia központosítási rendszer a köz­igazgatási kerületek szabad választás utjáu ala­kult conseill-eit —a képviselő testületeket — nem zárja ki, sőt a conseill-ek systémáját egyenesen föntartja. Ezen conseill-jknek bizonyos mértékben van határozati joguk. De az, mi a franczia rendszernek a közpon­tosítás félreismerhétlen bélyegét, jellegét adta, nem más, mint az : hogy a törvényhozás már a múlt század végén azon magában véve nem hely­telen elvből, miszerint administrálni egy, tanács-

Next

/
Oldalképek
Tartalom